Mindössze öt percről van szó, ami igazán apróság. És mégis. A városatyákat a múlt héten arról világosította fel Vajda Pál szocialista főpolgármester-helyettes, hogy a köz érdekét szolgáló parkolás bonyolult szabályozásában immár több mint egy évtizede hiányzik egy fontos láncszem. Hogy az autó ingyen foglalja a közterületet addig, amíg a gazdája megváltja azt a fránya jegyet. Vajda előterjesztéséből kiolvasható: nem csupán az a cél, hogy az értékes helyek árát megfizetve valóban csak azok vigyék kocsijukat a belvárosba, akiknek még így is megéri.

Ha a parkolási cégek - elsősorban a magánkézben lévő Centrum Parkoló Rendszer Kft. - eddigi polgárpukkasztó bírságolási gyakorlata nem árulkodott volna eléggé arról, hogy a minél nagyobb cégbevételek megkaparintása még ennél is fontosabb cél lehet, íme a Vajda-féle indok: "az üzemeltetők jelzése szerint" félre lehetett érteni a rendeletet, s az autósok eddig azt hihették, nemcsak a jegy lejárta után kapnak öt perc türelmi időt, hanem annak megváltására is. Pedig dehogy! Hiszen akkor hiába állna lesben a parkolócég cerberusa, hogy az autóját elhagyó sofőr háta mögött gyorsan lefényképezhesse a jegy nélkül várakozó járgányt. A tulaj meg, aki a ritkán elhelyezett automaták miatt (ha több lenne, az is a cég nyereségét rontaná) akár több mint 100 méterre is sétálhat négykerekűjétől, dühönghet: mialatt fizetett, addigra megbírságolták. Bár megszokhatta volna már az ilyesmit, hiszen a fővárosban néhány perces időtúllépésért ugyanakkora a büntetés, mint lenne akkor, ha egyáltalán nem vett volna jegyet esetenként sok száz forintért. De hát - érvel Vajda, illetve a parkolócégek lobbija - "a jegyváltás előtti türelmi időt semmilyen módon nem tudjuk ellenőrizni". Ami sajátos gondolkodásra vall, hiszen a bilétán szerepel a kiadásának időpontja, ami egybevethető a büntetőcédula kiállításának percre pontosan feltüntetett dátumával, s a parkolójegy utólagos beküldésével a büntetést töröltetni lehetne - mint eddig.

De akkor ez már nem "az üzemeltetők jelzése" szerinti rendszer volna. És ugyan, mi lenne velünk, ha a parkolás szabályozása nem a nagyrészt ellenőrizhetetlen nyereségű magáncég szempontjai szerint történne? Akkor talán megszűnhetne az a világvárosokban alighanem példátlan gyakorlat is, hogy az utca két oldalán két különböző parkolási kártyára van szükség. Nem csoda, ha mind kevesebben hiszik el, hogy a fizetőparkolás jó célt szolgál, s azt inkább csak trükknek tartják az autósok megvágására, amit ott és úgy igyekeznek kijátszani, ahol és ahogy csak tudják.

SZABÓ GÁBOR

(A szerző a HVG munkatársa)