Szemfényvesztés

© Horváth Szabolcs

A Fidesz-vezetők igazat mondanak, amikor emlékeztetnek, hogy miután kormányuk 39-ről 29 százalékra csökkentette a tb-járulékot, nem dőlt össze a világ. De mélységesen hallgatnak az akkor bevetett két titkos fegyverről. Egyrészt a "polgári" kormány a személyi jövedelemadó sávjainak az inflációtól messze elmaradó emelésével négy év alatt 5 százalékponttal megnövelte az átlagos szja-terhelést, másrészt a bruttó átlagbér 2,6 százalékáról 3,7-re emelte az egészségügyi hozzájárulást. Nem csoda hát, hogy a rendszer nem dőlt össze. Mindenesetre a tb-kiadásokat egyre növekvő mértékben fedezte a szűken vett állami költségvetés.

Az eredetileg még Bokros Lajos által 1996-ban bevezetett, a kis keresetűeket mértéktelenül terhelő (és egyben foglalkoztatásellenes) egészségügyi hozzájárulást a 2002-ben kormányozni kezdő szocialista-szabaddemokrata koalíció fokozatosan elkezdte lebontani, ami tb-járulékkulcs-csökkentésként fogható fel, csak a jelenlegi kormány nem eléggé büszke erre a tettére. Dicsekszik viszont az szja-terhelés kétes értékű, de jelentős apasztásával, emellett további fokozatos járulékmérséklést ígér, bár csak feleolyan radikálisat, mint a Fidesz. A költségvetési hiány reális leépítésének útja egyelőre homályban marad.

Ezzel már át is léptünk a múltból a jövőbe. Mi történne tehát, ha idén júliusban megvalósulna a 29-19-es terv? Ha minden tb-kiadás forrása a járulék lenne, akkor a járulékok 34,5 százaléka egyik hónapról a másikra elszállna, hiszen biztosan nem nőne meg azonnal a foglalkoztatás és a bevallott jövedelem. Ekkora kiesést a járulékalap 52,6 százalékos emelésével kellene ellensúlyozni. És itt nem olyan kis tételről van szó, mint a vállalati nyereségadó kulcsának a Fidesz által újabban sokat dicsért 1996-os felezése. Arányaiban is hatalmas a tb-kiadás, körülbelül annyi, mint a GDP 16 százaléka. "Szerencsére" a járulékok már régóta nem fedezik a tb-kiadásokat, ezért csökkentésük hatása nem ennyire erős, hiszen például 2004-ben 26 százalékukat állta a költségvetés. Csakhogy a Fidesz-terv elapasztja az szja-forrásokat is, hiszen az szja-kulcsok radikális csökkentését is ígéri. A pártpropagandisták magyarázata csupán annyi, hogy a járulékkulcs-csökkentés hatására a foglalkoztatás 3-4 százalékkal nőne, a bevallott jövedelmek megugranának, és ezzel párhuzamosan megszűnnének a munkanélküliekkel kapcsolatos kiadások. Igen ám, de az évenként kieső több (öt-hat?) százmilliárd forintból így legfeljebb százmilliárd térülne meg.

Miközben a fentieket számolgattam, egy egri nagygyűlésen Orbán Viktor többletmagyarázattal és új ígérettel rukkolt elő. Szerinte a radikális reformok hatására a gazdasági növekedés üteme 7 százalékra gyorsulhat, és az új kormány jól megadóztatja majd a gyermekteleneket, így e csodafegyverekkel akár a 14. havi nyugdíj forrása is megteremthető. Tanácstalan vagyok. Őszintén nem értem, mi késztette Orbánt ilyen átlátszóan propagandacélú lépésre.

Csupán egyetlen, ám kétes mentsége lehet. A másik oldalon is elhangzanak felelőtlen, bár mérsékeltebb ígéretek. Személy szerint nekem, de minden, az átlagosnál jobb módú és rendes adófizetőnek nagyon kedvező lenne, ha havi több százezer forintos bruttó jövedelmének túlnyomó része után - ahogy az SZDSZ javasolja - az eddigi 36 helyett csak 20 százalékkal adózna. De honnan lehetne pótolni az így kieső adóbevételeket? Csak nem abból, hogy az eddig 18 százalékkal adózók is 20-at fizetnének, és a főként élelmiszerekre kivetett 15 százalékos áfakulcs az egységesítéssel 20-ra emelkedne? A szocialisták a 2002-es száznapos program óta visszafogottabbak, egyelőre adósak terveik publikálásával.

Mindjárt itt lesznek a parlamenti választások utáni elkerülhetetlen megszorítások. Mit mondanak majd a győztesek a népnek?

SIMONOVITS ANDRÁS

(A szerző matematikus-közgazdász)