Az egyre nyilvánvalóbban leszakadó dél-alföldi régió csak a tudásközpontú gazdaság kialakításában látja jövőjét. Szeged – a jövendő "Biopolisz" – már korábban elkezdte megtervezni az egészségipari és biotechnológiai központ létrehozását. A program egyik súlyponti eleme a Humán Biotechnológiai Szegedi Egészségipari Kulcsprojekt, amelynek részeként Szeged teljes járó-  és fekvőbeteg ellátását integrálnák. A 68 milliárd forintos beruházásból egészségipari tömb épülne ezerágyas modern klinikával, ahol nemcsak a társadalombiztosítás által finanszírozott, hanem térítéses betegellátás is folyna számítva a keletről a jobb, nyugatról az olcsóbb és gyorsabb gyógyításra vágyók pénzére.

A nagyívű program keretében a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Szent-Györgyi Albert Orvos- és Gyógyszerésztudományi Centrum klinikái vennék át valamennyi szegedi kórház közfeladatát. Mikó Tivadar, a centrum elnöke elmondta, a városban jelenleg 39 telephelyen 12 műtőblokkot, 10 intenzív egységet és 17 labort működtetnek 4 gazdasági adminisztrációval. Az SZTE és a városi önkormányzat már 2003-ban kezdeményezte az egységes egészségügyi struktúra kialakítását: első lépésként 2005-ben az egyetem átvette az önkormányzat gyermekkórházát.

Biopolisz-remények

Az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció és testvére, az Országos Területfejlesztési Koncepció az alábbi négy pontban fogalmazza meg a szegedi Biopolisz céljait: 1. A Biopolisz nemzetközileg versenyképes gazdasággal, további bővülési lehetőségekkel rendelkező pólus kíván lenni, és szeretné elősegíteni magas hozzáadott értékű tevékenységek megjelenését a régió többi térségében is. 2. A Biopolisz bővülő foglalkoztatottságot és dinamikusan javuló jövedelmi viszonyokat fog teremteni a térség és a régió munkaereje számára. 3. Célja, hogy gazdasági szerkezetváltást generáljon, nemcsak közvetlen térségében, hanem a régióban és az országhatárokon is átsugározva, elsősorban a biotechnológiai kapacitásaira alapozott tudásközpontú, illetve az azt támogató szoftveripari fejlesztések révén is. 4. A hálózati hatások eredményeképpen intézményei és dinamikus gazdasági kapcsolatai révén régióközponti feladatait is képes lesz színvonalasan ellátni, az eurorégió egyik domináns szellemi központjává válni.

Tavaly novemberben bejelentették, hogy 2007-től a városi kórházat és a rendelőintézetet is az SZTE működteti. Ám decemberben már arról tudósított a helyi Délmagyarország, hogy az egyetem, az önkormányzat és a városi kórház közös pályázatát csak részben fogadta el az Egészségügyi Minisztérium, és a kért 600 millió forint helyett – amely az integrációs folyamat első szakaszára lett volna elegendő – mindössze 150 millió forintot nyertek el. Nem tudni, hogy ez mire lesz elég.

Más jelek is azt sejtetik, hogy az egészségügyi intézmények összevonása nem fog olyan gyorsan megtörténni, mint ahogy azt tervezték. Ugyanis már kész voltak a tájékoztató táblák a kórház és a rendelőintézet új elnevezéséről (Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar B, illetve C épület), de azokat mégsem helyezhették ki. A hivatalos magyarázat szerint a városnak a két intézmény működtetésére nyilvános pályázatot kell kiírnia. Szentgyörgyi Pál gazdasági alpolgármester igyekezett megnyugtatni az aggodalmaskodókat: azt nyilatkozta a helyi lapnak, hogy mindössze egy-két hónapot csúszik a kórház és a rendelőintézet átadása. Február 16-án a város közgyűlése eldöntötte, a pályázatot mihamarabb, talán már márciusban kiírják. Persze addigra annak is ki kell derülnie, a kórház, csakúgy mint a klinikák, mekkora ágyszámmal működhetnek tovább. Vélhetően március 31-ig az OEP megköti a finanszírozási szerződéseket az intézményekkel, így a lehetséges pályázók számára is válágossá válhat, mekkora terhet kell átvállalniuk.

Gondolni kell a kórházak adóssághegyére is – amennyiben azt az egyetemnek kell majd törleszteni, arra honnan lesz pénz? Az amúgy is egyre szűkebben mért költségvetésből gazdálkodni kényszerülő SZTE a divatosan csengő tudásalapú gazdaság kiépítéséhez inkább kap morális, mint anyagi támogatást. Amikor rákérdeztünk, honnan lesz pénz a Biopolisz project kivitelezésére, még sem a GKM, sem a város, sem az egyetem nem tudott konkrét választ adni.

