© Stiller Ákos

Beérett a magyar demokrácia – furamód ez ötlött fel bennem a Magyar Televízió épületében, illetve a Szabadság téren törő-zúzó, gyújtogató-fosztogató, munkájukat végző rendőröket bántalmazó csőcselék láttán. Igen, bizarr formában ugyan, de a hétfőről keddre virradó éjszaka történéseivel közelebb jutottunk a nyugati civilizációhoz. A Lajtán túl ugyanis az ilyesmi szinte megszokott.

A különböző nagyvárosokban rendezett G-8-csúcstalálkozók rituális velejárója pár ezer kirakattörő, szemetesvödröket lángba borító, köztéri padokat borogató antiglobalista. Berlinben május 1-én menetrendszerűen összecsapnak a bőrfejűek és ultrabalos klónjaik. Ide tartoznak Franciaországban már nemegyszer lezajlott peremkerületi zavargások, diákzendülések is. A fenti országokban tortadobálás, füttykoncert, dulakodásba torkolló ellentüntetés már szóra sem érdemes. Az USA-ban pedig az áramszünet, természeti csapás idején szabadrablásban végződő tömeges lázadásoknak már-már városképi ikonná nemesült, emblematikus figurája a hóna alatt lopott plazmatévével iszkoló külvárosi csavargó. Mától nekünk is van eurokompatibilis, uniókonform huligánválogatottunk.

A jogállami demokrácia ama fundamentumon nyugszik, hogy a polgárok kilencvenvalahány százaléka betartja a rendet garantáló civilizációs normákat. Nem önbíráskodik, lincsel, fosztogat, rongál, verekszik. Még akkor sem, ha úgy érzi: becsapták, átverték, hülyének nézték. Ami Gyurcsány rendhagyó gyónása után finoman szólva legitim indulat. Nyilván sokan csalódottak most. De a legtöbben azért képesek magukon uralkodni, elégedetlenségüknek felelős módon hangot adni, jogaikkal szabályszerűen élni. Ám jó tudni: a legkulturáltabb társadalomban is akad néhány százaléknyi  szegmens, akik, lumpenvirtust produkálva készek vélt (netán tényleges) igazuknak ököllel, baseballütővel, széklábbal, Martens-bakanccsal, nyomatékot adni. Mindenki sejthette, csak idő kérdése, hogy ezek nálunk is kivillantsák foguk fehérjét.

Láthattuk, kik tomboltak az MTV-székház előtt. A polgári körök háttérbe szorult militánsai, akiket frusztrál, hogy egy többmilliós bázisú néppártban csak margóra rakott, szánakozás-kacajt generáló színfoltok lehetnek. Tar fejű, bomberdzsekis Szálasi-fanok, balhészagra éji vadként gyűlő kültelki futballhuligánok, kocsmákban hangemberkedő fogatlan lúzerek. És persze odasodródott bámészkodók, politikai katasztrófaturisták.

Ez a – nemhogy a teljes lakosságban, de még a Fidesz szimpatizánsi táborán belül sem túl jelentékeny számú kisebbséget alkotó - rész, bár a kormányfőt gyalázza, valójában Orbánnal is elégedetlen. A bezúzott ablakokban, piromániás vandáltempóban utazó garázdáknak a Fidesz-elnök nem elég harcos. És lelkük mélyén tudják, ha szándékaikat (miniszterelnöki lemondás, konvergenciacsomag visszavonása) sokan osztják is, eszközeiket soha nem fogják respektálni. (Még az ott lévők némelyikében is szült visszatetszést a féktelen rombolás). A legnagyobb ellenzéki párt vezetője pedig tisztában van azzal, az MTV-ostromhoz hasonló jelenetek kontraproduktívak, s csak a koalíció malmára hajtják a vizet. Lehet ugyanis, hogy a többség haragszik Fletóra, de amennyiben az ultrák ámokfutásai miatt egész városnegyedekben bénul le a közlekedés, a polgárok félnek utcára menni, akkor a rendpártiságra amúgy is hajlamos csendes majoritás a békét helyreállító közhatalmi erő mellé áll.

Mely rendfenntartó testület – valljuk be – ezúttal nem volt a helyzet magaslatán. “Milyen világ az, ahol már a rendőröket verik?” – teszi fel a kérdést a Lőporos hordó c. jugoszláv film egyik szereplője. “Bizony szar!” – helyesel a beszélgetőtársa.

Reméljük, a hatósággal szembeni erőszakban, nagy értékre szóló károkozásban vétkesek nem ússzák meg pénzbírsággal, hanem pedagógiai-terápiás célú fogházbüntetés keretében nyugtatják le őket. A rohamrendőrök elöljáróinak meg legyen ez tanulság: kettőzni szükséges a népuralomra vigyázó őrséget. S mindig legyen náluk könnygáz-és gumilövedéket célba juttató fegyver, teleszkópos gumibot. Tömegoszlatáskor a rendőrnek legyen joga vaklőszerrel figyelmeztető lövéseket is leadni. Vegyenek példát a zavargókkal szemben drákói keménységgel fellépő nyugati kollégáikról.