Még mindig kakaskukorékoláskor kelünk, pedig a népesség túlnyomó része már réges rég nem a mezőgazdaságban dolgozik, ezért tulajdonképpen nem volna muszáj korán kelnie. Miért kell a legtöbb munkahelyen pont reggel 8 és délután 4 között dolgozni? Biztos, hogy ugyanaz a szabályozott életritmus mindenkinek egyformán megfelel? A jövő társadalmában egyre meghatározóbb lesz a szellemi munka, s a tapasztalatok szerint az alkotó emberek között mindig is bőségesen akadtak pacsirták, akik a hajnali csendes órákban tudnak a leghatékonyabban dolgozni, ám éppen úgy éjjeli baglyok is, akiknek az éjszaka csendjében megy a legjobban a kreatív munka.

Egy néhány hónapos múltra visszatekintő, egyre ambíciózusabb dán mozgalom a köznyelvben pacsirtáknak nevezett koránkelőket A-társadalomnak nevezi, magát nem baglyoknak, hanem B-társadalomnak, B-mozgalomnak mondja. „Vessünk véget az A-idő zsarnokságának, teremtsünk B-társadalmat!” – „Vezessünk be B-módszereket a munkában és a családi életben!” – „Legyenek csendesek a reggeleink és tevékenyek az estéink!” – „Az élet túl rövid ahhoz, hogy csúcsforgalomban töltsük! Több éjjel-nappali üzletet!”

Ilyen és ezekhez hasonló követeléseket hangoztat a B-mozgalom, amelynek önszerveződése valósággal felpörgött, miután a Jyllands-Posten napilap januárban cikket írt az akkor 67 tagú, koppenhágai központú egyesületről, amelynek ma négyezer tagja van, köztük norvégok, svédek is, weboldalt tartanak fenn, hírlevelük van, rendszeres találkozókat tartanak. A B-társadalom már nem csak éjjel-nappal nyitva tartó uszodákat és könyvtárakat szeretne, a B-gyermekeknek pedig délután tanító iskolákat, hanem a foglalkoztatókat is rá szeretné bírni, kezeljék a munkaidőt olyan individuálisan, amennyire csak lehetséges. Hiszen nekik is elemi érdekük, hogy alkalmazottjuk munkavégzéskor a maximumot hozza ki magából.

A B-emberek a későnkelők egyenjogúsítása melletti fő érvként azt hozzák fel, hogy – biológiai órájukat tekintve – többen vannak, mint a típusos A-emberek. Az ember belső, úgynevezett biológiai órája ugyanis - amelynek ütemére naponta elalszik, majd felébred még olyan extra körülmények között is, amikor nem érzékeli a nappalok és éjszakák váltakozását (mint az űrben, tengeralattjárón, barlangban, vagy éppen e célra épített laboratóriumban) - átlagosan nem 24, mint elsőre talán hinnénk, hanem 25 órára van beállítva. Ezért az ezt kutató neurológusok az ember napi alvásciklusát nem is napinak, hanem circadián-nak, „mintegy napinak” nevezik. E 25 órás átlagos circadián-tól persze mindkét irányban akár nagyobb eltérések is lehetségesek. Számítások szerint az emberek mintegy 10-15 százalékának rövidebb, 15-25 százalékának pedig hosszabb a circadiánja ennél a 25 óránál. A rövidebb biológiai órájú emberek az A-emberek, míg a hosszabb, 25-27 órás circadiánúak alkotják a B-társadalmat. Az emberiség túlnyomó többsége ezek szerint, úgy látszik, se nem pacsirta, se nem bagoly.

Gerlóczy Ferenc