hvg.hu: A modern digitális technika kiváltotta derűlátás, a cyber-optimizmus végigkíséri művét. A felvázolt fantasztikus lehetőségek kétségtelenül léteznek, de úgy tűnik, csak a társadalom kisebb szelete profitál belőle. Nem gondolja, hogy digitális szakadék szeli ketté a globáls társadalmat?

Thomas Friedman: Mindig is voltak és lesznek lemaradók, de a jó hír az, hogy számuk napról napra kevesebb. A követező öt vagy tíz évben nem fogjuk megoldani a digitális szakadék problémáját, ez biztos. De mondjuk húsz éven belül? Amikor először jártam az indiai Bangalore-ban, a városközponttól 15 percre elsétálva úgy éreztem, mintha az időben is visszasétáltam volna – egy jó évszázadnyit. Most már legalább egy órát kell kifelé menni Bangalore-ból, hogy a múlt köszönjön vissza ránk.

A globális vállalatok indiai cégeknek szervezik ki a munkát, amelyek a rutinfeladatokat most már a kisebb városokban, vagy akár falvakban lévő indiai alvállalkozóknak adják ki. És miért tudják mindezt megtenni? Mert az internet szélessávú elérése ezt lehetővé teszi. Ma az indiai cégek magasan képzett indiai mérnökeinek munkája egyszersmind az indiai szegények felemelkedését is szolgálja. Ha megnézzük az ország legutóbbi költségvetését, azt látjuk, hogy az infrastrukturális beruházásokra szánt összeg 30 százalékkal nőtt az előző évihez képest, csakúgy, mint az egészségügyi és az oktatási kiadások. És mindez nem világbanki hitelekből történt, vagy mert Bono gyűjtést szervezett volna az indiai költségvetés megsegítésére. Ezért vagyok én optimista.

hvg.hu: Ön szerint tíz-tizenöt évvel ezelőtt valóban komoly veszélye volt annak, hogy a globalizáció esetleg az amerikanizációval lesz azonos, ám mára a globalizációról bebizonyosodott, hogy sokféle erő egyenlő módon hat rá. Sokan ezt kétségbe vonják, arra hivatkoznak, hogy az angol nyelv uralja az internetet, a nemzetközi folyamatokat.

T.F.: A nyelv kétségkívül kulcskérdés, ha közös nevezőre akarunk hozni hatmilliárd embert. Ugyanakkor az egyik legutóbbi Economist címlapsztorija arról szól, hogyan versenyez India és Kína a kiszervezési lehetőségekért. Ezeknek a munkáknak nagy részét most már angoltudás nélkül is el lehet végezni. Az angol nyelv ismerete tehát kétségkívül előny, de nem feltétele az együttműködésnek.

hvg.hu: Az indiai és kínai munkások valóban bekapcsolódhatnak a globális folyamatokba, de inkább csak olcsó és képzetlen munkaerőként.

Antiglobalista trikó: "India miatt vesztettem el állásomat és ez a NYT publicistáját hidegen hagyta"

T.F.: Ez azért nem egészen így van. Ha megkérdezi Bill Gates-t, melyik a  Microsoft leghatékonyabb kutatócsoportja, valószínűleg a pekingi egységüket mondaná. Sokat tűnődtem az általam „laposító erőknek” nevezett folyamatokon, amelyeknek köszönhetően a világ lassan kilapul, azaz egyre könnyebben férhetnek hozzá az emberek a technológiai vívmányok áldásaihoz – erre utal könyvem címe is. Ennek még a legelején járunk, mindazonáltal ez az új lapos világ mindent meg fog változtatni. Mi valamennyien az emberiség legalapvetőbb átalakulásának vagyunk tanúi. Ez a lapos világ arról szól, hogy a technológia és a képzelőerő együtt mire képes. Könyvem utolsó fejezete ezért teljes egészében a képzelőerőről, az emberi fantáziáról szól.

hvg.hu: Könyvében azt mondja, hogy a Nyugatnak nem hogy tartania kéne az India és Kína által gerjesztett versenytől, hanem éppen ellenkezőleg, örülnünk kell, hiszen ez további versenyt gerjeszt, amely végeredményben jó a globális gazdaságnak. Hol van azonban a határ? Meddig nőhet a fejlődéssel együtt az ökológiai lábnyomunk?

Megrendelem

Olvasson bele a könyvbe, majd rendelje meg!

T.F.: Könyvemben egy egész fejezetet szentelek a környezeti problémáknak. Amikor hárommilliárd ember egyszer csak nekiáll megvalósítani a saját maga által értelmezett amerikai álmot – hárommiliárd autóval, mikrohullámú sütővel és hűtőszekrénnyel –, akkor muszáj lesz valamilyen alternatívát találnunk a fosszilis tüzelőanyagokra. Különben felégetjük, kifüstöljük és megfojtjuk ezt a bolygót, és mindez egy lapos világban jóval gyorsabban fog végbemenni, mint abban, amit most ismerünk. A laposító erők miatt ezért azt gondolom, mihamarabb megoldást kell találnunk a világ energiaigényére.

hvg.hu: Nem inkább a fejlődésről kialakított felfogásunkat kellene alapvetően átértékelnünk?

T.F.: Részben igen, de ez komplex kérdés. De mondhatjuk Indiának és Kínának, akkor most szíveskedjetek lassítani, mi itt Amerikában már elértük, amit akartunk. A világ energiafogyasztásának 25 százalékáért felelősek vagyunk, de ez maradjon is így, hiszen ez nekünk születési előjogunk - nos, ilyet biztosan nem tehetünk.