Szent-Iványi Istán

Szent-Iványi István: Térségünk hat „vízumkoalíciót” alkotó országa - Csehország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Románia és Szlovákia - közös nyilatkozatot küldött Washingtonba. Mi eddig tagja voltunk ennek a “koalíciónak”, együtt lobbiztunk a beutazó állampolgárainkat sújtó korlátozások eltörléséért. Véleményem szerint helyes lett volna, ha továbbra is együttműködünk a partnereinkkel, hiszen csak közös fellépéssel van esélyünk arra, hogy elérjük a vízummentességet. A külön fellépés azt sugallhatja, hogy Magyarország ebben a kérdésben mást gondol, mint a többiek, nem ugyanolyan elszánt állampolgárai érdekeinek védelmében, mint ők. Tudjuk, a Külügyminisztérium részéről voltak bizonyos taktikai megfontolások: úgy ítélték meg, hogy a nemrég elfogadott amerikai törvényt (ez a bevándorlási törvény része) nem szabad eleve elvetni, különös tekintettel arra, hogy Bush elnök jelezte azt a szándékát is, hogy a Kongresszusban nem tekinti lezártnak az ügyet, és további módosításokat szeretne.

hvg.hu: Mintha a Külügy azt nézte volna, hogy a washingtoni pohár már félig tele van, a többiek pedig azt, hogy félig még mindig üres.

Sz. I.: Valahogy így. A többi ország is érzékelte, hogy vízumügyben előrelépés történt, de úgy vélik, ez jóval kevesebb annál, mint amiről előzetesen szó volt. Az amerikai törvényjavaslat ugyanis eredeti formájában rugalmasabb volt, felhatalmazta volna az amerikai hatóságokat, hogy, ha úgy ítélik meg, minden kötöttség nélkül engedélyezzék az érintett országok polgárainak beutazását. Az új, elfogadott szabályozás viszont továbbra is előírja, hogy az elutasított vízumkérelmek aránya ne haladja meg a tíz százalékot, és egyelőre pontosan még nem tisztázott korlátokat állít “túltartózkodás” esetén. Ez utóbbit jelenleg még nem tudják mérni az amerikai hatóságok, továbbá az sem világos, mekkora és milyen arányú “túltartózkodást” szankcionálnak majd. Nincs kizárva, hogy a későbbi szabályozás ezen a téren hátrányos lesz a számunkra. Kétségtelen, hogy az esetek egy részében a „túltartózkodás” illegális munkavállalást takar. A lengyel állampolgárok esetében ez elérheti a 25 százalékot, de a magyarok esetében ennél lényegesen alacsonyabb. A jelenleg elfogadott törvény kitolja a vízummentesség megadásának időpontját az USA-val szövetséges új demokráciák számára még legalább két évvel, de az is lehet, hogy három vagy négy évvel. Helyesebb lett volna, ha Magyarország is kifejezi az elégedetlenségét, utalva arra, hogy bár az eredeti törvényjavaslattal egyetértett, mint ahogy Bush elnök további módosítási szándékával is, de az elfogadott, jelenlegi szabályozás kiábrándító.

hvg.hu: Szimbolikusan is rossz üzenete van ennek a külön utasságnak, mintha mi lennénk a térség stréberei.

Sz. I.: Erről csak annyit, hogy az ügyben koalíciós egyeztetés nem volt. Én magam is csak a sajtóból értesültem a történetről, vagyis arról, hogy a többi ország washingtoni nagykövetségei megkerestek bennünket, felkértek a kezdeményezésükhöz való csatlakozásra. Ugyanakkor megértem a Külügy álláspontját is, szerintük technikai kérdésről volt szó, amely nem igényelt koalíciós egyeztetést. Véleményem szerint azonban Magyarország vízumstratégiájáról előzetesen tárgyalnunk kellett volna. El kell döntenünk, hogy együtt akarunk-e haladni a többi országgal ebben az ügyben, vagy külön úton járunk. Én az előbbi híve vagyok, különös tekintettel arra, hogy a “stréberkedéssel” semmit nem tudunk elérni.

hvg.hu: Oroszországgal szemben sem áll a magyar diplomácia a helyzet magaslatán.

