Béla, a zamárdi illetőségű lángos-és pecsenyesütő kisvállalkozó foghíjasan töltötte ki adóbevallását. Emiatt az APEH bírsággal sújtotta, és hiánypótlásra szólította fel. A peches büfés nemigen tehet egyebet: fogja a csekket, elballag a postára és befizeti, utána pedig feladja az immár rendesen kitöltött ívet. És örül, hogy méltányosságból csekély összegű pénzbéli szankcióval megúszta. Amennyiben Béla jogkövető magatartás helyett berobogna az adóhatóság megyei igazgatóságára, és kiabálva oktatná az ügyintézőt, miszerint ellene a konkurens bodegák tulajdonosai nemtelen hadjáratot folytatnak és annak része a bírság is, a hivatalnok egy darabig nyilván hibbantaknak kijáró türelemmel hallgatná a panaszt. De egy idő után, megunván az ordibálást, lila orcával ajtót mutatna Bélának, mondván, húzzon innen, amíg jó dolga van.

Bélával ellentétben, a politikusoknál semmilyen szabálysértési vagy büntetőjogi következménye nincs annak, ha téves, hiányos – netán szándékosan félrevezető – vagyonnyilatkozatot adnak le. Medgyessy Péter volt kormányfőnek sem görbül egyetlen hajszála sem villaépítésének elmulasztott bejegyzése miatt. Ehhez képest némileg furcsa, hogy még neki áll feljebb. “Sanda politikai szándékkal” ellene indított “ alávaló támadásokra” hivatkozva sajnáltatja magát. Mikor egy közszereplő a vele szemben indított politikai támadások miatt kesereg, az körülbelül olyan, mintha egy profi bokszoló azon siránkozna, hogy az a csúnya másik ökölvívó a ringben folyamatosan meg akarja ütni. A belpolitikának ilyen a természete. Ha valaki bakot lő – Medgyessy kétségtelenül ezt tette – a másik térfélen állók és a sajtó könyörtelenül leüti a labdát. Aki nem bírja a vérszagot, ne legyen hentes. Nem kötelező miniszterelnöknek lenni. Ahogy nem előírás, bukásunkat követően az “utazó nagykövet” hangzatos nevet viselő sportállás elfogadása sem.

A verbális kommunikációban nem igazán penge egykori kormányfő enyhén pökhendi stílusánál azért van, ami hatásosabban nyitogatja a bicskát átlagpolgárok zsebében. Konkrétan, hogy – nyilván a takarékosság és a bürokrácia leépítésének jegyében – mostanáig egy guriga híján negyvenmillióba fájt nekünk, hogy a pártja által lomtárba rakott volt miniszterelnök egy csinos kis sírhelyhez jusson a politikai hullák kádertemetőjében. Medgyessy Péternek titkárnője és két szakértője van, adópénzből kistafírozva. Csak épp azt nem tudjuk, a politikai fájdalomdíjon kívül mi végett. Ismét köznapi civil példával élve: ha valakit alkalmatlanság címén kirúgnak a vállalattól, nem szoktak kegyeletből fenntartani neki egy irodát. Igaz, a magáncég tulajdonosai saját pénzüket kockázatják, a mindenkori hatalom pedig a miénket.

Ezért joggal tudakolja a szélesebb publikum, ugyan miféle bombaüzleteket hozott össze a szülőföld javára Medgyessy, amik miatt jó befektetés tízmilliókat elbokázni. De hiába, feleletet nem kapnak, az üvegzseb-törvény dicsőségére. Falusi iskolákat, vasúti szárnyvonalakat szüntetnek meg, tízezres nagyságrendű elbocsátások, százmilliárdos nadrágszíjhúzások várhatók. Egyebek közt pont a Medgyessy-kormány felelőtlen költségvetési politikája miatt. Nem kell ordas populistának lenni, hogy az ember keze ökölbe szoruljon, azt hallván, hogy a lejárt szavatosságú ex-kormányfő közköltségen utazgat a világban. Ráadásul eközben – a látszat szintjén mindenképp – etikátlanul összefonódik a köz-és magánpraxis, a privát nyereségre gyúró üzletember és az országért lobbizó gazdasági diplomata tevékenysége. Amúgy pedig: ha valaki orvosként majdnem túlvilágra küldte a beteget, az ne sertepertéljen a műtőasztal körül, fülbe motyogva tanácsait. Menjen haza, és reménykedjen, hogy utóda nála jobban forgatja a szikét.