Jelenleg még nincsenek futó pólus-pályázatok sem Szegeden, sem más városokban, és egyelőre még a későbbi időszak pályázati feltételei sincsenek véglegesítve. Jelenleg is tart a finanszírozási forrásokat biztosító operatív programok uniós egyeztetése. Amit ma tudhatunk – a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség tájékoztatása alapján - az csupán annyi, hogy a pólus programokat alkotó projekteket a Gazdaságfejlesztési Operatív Program (GOP), a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program (TIOP), a Társadalmi Megújulás Operatív Programja (TMOP) és a Regionális Operatív Programok (ROP) támogathatják.

Mikó Tivadar tájékoztatása szerint a centrum a közeljövőben saját erőből tervezi a folytatást, de az engedélyköteles tervek elkészíttetéséhez külső pénzügyi forrásokat is igénybe kell venniük. Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon ezt a nagyprojektek számára meg is ígérték.

Szegedi Biológiai Központ © Szegedi Biológiai Központ

A Biopolisz másik kulcsprojektje az élet- és anyagtudományokra épülő tudáspark. Szegeden ugyanis - a tudományos kapacitást, intézményi hátteret és elindult szerveződéseket tekintve - a biotechnológiához kötődő üzletágak fejlesztését tartják a legígéretesebb iránynak. A város üzletileg is hasznosítható tudományos kapacitásának kétharmada kapcsolódik valamilyen módon az élettudományokhoz – s az sem véletlen, hogy a Magyar Biotechnológiai Szövetség székhelye is itt van.

Ahhoz, hogy a városban a tudáspark sikeresen működjön, és a tudományos eredmények mellett pénzt csináljon, elegendő számú életképes fejlesztő cégre, „kritikus tömegre” van szükség. Jelenleg a szegedi Biopolisz-régióban csaknem 20, az SZTE-hez köthető spin-off vállalkozás működik. Ez szinte robbanásszerű fejlődés, ahhoz képest, hogy az egyetemi kutatók vállalkozásalapítási szabadságát mindössze két éve mondták ki, azóta van lehetőség ilyen vállalkozások létesítésére. Ám ez a szám meg sem közelíti a kritikus tömeget. Nemzetközi tapasztalatok szerint közel 100 ilyen vállalkozásnak kellene működnie a környéken, hogy ezekből időről időre kinőjenek a tudásalapú vállalatok.

A kritikus tömeg eléréshez mindenképpen szükség van „inkubátorházakra”, olyan segítő üzleti környezetre, amely elősegítheti a zsenge K+F vállalkozások megerősödését. Ehhez viszont komoly állami támogatásra lenne szükség, hiszen igen költséges üzemeltetésük. Tudáspark létsítésére készül például a Duna-Tisza Regionális Fejlesztési Zrt. Genomikai Innovációs Központ néven: a beruházásra több mint 900 millió forintot költenének, negyven százalékát saját erőből teremtenék elő, de a további költségek finanszírozása még nincs megoldva. Folynak a tárgyalások külső tőke bevonásáról is, pályáznak többek között a Norvég Mechanizmus keretre, illetve a Svájci Alapra is. A segítség egyelőre itt is kimerül az erkölcsi támogatásban.

A dél-alföldi régióról készült legutolsó felmérés adatai megerősítik a Dél-alföldi Operatív Program állítását: a régióban az egy főre jutó GDP az 1995-ös országos átlag 83 százalékáról 2003-ra az országos átlag 68 százalékára esett, tehát a régió relatív helyzete romlott az ország többi régiójához képest. Az 1995-ös mélyponttól kezdve a dél-alföldi régió produkálta a legkisebb növekedést , s ha ez a tendencia folytatódik, akkor hamarosan a hazai régiók sereghajtója lesz.

A gazdasági szerkezetre jellemző a mezőgazdaság túlsúlya: az ország mezőgazdasági GDP-jének mintegy negyedrészét itt állítják elő. Ebben a tekintetben az elmúlt tíz év lényeges arányváltozást nem hozott. A Dél-Alföld gazdaságában az ipar már a rendszerváltás előtt sem volt meghatározó, és ez a helyzet később sem változott: jellemzően túlsúlyban voltak a válságágazatok, például a könnyűipar és a túltermeléssel küszködő ágazatok, mint például az élelmiszeripar. A privatizáció sem vonzott jelentős mennyiségű külföldi tőkét, amely generálhatta volna a szerkezetátalakítást.

Szeged az egyetemmel és az ahhoz kapcsolódó tudásközpontú vállalkozásokkal, a közel harmincezer egyetemistára kialakított szolgáltatóiparral ugyan lassabb tempóban szakad le, mint a környezete, de a távolodás így is egyértelmű. Ezt kellene megállítani a kiszemelt húzóágazattal, ami elbírhatja a hátán, sőt motiválhatja a város, majd a régió gazdaságát.

Pölös Zsófia