Húsvét vasárnap játsszák a Duna televízióban A Mester és Margarita című tízrészes orosz tévéfilm-sorozat 5. és 6. epizódját, azt a részt is, amelyben a zsidó pászka-ünnepen keresztre feszítik Jézust – vagy ahogyan Mihail Bulgakov nevezi, Jesua-Ha-Nocrit. Az Oroszországban 2005-ben kirobbanó sikerrel bemutatott, s az eddig leadott részek alapján itthon is népszerű sorozat híven követi Bulgakov regényét, amelyben egy Woland nevű külföldi professzor (azaz maga a Sátán) négytagú  kíséretével – a törött cvikkeres Korovjovval, a hatalmas kandúrral, Behemóttal, a hályogos szemű Azazellóval, valamint a szemérmetlen vörös némber Hellával – a harmincas évek Moszkvájában keveredik fantasztikus kalandokba; de ezen felül ő, mint szemtanú, kezdi elbeszélni a Jeruzsálemben játszódó betét-történetet is, amelyet az elmegyógyintézetbe zárt – szerelme, Margarita által Mesternek nevezett – író Poncius Pilátusról szóló regényében írt le, de amely művet (Faust-történetről lévén szó) ő maga, a Sátán ihletett.

Mihail Bulgakov

„Elbeszélése rendkívül érdekes, professzor, noha egyáltalában nem egyezik az evangéliumok szövegével – mondja a regény elején Berlioz szerkesztő a Poncius Pilátus és Jézus találkozását elmesélő Wolandnak. S valóban: annyira nem egyezik, hogy A Mester és Margaritát Oroszországban intellektuális körökben „az orosz értelmiség evangéliumának”, illetve „Bulgakov evangéliumának” is nevezik. Az Orosz Ortodox Egyház azonban, szemben a Bulgakov-rajongók széles táborával, enyhén szólva nem kedveli A Mester és Margaritát. Már amikor a regény – 26 évvel szerzőjének halála után, kicenzúrázott részekkel megkurtítva, a Moszkva című folyóirat 1966 novemberi és 1967 januári számaiban – végre megjelent,  az Orosz Ortodox Egyház vezetése „az ötödik evangéliumnak: a Sátán evangéliumának” titulálta. (Az első cenzúrázatlan kiadás 1969-ben Frankfurtban jelent meg; az 1971-es Szöllősy Klára-féle fordítás ebből készült.)

A Sátán regénybeli szerepeltetése miatt sok ortodox hívő azóta is „sátánistának” tekinti Bulgakov regényét, olyannyira, hogy tavaly decemberben vallási fanatikusok feldúlták az író egykori moszkvai lakásában működő múzeumot. Az akcióban szerepet játszott egy, a múzeum fölötti lakásban élő lakó, bizonyos Alekszandr Morozov, aki mintha csak A Mester és Margaritából lépett volna elő – kitartóan követelte, hogy füstöljék ki a Gonoszt, amely bevette magát házba. Ő szervezte meg azt a tüntetést is, amelyen a környék lakóinak, egyelőre, sikerült megakadályozniuk, hogy szobrot emeljenek a „sátánista” írónak.

A Bulgakov-ellenes „anti-sátánista” fanatizmusról tanúskodik egy orosz ortodox pap, Andrej Kurajev két évvel ezelőtt megjelent Masztyer i Margarita – za Hriszta ili protyiv? (A Mester és Margarita – Krisztus mellett, vagy ellene?) című, Az Orosz Ortodox Egyház Kiadói Tanácsa által megjelentetett könyve is. A ma 44 éves szerző, aki, mielőtt a Gorbacsov-érában papi szemináriumba ment volna, a Lomonoszov egyetemen a „tudományos ateizmus” tárgyból szerzett diplomát, s aki már-már médiasztárként rendszeresen nyilatkozik a sajtóban, szerepel a televízióban (többek között holokauszt-tagadó nézeteit hangoztatva), könyvében sátánista eretnekséggel vádolja meg Bulgakovot, amiért A Mester és Margaritában megbocsát Júdásnak, a Jesua Ha-Nocrival kezdettől szimpatizáló Poncius Pilátusnak, és végül még magának a Sátánnak is, aki – a regény Goethe Faustjából származó mottójával – „örökké rosszra tör, s örökké jót művel”.

Bulgakov megbocsátó attitűdje természetesen nem sátánizmusból, hanem nagyon is Jézus szelleméből táplálkozik, még ha nem az orosz pravoszláv fősodor általi értelmezésben is. Az orvos végzettségű Bulgakov, akinek apja, nagyapja és számos felmenője teológus volt, már gyermekkorában jól ismerte azokat az evangéliumokat, amelyektől olyannyira eltér regényében. Az, hogy A Mester és Margarita Jesuája a kivégzésekor nem 33, hanem csak 27 éves, világosan jelzi az író szándékát, hogy saját értelmezésű történetet ad elő, ám csak vaskalapos és fanatikus szemmel lehet sátánistának tekinteni azt a művet, amelynek Jesuája (Jézusa) mindenkit jó embernek nevez, mert szerinte rossz ember nincs a világon.

Gerlóczy Ferenc