© Túry Gergely

Ami az időnként változó célokat illeti, a "budai, polgári-értelmiségi-konzervatív" értékrendűnek mondott gépészmérnök-közgazda papa és a már a szocializmusban is vállalkozó mama még az esztergomi ferences gimnáziumba is beíratják a közösen óhajtott orvosi pálya érdekében. Nem is csalódnak, az ambiciózus fiú - bár "gyakran segítve az anyám vezette kiskereskedésekben hamar megtanultam, mit jelent az, hogy vevő" - megszerzi az orvosi diplomát. Végül mégsem praktizál: sógora munkát kínál neki Elender nevű, számítógépek összeszerelését végző cégénél. Ez a kiskereskedések pénztárgépesítésének hőskora, minek nyomán máris 150 millióval csenget az ő kasszája. A bevétel aztán az internetbizniszben forog tovább, amit Kóka ügyvezető igazgatóként, majd vezérigazgatóként is elősegít. Ekként ad túl cégén, és a három tulajdonos egyikeként illő részt kap a 7,8 milliárdos vételárból, közben amerikai irányítás alatt is főnök. Egészen amíg az újvilági vásárló a nagy internetkrachhal ki nem pukkad, és akkor, 2002-ben, bagóért visszaveszi a céget. Hogy rövidre rá ismét - persze haszonnal - placcra dobja. Újfent marad a cégnél, és tán várná az újabb visszavásárlás lehetőségét, amikor feltűnik egy új cél: a 2004-ben Medgyessy Pétert felváltó Gyurcsány Ferenc meghívja a kormányába - azóta ő a kabinet hivatásos derűlátója.

Az egykor egy csípőműtét miatt tornából felmentett fiú időközben rákapott a sportra: "Vitorlázom és repülök, korábban fallabdáztam, de arra már nincs időm, viszont szívesen futok." Éppúgy, mint az őt felfedező kormányfő, "néha egyszerűen befutok XII. kerületi bérelt lakásomból a munkahelyemre". Bár papíron házasságban él, a gyakorlatban azonban egyedül lakik.

- Lehet mérlegelni, lelkes rajongói vagy rosszakarói hozták szóba a nevét Gyurcsány Ferenc utódjaként. Akárhogy, egy kicsit csak legyezheti a hiúságát...

- Megtisztelőnek érzem, amikor alig több mint egyévnyi miniszterség után ennyi mindenre alkalmasnak vélnek, de jelenlegi pozíciómban is találtam magamnak bőven feladatot. Ezek közül a legfontosabbnak azt tartom, hogy egy új politikai nemzedék tagjaként fiatalos lendületet hozzak a kormányzati politikába.

- Minket már el is sodort. Így győzte meg annak idején a friss kormányfőt is?

- Még sportminiszter volt, amikor egy baráti társaságban közösen elmélkedtünk arról, mit gondolunk a világról. Az akkor tapasztaltak okán találkozót kértem tőle. Ebéd közben aztán mondott valamit, amit még senkinek sem meséltem.

- Jól sejtjük, hogy mi lehetünk a hír közvetítésével megtisztelt kiválasztottak?

- Azt mondta, kell neki néhány száz ember, hogy megvalósíthassa elképzeléseit. Mert a nélkül nem fog menni. Amikor pedig felálltunk az asztaltól, még hozzátette: "Javaslom, János, hogy te is kezdd el mielőbb írni a listádat."

- És ön, a sutba vágott orvosi diploma után, az üzletnek is hátat fordítva, beszállt a politikába. Nem féltették konzervatív-polgári értéket valló szülei, hogy egyre lejjebb csúszik?

- Látják, most annak a képnek a megváltoztatásán dolgozom, hogy a politika volna az alja mindennek. Én amikor lenni akartam valami, mindig nagyon az akartam lenni. Most éppen ízig-vérig politikussá szeretnék válni.

