Lengyel László © Marton Szilvia

Ha miniszterelnök leszel –  amire minden esélyed megvan, ha rossz időkben alábuksz és kibekkeled, jókor vagy jó helyen, időben váltasz át liberálisból konzervatívba, hitetlenből hívőbe, térsz meg, forgatod a szemed, lassítod egyes fokozatra a beszéded, és gyorsítod hármasba a szerzési képességedet, amikor már túl vagy az államtól kiszedett egy milliárdocskán, ha megtanultál ígérni és az ígéretet nem betartani; ha reggel azzal ébredsz, hogy dögöljön meg a világ, de leginkább a szomszédod – , nos, akkor óvakodj az első gondolatodtól. Már Talleyrand is megmondta, hogy tarts az első gondolattól, mert az a legnagylelkűbb. Például eszedbe jut az országod – hiba. Másodikra biztosan hasznosabb ötlet ugrik be – önmagad.

2006 gyönyörűséges magyar őszén az erőszakszervezetek nemcsak a magyar államot, a kormányt, de leginkább a miniszterelnököt védték. Havi 86 ezer forint nettót kereső huszonéves kisrendőröket vertek véresre szeptember 18-án, és alig többért rohamrendőrök verekedtek október 23-án. Ha miniszterelnök leszel most vagy tíz év múlva, tudd, hogy nem célszerű, ha használhatatlan minisztériumot tákolsz össze az igazságügyből és a rendészetből, ha a rendőröket felügyelő miniszter szomorú, alkalmatlan, hallgatag bábu, aki helyett neked kell parancsszavakat üvöltöznöd vagy sziszegned.

Ha miniszterelnök leszel, igen, lesznek nők is, nemcsak nőnek álcázott férfiak, férfinak látszó nők, akkor a rendet és biztonságot követelő Európával, a terrorellenes fellépést elváró Amerikával, a tulajdonukat védeni váró befektetőkkel és a magukért, vagyonukért reszkető magyarokkal szemben kötelességed, és persze saját feneked védelmében is jól teszed, ha szakmailag alkalmas, a politikától –  tőled is – távollévő parancsnokokat választasz ki. Véded a semlegességüket, az emberi és szakmai arcukat. Ha miniszterelnök leszel, ne engedd, hogy egy európai nagyváros élére az istenhátmögötti egyutcás falucska körzeti rendőre kerüljön, vashiányos és túlvasalt prefektusként. Komolyan kivizsgáltatsz minden ügyet, betartatod a szabályzatot, és nem húzod-halasztod a szükséges rendőrségi reformot és modernizációt.

Ha miniszterelnök leszel, és médiaokokból leváltod a rendőrparancsnokokat, mert azon a héten még nem találtál egy elveszett gyereket az utcán, nem vallottál szerelmet a kamerák előtt, és média-tanácsadóidnak ez jutott az eszük helyén lévő valamibe, akkor gondolkozz el, hogy mihez fogsz a legközelebbi válsághelyzetben, ha csak arra jutottál, hogy egy vidám, százöltönyű alkalmatlannal töltöd be a miniszteri posztot.

Ha miniszterelnök leszel, hagyd a fenébe az egészet, lásd be, hogy ehhez se értesz. Dőlj hátra! Hagyd, hogy hozzáértők összerakjanak egy működő rendészeti minisztériumot, engedj az élére egy erős politikust, akinek van ereje és akarata, hogy biztosítsa a politikai támogatást. Hagyd, hogy a hiteles, szakma által elfogadott szakmai államtitkár és a rendőrfőkapitány kiszabja és összevarrja a regionalizáció és integráció feszes, európai ruháját, és akkor talán nem kell téged megvédeni az utcán. Ha miniszterelnök leszel, ébredj arra, hogy a lányok ma szebbek, mint tegnap, a mai napon senkit se kell legyőznöd, félrelöknöd, megaláznod, nincsenek ostromlók és ostromlottak, nagyvonalú, nyugodt és akkora vagy amekkora – nem nagyobb, nem kisebb.