Sz. I.: Az Oroszországhoz való viszonyunk alakulása a magyar külpolitika egyik legkritikusabb területe. Magyarország mintha egyáltalán nem venne tudomást arról, hogy Oroszországban milyen folyamatok játszódnak le. Vlagyimir Putyin elnöksége alatt megrekedt a belső demokratizálódás, súlyos problémák adódtak az emberi, a politikai jogok gyakorlásával. Magyarország éppen akkor kezdte hangoztatni külön utas politikáját, amikor egész Európa fokozódó aggodalommal figyeli, hogy mi történik Oroszországban. Ezt én sem helyesem, és a pártom is kifogásolja. Ugyanakkor nem osztjuk az ellenzék álláspontját sem, amely a “retorikai oroszellenességre” épül, ezt én is elutasítok. Kelet-európai politikánkból a józan pragmatizmust hiányolom, azt, hogy az érdekeink figyelembe vétele mellett jelenjen meg Magyarország európai értékrendje is. Utóbbi időben az a látszat keletkezett, mintha az EU-n belül Magyarország lenne Oroszország legközelebbi partnere, akár az elveink megtagadása árán is. Washingtonban is kifogásolták Gyurcsány Ferenc moszkvai kijelentéseit a Nabucco és a Kék Áramlat fölgázvezetékek kapcsán.

hvg. hu: A szomszédos országok magyar kisebbségeinek ügyében mintha a kényelmes “laissez faire” taktikát követné a magyar diplomácia, hagyja, hogy a dolgok maguktól alakuljanak...

Sz. I.: A szomszédos országokban élő magyar kisebbségeket illetően, úgy tűnik, a Gyurcsány-kormány még mindig nem döntötte el, milyen koncepciót kíván érvényesíteni. Mi, liberálisok egyetértettünk az előző korszakokban létrejött kisebbségvédő intézményrendszer, például a MÁÉRT vagy az Illyés alapítvány bírálatával, ugyanakkor meg kell mondani, a koalíciós pártok, az SZDSZ is, adósak a korszerű, modern nemzetfelfogás kidolgozásával és gyakorlatba való átültetésével. Ez az oka annak, hogy a kisebbségvédő politika leginkább csak szavakban létezik az utóbbi években. A magyar fél mentéségre szolgál, hogy a nemzetközi környezet is romlott, elsősorban Szlovákiában, de Romániában is. Ki kellett ábrándulnunk: feltevésünk, hogy az EU léte nemzetiségi vagy akár környezetvédelmi téren sok mindent automatikusan megold majd, megalapozatlan volt. Hosszú távon persze az európai egység javítja majd a magyar nemzetiségek helyzetlét, de ettől még messze vagyunk.

hvg.hu: Lehet, hogy személycserére kerül sor a Külügyminisztérium élén, és a szocialisták újra nőt jelölnek a tárca élére? A sajtóban, félig komolyan, többször felmerült aki az ön európai parlamenti képviselőtársának, Dobolyi Alexandrának a neve is.

Sz. I.: Nem biztos, hogy ő lenne a legszerencsésebb választás. Szocialista EP-képviselőként két olyan állásfoglalása is volt, amellyel nem tudtam azonosulni: úgy ítéli meg, s ennek nyilvánosan is hangot adott, hogy Kínában az emberi jogi helyzet tökéletesen rendben van, és Romániában sincs semmi tennivaló a magyar kisebbség nemzetiségi jogainak érvényesítése terén. Úgy gondolom, képviselőtársam még nem rendelkezik azzal a rutinnal, amely szükséges ahhoz, hogy ilyen kérdésekben a nyilvánosság előtt fejtse ki a véleményét.

Pelle János