© hvg.hu |
A középosztály és a felsőbb csoportok sem ússzák meg. Megnyírbálják a megtakarításokat: bevezetik a 20 százalékos kamatadót és az ugyanilyen kulcsú árfolyamnyereség adót (csupán a hosszútávú állampapírban és befektetési jegyben lévő megtakarítások élveznek adómentességet). Az évi hatmillió forint feletti jövedelmekre a jelenlegi 36 százalékos kulcs mellett további négyszázalékos szolidaritási adót kell fizetni. 2008-tól bevezetik az ingatlanadót a lakó- és üdülőingatlanokra, az értékhatárról még nem döntöttek (vagy nem döntött Gyurcsány). A kormányfő utalt arra, hogy a „több tízmillió forint feletti” ingatlanokra kell majd adót fizetni. A jövő évtől a jelenlegi 16 százalékos társasági adót is megfejelik a négy százalékos szolidaritási adóval, amelyet az adókedvezményeket élvező nagyvállalatoknak is fizetniük kell.
Az adóalap szélesítését, az adófizetés elkerülésére szolgáló trükkök ellehetetlenítését több intézkedés is megcélozza. Bevezetik az „elvárt” társasági adót. Vagyis, a veszteséget kimutató cégeknek bevételeik 2 százaléka után társasági adót kell fizetniük. Az illegalitásban tartott vagyonokat is igyekeznek megadóztatni. Sűrítik az APEH-vizsgálatokat, az illegálisan külföldön tartott pénzek hazahozatalára amnesztiát hirdetnek. E pénzeket tízszázalékos adó levonásával itthon legalizálni lehet, hasonlóan a cégek házipénztárában csak papíron létező összegekhez. Ha viszont a házipénztárakban nagyobb összeg marad, mint amennyi üzletileg indokolt, a jövő évtől ezt a pénzt is 20 százalékos adó sújtja.
Jóval ködösebb képet kaptunk a kiadások lefaragását célzó intézkedéssorozatról. Annyi a konkrétum, hogy a minisztériumok autóparkja 751 darabról 431-re, alkalmazottaik száma 23 százalékkal csökken. Az irodaterület nagysága a jelenlegi 350 ezer négyzetméterről 160 ezerre „zsugorodik”, több épületet eladnak. A kormányzati igazgatás költségei 2008-ra a jelenlegi 80 milliárd forintról 60 milliárdra mérséklődnek. Többek között a rendőrség, a közlekedési felügyeletek és az APEH megyei szintű vezető szervei megszűnnek, régiók szintjén fogják szervezni tevékenységüket.
Összevonás, feloszlatás, felmondás a közszférában: másfél év alatt 12 ezer 500 főt fognak elbocsátani. Megszűnik a bértábla, az alkalmatlan munkavállalók elbocsáthatók lesznek, megvalósulhat a teljesítményelvű bérezés. Ám az új szabályozásról többet Gyurcsány nem árult el.
Előjött (Oldaltörés)
Gyurcsány végre előjött a farbával, (bár Pokorni szerint ez csak a kis csomag volt, a nagy csak az önkormányzati választások után jön). Az időzítés nem volt rossz: szombaton, a labdarúgó világbajnokság második játéknapjára esett. Az első reakciókból azonban már leszűrhető, a közvélemény jelentős része – amelyiket a kiszivárogtatások nem értek el – mostanáig a választási ígéretek álomvilágában élt. Kérdés, mennyire sokkolja őket a bejelentés. A Fidesz-vezetők kommentárjaiból kitűnt: rájuk aligha számíthat a miniszterelnök a kétharmados törvényeknél. Pedig olyan ambiciózus javaslatokkal állt elő a miniszterelnök, mint a megyei önkormányzatok megszüntetése és regionális központok kialakítása, kistérségi társulások kötelező létrehozása, az ezer fő alatti települések polgármesteri hivatalainak megszüntetése, az önkormányzati képviselők létszámának és tiszteletdíjának csökkentése.
Ebben Gyurcsány is hibás: miközben megnyilatkozásaiban alig tudja titkolni, mennyire lenézi a nagyobb ellenzéki párt vezetőit, időnként bizalmas találkozókra hívja őket, mint most is, vasárnapra. Azok pedig cselt sejtenek, nem akarnak osztozni a felelősségben, különösen úgy, hogy kiderült, nem volt indok nélküli felvetésük, miszerint mondja már meg a kormány, milyen helyzetben van az ország.
Most en passant kiderült, hogy a költségvetési hiány valahol 10 százalék fölött alakulhatott volna ki, ha nem jön a csomag. Amikor erre Járai meg mások utaltak, kategorikusan visszautasításban volt részük, azzal torkolták le őket, hogy politikai okokból torzítják a számokat, rossz közérzetet akarnak kelteni az országban. Mint kitűnt, az ellenkezője az igaz: a koalíciós pártok titkolták el a helyzetet és a szükséges intézkedések mibenlétét a választások előtt, mi több, a most gyakorlatilag visszavont adómérséklési programmal és egyébb ígéretekkel félrevezették a választókat – nyerni akartak. Nem érv ilyenkor a másikra mutogatni. Ezek után már hab a tortán, hogy Kóka szerint a választási program teljesen összhangban van (volt) a most bejelentett intézkedésekkel.
Kevés vigasz, hogy Orbán Viktor változatlanul álomvilágban él – ő még mindig azt hiszi, - parlamenti felszólalása is erre utalt - hogy az adók és a járulékok drasztikus lefargásával felgyorsítható lenne a gazdasági növekedés, és az egyensúly takarékossági program nélkül is megvalósítható lenne. Vagyis ki tudjuk emelni magunkat a mocsárból, hajunknál fogva. A keynsiánus szemlélet köszön vissza, Matolcsy György útmutatása. Sajnos nem időszerű, nincsenek olyan fölös kapacitások (szakember, tőke) amelyeket a kereslet felpörgetésével kellene, lehetne mobilizálni. Brüsszelben nem nagyon örülnének egy ilyen kísérletnek, amely valószínűleg még távolabbra vinne bennünket a maastrichti kritériumoktól.
Kétség nem fér hozzá, szükség van konszolidációs csomagra, majd a reformokra is. Az államháztartás óriási hiánya, a felgyorsult eladósodás beavatkozást kíván. Ám rosszul indult annak előkészítése, és most méginkább hiányérzetet kelt, hogy a takarékossági intézkedéseket nem foglalták bele a kormányprogramba, hogy azt annak rendje és módja szerint a parlament megvitathatta volna. Reméljük, még nem késő.
-rR-
