Emlékszem, milyen torokszorító érzés volt, amikor egyértelművé vált, hogy Nixon szisztematikusan visszaélt elnöki hatalmával, és oly nagy veszélybe sodorta a jogállamiságot. Demokrata pártiként sok politikai lépésével nem értettem egyet, a leváltására indított eljárás mégis életem egyik legkiábrándítóbb és legkellemetlenebb élménye, hiszen ő mégis országunk elnöke volt. Akkoriban azt reméltem, a jövendő elnökök is megtanulták, hogy nem állhatnak a törvények felett. Tévedtem.

Mindig is nyugtalanított, hogy Bush elnök milyen elképesztő lenézéssel kezeli az USA-ra is vonatkozó nemzetközi szerződéseket, így az ENSZ alapokmányát vagy a genfi egyezményt. Aggodalmaimat növelték a szaporodó bizonyítékok arról, hogy az embereket szándékosan félrevezetve indította meg az iraki háborút. De az a bizonyos torokszorító érzés csak mostanság fogott el újra, amikor napvilágra került, hogy az elnök tudatosan megszegte a külföldi hírszerzési megfigyelési törvényt (FISA). December 17-én nyilvánosan is elismerte, hogy többször is felhatalmazta a titkosszolgálatot amerikai állampolgárok külföldi telefonbeszélgetéseinek lehallgatására, anélkül hogy a szükséges engedélyt beszerezték volna. Nixon egykor több újságírónak és a Fehér Ház személyzetéből többeknek a lehallgatására utasította az FBI-t, állítólag a vietnami háborúhoz köthető nemzetbiztonsági okokból, valójában illegálisan, belpolitikai célokból. Bush elnök a 2001. szeptember 11-ei merénylettel és a terrorellenes háborúval indokolja a lehallgatásokat. Az éppen a Watergate-ügy nyomán 1978-ban megalkotott FISA szerint lehallgatásokra csak előzetes bírói engedéllyel kerülhet sor, illetve vészhelyzetekben az elnöknek joga van lehallgatásokat elrendelni, de három napon belül akkor is be kell szereznie a hozzájárulást.

Bush legveszélyesebb érve, hogy főparancsnokként nemzetbiztonsági okokból alkotmányos joga felülemelkedni bármiféle törvényen. De ha ezt megengednénk neki, az maga lenne a diktatúrához vezető egyenes út. Hogy mennyire nem elméleti a kérdés, jól mutatja Bush minapi kijelentése, miszerint joga van megszegni azt a McCain szenátor nevéhez fűződő törvénymódosítást, amely tiltja a fogvatartottak kínzását és a velük szembeni embertelen bánásmódot.

Az iskolában megtanuljuk, hogy a rendszer a hatalom korlátozásán és az egyensúlyok beépítésén nyugszik. A korlátozások háború idején sem szűnnek meg, az elnök főparancsnoki posztja nem írja felül a kongresszus hatalmát vagy éppen az amerikai alkotmányt. Az alaptörvény pont arra az esetre találta ki az ország vezetője elleni, akár leváltással is végződő vádeljárást, ha az elnök úgy véli, hogy a törvények felett áll, és sorozatosan meg is szegi azokat.

A vádemelés érdekében a közvéleménynek nyomást kell gyakorolnia a kongresszusra, az emberek írjanak levelet vagy e-mailt a képviselőiknek, szervezzenek demonstrációkat. És ha így nem érnek célt, akkor talán az idei szenátusi és kongresszusi választásokon úgy változtatják meg a képviselő-testületek összetételét, hogy az új, immár demokrata többségű kongresszus megindíthassa az eljárást. Alkotmányos rendünk és demokratikus berendezkedésünk megőrzése megköveteli Bush elnök hivatalos megvádolását, mert kesztyűt dobott a nemzet arcába, és gyakorlatilag a törvények felett állónak nyilvánította magát.

ELIZABETH HOLTZMAN

(A szerző ügyész, egykori demokrata párti képviselő)

© Global Viewpoint