Derdák Andrásnál mindezt az is színesíti, hogy "majdnem saját lovam is volt, de hogy most elmenjek egy lovardába, és kibéreljek egyet másfél órára, az olyan, mint bemenni egy kuplerájba, és egy nőt kifizetni". Az effajta szabadszájúság okán a rákospalotai Dózsa-gimnáziumból "majdnem kirúgtak, amikor 1988-ban beolvastuk a Duna Kör hirdetéseit. Szerencsére az igazgató, Féja Géza író fia, megvédett bennünket."

Az alig 18 éves, kapásból a Fideszhez csatlakozó ifjú ugyane lendülettel Óbudán

© Fazekas István

önkormányzati képviselő, frakcióvezető, és delegálják a fővárosi közgyűlésbe is. Emellett "megalakítottuk a csillaghegyi Banán Klubot, egy nonprofit kultúrházat, amelynek igazgatója lettem". Ez folyamatos sikersztori, nem úgy, mint a Fidesz, mert amikor 1993-ban Fodor Gáborék távoznak, ő is velük lép. Aztán rárepül a kultúrára, tanulmányokat ír, nemzetközi fesztiválokat szervez, és művelődésmenedzsmentet tanul, majd tanít, kulturális szakértő a fővárosi önkormányzatnál és a Soros Alapítványnál.

2002-ben a szoclib kormány a Millenáris Kht. művészeti igazgatójává teszi, igaz, két évre rá viharos körülmények között el is távolítják. A számára még az egykori narancsos időkből ismerős Bozóki András viszont miniszterré emelkedésekor a könnyűzene hóna alá nyúlni kívánó PANKK program főkoordinátorává emeli, és az ő nevéhez fűzhető a Magyar Zenei Exportiroda felállítása, de rábízzák a Budapest 2010 Programiroda egyik munkacsoportjának vezetését is.

"Sok zenét hallgatok, de ez inkább a munkám része. Amúgy botfülem van." Viszont szeret főzni, mint mondja, "receptek nélkül, ösztönösen, zsonglőrködve". Ebbéli produkcióinak fő publikuma a Vár oldalában fekvő társasházi lakásban vele élő kommunikátor barátnő.

- Az Európa kulturális fővárosa címet elnyerő pályázattal, de a Duna-parti közraktárak hasznosításával is beírhatta volna nevét Budapest aranykönyvébe. Ehelyett tekintetét Párizsra vetette. Pedig a jövő tavaszi választásokkor esetleg - ezúttal jobbról - befutó varsói gyors könnyen elütheti. E szerint is csomagol?

- Én a leghatározottabban négy évre indulok. Egyrészt mert ezen a poszton, ami diplomáciai státus, nem szokás automatikusan váltani. Másfelől: elárulom, hogy a területet a Fidesz alatt felügyelő államtitkár-helyettes asszony, Kőrösi Orsolya volt az egyik ajánlóm.

- Levett kalappal állunk politikai előrelátása előtt. De miért is kellett önnek ez a poszt?

- Mert jó ideje foglalkoztat. És mert alkalmasnak tartom magam rá. Régóta ápolok kapcsolatokat. Egy példa: itt a clermont-ferrand-i egyesület, amelyikkel együttműködtünk a rövidfilmfesztiváloktól kezdve a polgári szolgálatosok tapasztalatcseréjén át színházi turnék szervezéséig. És nem titok az sem, hogy amikor legutóbb Pesten járt a francia kultuszminiszter, engem is meglátogatott a Millenárison.

- Ilyen háttérrel együtt is hadd kérdezzük: tényleg hosszú távra tervez?

- A rövid távú nehezen menne, mert még most decemberben, nélkülem készül el 2006 első félévének programterve.

- Jól halljuk? Megvan a kinevezése, és az elődje tervezi meg az ön munkáját?

- Egyáltalán nem baj, ha az intézmény egyfajta kontinuitást mutat. Lehet, hogy meglepődnek, de bizonyos értelemben magam is konzervatív vagyok.

- Tényleg meglepődtünk. Bizonyítani is tudná konzervativizmusát?

