Nick Thorpe

A magyar nép demokratikus többsége a változás mellett voksolt. Nem a kormányváltásra. Az életszínvonal változására. A politikai viták hangnemének a változására. Annak megváltoztatására, hogy eddig egy-egy kormánynak csak négy évre futotta, nem kapott elég időt hogy bármit is megvalósítson terveiből. Gyurcsány Ferenc győzött, de nem azért, mintha olyan csodás politikát folytatott volna az elmúlt két évben. És nem azért, mert elődjének, Medgyessy Péternek a politikája olyan fantasztikus lett volna. Győzött, mert például az a taxisofőr, akivel Kecskeméten találkoztam amikor Orbán Viktor választási gyűléséről tudósítottam, hosszas habozás után úgy döntött, ad Gyurcsánynak még egy esélyt. „Eddig egyik kormánytól sem kaptam semmit. Ezek után vagy kiszavazom őket minden negyedik évben, úgy mint eddig tettük. Vagy befogom az orromat, és a szocialistákra szavazok”- mondta. Minden bizonnyal vele együtt többszázezer társa is így tett, azok, akik egyik tábor elkötelezett híveihez sem tartoznak.

Négy éve, amikor Magyarország csatlakozott az EU-hoz, hosszú interjút készítettem egy Volán busz vezetőjével, és BBC-s kollegám ugyanígy meginterjúvolta egy spanyolországi busz sofőrjét. Azon az estén, a BBC 10 órás híradójában megfelezték a képernyőt. Egyik oldalon a magyar sofőr. Mennyit keres euróra átszámítva? Hetente mennyit dolgozik (legálisan és feketén)? Milyen idős az autója? Milyen gyakran viszi el a feleségét egy étterembe? Milyen régi a hűtőgépe? Mikor volt utoljára szabadságon külföldön?

És a képernyő másik felén a spanyoltól ugyanezeket kérdezték. Azon az estén a brit nézők milliói sokkoló válaszokat hallhattak. A két ember életkörülményei olymértékben eltértek egymástól, a keményen dolgozó magyar buszsofőr szegénysége kirívó ellentéte volt spanyol kollegája lehetőségeinek.

Ezen akarnak végre a magyarok változtatni. Jobb életet akarnak. Egyet kell velük értenem.

A szocialista és liberális szavazók változást akarnak, az eddigi konfrontatív politizálásnak akarnak véget vetni. Annak, ahogy eddig a Fidesz politizált. Senki sem szereti, ha leárulózzák.

Akik a Fideszre szavaztak szintén változást akarnak, de nem bíznak abban, hogy ezt Gyurcsány és csapata meg is hozza. És nemcsak az életszínvonal javulására szavaztak, hanem arra is, hogy a magyar kis- és középvállalkozások a külföldiekkel egyenlő elbánásban részesülnek. De szeretnének történelmi igazságtételt is. A kommunista múlttal való szembenézést. Egyet kell velük is értenem. Könnyű a szocialistáknak azt mondani: nézzük most már a jövőt. Könnyű a Népszabadság újságírójának azt írni, hogy "Új jelenség, hogy tizenhat évvel a rendszerváltozás után megszűnhet a kommunistázás” (Gréczy Zsolt, Április 26).

De kedves elvtársak, hol tarthatna ma Magyarország, ha nem Önök uralták volna ezt az országot? Hol volt Ausztria 1955-ben? Az 56-os diaszpórában hány tehetséges ember menekült külföldre. A forradalom nagyszerű szellemének megtörése 1957-63 között. És talán, mindenek elött, Kádár sikere, amivel meggyőzte az emberek nagy részét, hogy némi csekély ellenszolgáltatás, egy Trabant, egy kis vidéki nyaraló fejében, legyenek engedelmes polgárok – ennek emléke még ma is kísérti az országot, megnyomorítja az emberi kapcsolatokat. Sokaknak rossz a lelkiismerete. És bármennyit is mosakodnak a tükör előtt, ez a szenny nem jön le.

Akik az SZDSZ-re illetve a Demokrata Fórumra szavaztak, azok is változást akarnak. Az egészségügyi rendszer reformját, többek között. A hálapénzen alapuló rendszer botrányos. Ugyanígy, a doktorok alacsony fizetése. Nem vagyok benne biztos, hogy három egymással versenyző betegbiztosító megoldást jelent, de a jelenlegi ellátási rendszer tarthatatlan. Változásra van szükség, Ezzel is egyetértek.

Tehát mindenki változást akar. De képes lesz-e teljesíteni a kormány? Én, mindenesetre, sok sikert kívánok hozzá

És ha már változásról beszélünk, jó lenne, ha a Fidesz is megváltozna. Kedves barátaim, nem azért vesztettétek el a választást, mert nem volt elég szoros a szövetség a jobboldalon. Sokan, akik az MDF-re szavaztak, és jó néhányan pénzügyi támogatóik közül, amúgyis a baloldalhoz tartoznak. A Fidesz egyszerűen kifogyott a szavazatokból. A 42 százalék nem rossz, de ezzel nem lehet választást nyerni. És vidéken nincs több tartalékotok. Az ott élők vagy nem bíznak már annyira bennetek, vagy a szavazás helyett , a napi kemény munkától kimerülten, az unalmas tévé előtt szundikáltak.

A Fidesz csak akkor fog győzni, ha ismét maga mellé állítja a politikai közepet. Kedves Viktor, tanulmányozd ismét liberális gyökereidet. Nem voltak azok olyan rosszak. Sok sikert kivánok neked, és pártodnak!