- Egy dolog már biztos, jó messzire keveredett szegénységi fogadalmat tett egykori nevelőitől, a ferences rendi tanároktól. Lehet, hogy korai és gyors gazdagodását tulajdonképpen az ifjonti lázadás egy sajátos formájának kell tekintenünk?

- Dehogy. Megjegyzem, esztergomi iskolámban nem szerzeteseket képeztek, és éppen hogy az ottani tanárok plántálták belém a valami felé törekvés képességét.

- És ezt most doktriner liberalizmussal hálálja meg!? Csoda lenne, ha el merne menni a soron következő érettségi találkozóra. Pedig biztosan ámulva hallgatnák, hogyan adták el akkor lélegzetelállítónak számító áron cégüket, az Elendert. Tényleg: ez már az ön projektje volt, vagy csak úszva az árral, részesült a bevételből?

- Magam vezényeltem végig, mivel a sógorom, bár született üzletember, már átadta nekem a cég irányítását. Igaz, eredetileg eszünk ágában sem volt ilyen gyorsan eladni, de olyan árat kínáltak érte az internetboom csúcspontján, hogy nem lehetett ellenállni.

- És? Rohant megvenni az ezerszer felemlegetett helikoptert? Vagy sietve befektette?

- Úgy gondoltam, a leghelyesebb, ha befektetem a pénzt sok mindenbe, többek között egy helikopterbe. Mert a helikopterem valóban befektetés. Én talán ha ötven órát repülök vele egy évben. Azon túl kiadjuk másoknak. Hogy pénzt termeljen.

- Amióta közszereplő, másról sem hallunk öntől, mint sikerről, sikerről meg még egy kis sikerről. Ehhez képest csak ámultunk, amikor megtudtuk, a házasságát nem tudta megmenteni. Lehetséges, hogy önnek, a nagy kommunikátornak ne lettek volna érvei?

- Szomorú lenne, ha az ilyesmi rábeszélésre menne. E tekintetben is liberális vagyok. Mindig úgy cselekedtem, ahogy az érzelmeim diktálták. Hiba lett volna együtt tartani az életközösséget, amelybe életvitelem miatt - reggel hétkor eljövök otthonról, és csak éjjel tíz után érek haza - már nem sok családi élet fért bele. Megadtuk egymásnak az érzelmi szabadságot és a tágabb életteret. De a kapcsolatunk azért példás.

- Egyébként miképpen élné meg, mit tenne, ha egyszer mégis kudarc érné?

- Fel kell rögtön állni és új célokat kitűzni, különben belesüppedünk önmagunk sajnálatába. Persze nem tagadom, volt már, hogy engem is meglegyintett a kiégettség. Nagyon gyorsan emelkedtem felfelé, hajlamos voltam elveszíteni a bennem dúló lelkesedést. Olyankor kirángatom magam. Erre jó a repülés, a vitorlázás...

- Nem fél, hogy ez utóbbit sokan érzéketlen újgazdag kérkedésnek vélhetik?

- Formálni kell a társadalmat, hogy az emberek büszkék lehessenek a sikereikre. Én persze már megkerestem annyit, hogy minden lobbitól független lehetek, egzisztenciálisan is.

- Irigyeljük. És nyilván nem vagyunk egyedül.

- Én a versenyben hiszek. Mert az teremt igazi értéket. És a magyar ember szereti a versenyt. Nézzük csak a valóságshow-k, a vetélkedők lankadatlan sikerét, még ha az ottani szabályok különböznek is az üzleti világban szokásosaktól.

- Azért nem ugyanaz egy üveg sör mellől a tévé előtt kukkolni és legfeljebb jókat beszólni, mint be is szállni. Persze ön teljes vértezetben vetélkedik - legalább a választásokig. Mit tenne, ha minden kommunikációja ellenére megvonnák önöktől a bizalmat? Indulna vissza az üzletbe, vagy megpróbálna politikusként revánsot venni?

- Nem számítok vereségre. És már csak ezért is politikus szeretnék maradni. Tartósan.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN