© Marton Szilvia

Panaszkodnak a Magyar Rádióban dolgozó jobboldaliak a „vörös mobilosokra”, akik a Köztársaság téri pártközpontot tájékoztat-ják a munkatársak hangulatról és azonnal végrehajtják a „kézi vezérlők” percről-percre érkező parancsait. Az országgyűlési választások közeledtével hasonló lehet a helyzet a Magyar Televízióban is, csak ellenkező előjellel: ott a „fehér mobilosok” „adják le a drótot” a Szentkirályi utcába, s szervezik a kampány számukra kedvező lépéseit. Vagyis a mobil telefonkészülékek máris a kampányt komolyan befolyásoló tényezővé léptek elő. Mi lesz itt áprilisban?

Április kilencedike, a választások sorsdöntőnek ígérkező, első fordulója nagy napja lesz a mobilszolgáltatóknak. Rossz még rágondolni is, mi történne, ha valami nem várt esemény miatt üzemzavar keletkezne: mind a két nagy párt, az MSZP és a FIDESZ mozgósítási rendszere csődöt mondana, és az amúgy is megjósolhatatlan, de minden valószínűség szerint rendkívül szoros eredményt hozó választások az egyik vagy a másik fél elsöprő győzelmével is végződhetnének.

2002 áprilisában az eredendően szervezettebb szocialisták győzelméhez nagy mértékben hozzájárult, hogy szimpatizánsaik nagy tömegét vitték el gépkocsikkal az urnákhoz az első fordulóban. Két hét múlva azokban a körzetekben is sikerült hatékonyan mozgósítaniuk, ahol az eredmény „billegett”, s végül néhány tucat voks is elegendő volt a mandátum megszerzéséhez. A felmérések szerint nagy számban érkeztek az urnákhoz „idős első választók”, akik baloldali barátaikat, ismerőseiket követve voksoltak, míg a hasonló korú potenciális jobboldali választók otthon maradtak.

Egyes jobboldali csoportok a négy évvel ezelőtt az MSZP „választási csalása” miatt demonstráltak, pedig vádjuk alaptalan volt: a szocialisták csak tudatosan éltek a Nyugaton jó ideje ismert kampány-szervezési módszerekkel és a korszerű technika eszközeivel. Megjegyzendő, hogy bár a választási törvény tiltja, hogy a választási bizottságok tagjai a szavazóhelyiségben mobil telefont használjanak, azt nem lehet meggátolni, hogy a részeredmények még az urnák lezárása előtt „kiszivárogjanak” a körzetekből. Az egyes pártok delegált képviselői a szavazni érkező híveiket előre megbeszélt jelekkel is értesíthetik arról, hogy „ideje begyújtani a rakétákat”, megvannak az első eredmények. A hírt a helyiségből távozó MSZP-sek vagy FIDESZ-esek azon nyomban megtelefonálhatják a helyi irodába, ahonnan egy perc leforgása alatt eljut a pesti pártközpont számítógépére.

Beláthatatlan, hogy most, amikor a FIDESZ négy év óta készül arra, hogy alkalmazza az MSZP 2002 tavaszán sikerrel alkalmazott szervezési és mozgósítási módszereit, milyen eredményt hoz a kampánystábok versengése. Ezt a „pajzs és a dárda” régtől ismert viszonyának alakulásával jellemezhetünk: az új, támadó módszerekre reagálva egyre hatékonyabbá válik a védekezés is. Van jel, mely arra utal, hogy a baloldal a számítástechnikában továbbra is őrzi a főlényét, hiszen a „szerver-ügy” egyértelműen azt mutatta, hogy a FIDESZ-es aktivisták naívul besétáltak a hackerek számára felállított csapdába. Másrészt úgy tűnik, a jobboldal erőfeszítései a szervezés terén nem voltak eredménytelenek: a szentendrei időközi polgármester választáson a közel húsz százalékos FIDESZ-győzelmet egyes kampányszakértők azzal nagyarázzák, hogy a „narancsosok” szinte valamennyi szimpatizánsukat leszavaztatták, míg a baloldaliak nagy számban otthon maradtak.

Egy biztos: a mobil telefonok segítségével végzett mozgósítási kampány hatékonysága mind a két nagy párt számára létkérdés. A közvéleménykutatók az új mobilozók politikai beállítottságáról, szavazói hajlandóságáról viszonylag keveset tudnak. Nem azokról a csoportokról van szó, akiknek mobiljuk és vezetékes telefonjuk is van, s fiatalabb korosztályaik pedig interneteznek, hanem azokról, akiknek csak magáncélra használt, jobbára nem is előfizetéses, hanem kártyás mobiljuk van és a választási ciklus során távol tartják magukat a politikától.

Erről a nagy létszámú, és a társadalom alsó harmadában elhelyezkedő, jórészt alkalmi munkát végző, minimálbérrel foglalkoztatott rétegről a legnagyobb közvélemény kutató intézetek (Medián, Szonda-Ipsos, Gallup, Tárki) képviselői azt a sejtésüket fogalmazták meg, hogy inkább jobboldali beállítottságúak, annak ellenére, hogy belőlük kerül ki a baloldali beállítottságúnak tartott kereskedelmi televíziók közönségnek jelentős része.

© Túry Gergely

Négy évvel ezelőtt a magyar társadalom „alsó harmadához” tartozók többsége még nem rendelkezett mobil készülékkel. A felső kétharmad immár telített mobil készülékekkel (egy középosztályhoz tartozó, internetező családban gyakran három-négy készülék is üzemel), ám az alkalmi munkások, sőt, a legszegényebb falvakban élő nyugdíjasok körében is folyamatosan nő a „lefedettség”. (A Nemzeti Hírközlési Hatóság közleménye szerint egyedül januárban közel harmincezerrel nőtt a mobiltelefonosok száma). Ezek az emberek nehezen igazodnak el a politikában (hála a szolgáltató cégek ködösítő reklámjainak, többnyire arról sincs fogalmuk, pontosan milyen percdíjért telefonálnak).

Mégis, a mobil készülékek révén olyan csoportok váltak mozgósíthatóvá a választás napján a legközelebbi ismerőseik, barátaik, családtagjaik számára, akiket mindeddig a politika szinte egyáltalán nem volt képes elérni. A piros és a fehér mobilosok számára nyitva áll a lehetőség, hogy a kültelki tanyák, zsákfalvak és romatelepek népét is szavazásra bírják. Ha erőfeszítéseik sikerrel járnak, a választásokon való részvétel, melyet a közvélemény kutatók egyelőre alacsonyabbnak jósolnak, mint 2002-ben, most is meghaladhatja a hetven százalékot.

Annak, hogy egy ilyen nagyarányú részvételnek milyen hatása lehet a választások kimenetelére, csak találgatni lehet. A piros mobil és a fehér mobil vetélkedése azonban eszembe juttat egy időben és térben távoli, évszázados konfliktust: a rózsák háborúját. A középkor végén, Angliában zajló véres versengést Shakespeare örökítette meg királydrámáiban. Ezekből úgy tűnik: a brit nemzet élete és halála múlt azon, hogy a pirosak, vagy a fehérek kerekednek-e felül. De a huszadik századi történészek figyelmeztetnek rá: a York és a Lancaster ház ádáz tusája közepette Anglia lendületesen fejlődött, s a társadalom és a gazdaság számára „a rózsák háborúja” sok tekintetben vihar volt egy pohár vízben. Jó lenne, ha néhány évtized múlva már a következő nemzedékek is így vélekedhetnének Magyarország választási harcairól.