- Rengeteget veszekedtem a most regnáló hatalom embereivel, amikor például meg akarták változtatni a Millenáris nevét, hiszen ugyanazok az emberek fognak utána is odajárni...

- Milyen bölcsen higgadt!? Szüksége is lesz rá, például az azon körökben szokásos modort illetően, ahol forogni fog. Esetleg jár-e már tánc- és illemtanórákra?

- Nem, de a ruhatáramat biztosan fel kell frissítenem. Már kaptam is néhány nyakkendőt a nagynénémtől. Üzenem mindenkinek: meg fogom oldani.

- Persze, hiszen volt már egy kicsit diplomata: még fideszesként Moszkvába vezetett delegációt Borisz Jelcinhez. Nála - mesélték - a vodka volt a módi. Szót értettek?

- Ráhibáztak. Amikor megérkeztünk, hatalmas tömeg tolongott, mindenki egy vodkásüveget szorongatott, mert aznap volt Jelcin születésnapja. A dolog azonban nem ezért maradt emlékezetes. Akkoriban zajlott Litvániában az éneklő forradalom, és Demszky Gábor megbízásából testvérvárosi ajánlatot vittem Vilniusba, jelezve, hogy Budapest kiáll a forradalmuk mellett. Életemben nem féltem annyira, mint azon a napon. Tele volt a város orosz katonákkal, és másnapos alvadt vért láttam mindenütt. Szörnyű élmény volt.

- Történelmi idők: amikor egy fideszes még a szadeszos Demszky gesztusát közvetítette. De hol van az már! Most meg egy fideszes exminiszterrel akadt össze az igazgatói pályázaton... Voltaképp mekkora hatalomért, milyen sarzsiért folyt a küzdelem?

- Ez nem hatalmi poszt. Ráadásul van itt több furcsaság is. Az igazgató ugyanis nem munkáltatója a kollégáknak. És nekem sem a miniszter, hanem a külföldi magyar kulturális intézetek igazgatója a főnököm. De ez semmi: kiderült, hogy az intézet költségvetésének 85-90 százalékát a fenntartásra kell fordítani. Ez biztos. Láttam a számokat.

- Eláll a lélegzetünk! Persze közelítsünk pozitívan: örüljünk a programtakarékosságnak. De ha már fenntartási költségek: a még nem ismert fizetésen túl, mi jár önnek?

- Az intézeten belül van a lakásom, de jár autó is sofőrrel. Úgy tudom, húsz emberrel van szerződése az intézetnek. Ez szerintem luxus. Orsós László Jakab New Yorkban mindössze háromfős irodát kíván fenntartani.

- Kíváncsiak leszünk, mennyi idő kell, amíg belátja, hogy szűkös a hely, és kevés a munkatárs. Ha nem, hamar úgy járhat, mint a Millenáris Park esetében, ahol előbb a főnöke őrző-védőkkel vezettette ki, majd a miniszter három órán belül leváltotta az önt kirúgó főnököt, ám dodonai módon önt sem engedte vissza. Az ilyen ügyekben mindig a tanulság a legfontosabb. Az ön számára mi volt az?

- Egy dolog biztosan kiderült: hosszabb távra kell tervezni. Sokáig vérre menő háborúkat vívtam bárkivel egy-egy koncert sikeréért. Ma már tudom, érdemes messzebbről nézni mindent. Ez türelemre és nagyvonalúságra inti az embert.

- Akkor is ezt mondaná, ha a mostani vagy egy újabb főség megint elbánna önnel?

- Amikor Kovács Kálmánék kirúgtak, fűnek-fának nyilatkoztam, mert igaztalannak, egy szakmai konfliktus ostoba elintézésének éreztem. És ha hasonló helyzetbe kerülnék, megint csak nem hagynám szó nélkül, mert hiszem, hogy a politikusok jönnek-mennek, de a szakemberek maradnak, vagyis hosszú távon nem lehet mindenre legyinteni.

- Most pedig akár már politikai menedékjogot is kérhetne Franciaországtól...

- Hogyne. Egy gyönyörű szigetre a trópusokon.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN