© Túry Gergely

Hirschler Richárd: A miniszterelnök azzal érvelt a Népszabadságnak adott interjúban, hogy helyesen cselekedett, amikor a fordulat érdekében, nem bontotta ki az igazság minden részletét, azaz nem beszélt választási kampányában a várható kiigazításokról. Meg is fordította a nyomaték kedvéért: „a közerkölcs szerinti igazság politikai hazugság lett volna”. Tehát tagadja, hogy a politika erkölcsi probléma lenne, azaz, felmenti a köz érdekében történő hazudozót. Nem tévedt a kormányfő ezzel ingoványos talajra?

Bence György: Egy politikai filozófusra úgy hat ez a kérdés, mint harci paripára a kürtszó. Odáig szerintem nincs semmi ingovány, hogy a politikában olykor szabad, sőt kell is hazudni. Nem mellékes persze, hogy milyen célokat szolgál a hazugság – például egy küszöbön álló, akár gazdasági katasztrófa elkerülését vagy csak pártpolitikai célokat. De az igazi süppedés ott kezdődik, amikor azt hisszük, hogy ha szabad vagy kell, akkor a hazugság nem hazugság, vagy ne adj isten, egyenesen hősi tett. Márpedig a miniszterelnök láthatólag ezt hiszi.

H. R.: De ha elismered, hogy olykor szabad, sőt időnként kell hazudni, akkor nem mindegy, hogy ki minek tekinti?

B. GY.: Nem egészen. Ha a kormányfő nem látja, hogy a hazugság mindenképpen hazugság, akkor azt sem képes felismerni, hogy a mégoly szükséges hazudozás is fogyasztja az erkölcsi tartalékokat. Egy politikusnak nem lehet mindegy, hogy mennyire tartják hazugnak. Már csak azért sem, mert a hazugsághoz hasonlóan a rút hálátlanság is megengedett, sőt szükséges lehet a politikában. És ha elfogy a tartalék, akkor könnyen megkaphatja, hogy Gyurcsány elvtárs, elévülhetetlen érdemeket szereztél a feudalizmus elleni harcban, ezért minden haladó szellemű ember örök hálával gondol majd rád, de most már jobb lenne, ha félreállnál. A feudalizmust azért hozom föl, mert ez is benne volt az interjúban: „Mi a feudalisztikus emberi viszonyok átalakítását szeretnénk.”

H. R.: Azt hittem, hogy azokon speciel már túl vagyunk. De túl az erkölcs és politika sajátos megközelítésén, nem tartod furcsának, hogy így érvel: „ha a költségvetés ügyei kerülnek a kampány centrumába, akkor semmiről nem beszélhetünk, amit a ciklusban meg akarunk és meg is fogunk csinálni”.

B. GY.: Ha a költségvetés ügyei – kínos ügyei – kerülnek a kampány centrumába, akkor – valószínűleg – nem nyer a kormánykoalíció. De azt nem hinném, hogy az MSZP-re és az SZDSZ-re szavazó polgárokra olyan nagy benyomást tettek Gyurcsány grandiózus tervei. Már csak azért sem, mert hiányoztak belőlük a részletek, különösen a vonzó, életszerű részletek. Senki sem tudja, mire gondol a polgár az szavazófülke magányában, de azért megkockáztatom, hogy a legkevésbé a „technopoliszra”. És az sem nagyon valószínű, hogy a kormánypártot választó polgár fordulatot akart volna, mert "nem a hat éve járt hibás politikai úton akart továbbmenni” – ahogy az interjúban mondja Gyurcsány. Hiszen ebből a hat évből két év jut Medgyessyre – aki együtt járt a rossz úton Gyurcsány nevű fő-fő főtanácsadójával –, és további kettő pedig egyes-egyedül a mostani miniszterelnök regnálására esik.

H. R.: A baloldali sajtó is folyamatosan szembesíti az ígéreteket, na jó, mondjuk, elhallgatásokat azzal, ami történt a választások óta. Nem fogja ez a hiteltelenség eleve kudarcra kárhoztatni a programot, már ha programnak lehet nevezni a gyakran ellentmondó terveket megfogalmazó ötletbörzét? Szemmel látható a kapkodás, rögtönzés. Lehet-e még ebből valami koherens program, amit Brüsszel elfogad szeptember 1-jéig? Július–augusztus nem éppen ideális összefarigcsálni egy konvergencia programot.

B. GY.: Sok a kérdés, szerencsére nem tudok mindre válaszolni. Például arra, hogy ennyi idő alatt,és ilyen melegben össze lehet-e ütni egy Brüsszel számára is elfogadható konvergencia-programot. De a kapkodás mindenképpen árt. A Gyurcsánnyal szemben szkeptikus kommentátorok sem gondolták,  de ne köntörfalazzunk, magam sem gondoltam, hogy ennyire előkészítetlen a kormány politikája. Az interjú még csak hagyján, de hogy 24 óra sem telik el, és visszavonják a bejelentett áfa-számokat, az már tényleg komédiába illik. Pardon, nem visszavonták, csak félreértés történt, és a miniszterelnök figyelmeztette is az államtitkárt, tartsa magát az eredeti tervhez, azaz az áfa-kulcsot 15-ről 20 százalékra emelik. Nyilván a hivatkozás a "félreértésre"  sem volt "politikai hazugság", hiszen ha megmondják a "privát igazságot", akkor a közönség nem tud rendesen odafigyelni a jövő nagy terveire. Azokat pedig biztos "megcsinálják" - hiszen Gyurcsány megígérte!