A köztársasági elnökhöz fordult védelemért a Magyar Gárda alapító tagsága Gyurcsány Ferenc ügyészségi interveniálása okán (l. a kapcsolt dokumentumot). Magánemberi és szavazópolgári mivoltában e sorok írója is elítéli a Jobbik-fiókszervezet programját. De liberális szabadgondolkodóként úgy véli, nekik is joguk van kifejteni felfogásukat – legyen az bármilyen gusztustalan. Így a betiltásukra (és az USA-ból való kitiltásukra) irányuló törekvések – jogilag releváns tények nélkül – elsietett, a demokráciával nemigen harmonizáló lépéseknek tűnnek.

Ha egy brazil, izlandi vagy szenegáli átlagpolgár végigböngészi az MTI legfrissebb híreit, kénytelen lesz megállapítani, hazánkban neofasiszta katonai puccs fenyeget. Az utcákon orvlövészek és rohamosztagosok veszélyeztetik a békés zsidók, cigányok, melegek és balliberális politikusok életét. Komoly tömegbázissal rendelkező náci típusú pártok a demokrácia felszámolására készülnek.

Erre kell következtetniük abból, hogy a minap a Zsidó Világkongresszus és az Európai Zsidó Kongresszus elnökei – Gyurcsány Ferenchez írott levelükben – olyat állítanak, hogy a pár tizedszázalékos támogatottságú antiszemita és homofób Jobbik által szervezett Magyar Gárda „az európai demokráciára is veszélyt jelenthet”. Erre a kormányfő azon nyomban a legfőbb ügyészhez fordult, mondván „osztom azok véleményét, akik szerint a Magyar Gárda életre hívása magában hordozza annak közvetlen veszélyét, hogy sérülhetnek legfontosabb közös értékeink: az emberi méltóság tisztelete, a félelem nélküli hétköznapokhoz való jog, egymás kultúrájának, származásának és világlátásának tisztelete”.

A zsidó hitközségek már hetekkel ezelőtt leszögezték: felháborító, hogy a jogalkotók közül bárki „megengedhetőnek tartja az ilyen, a fasiszta mozgalom egyenruhájára emlékeztető öltözékben parádézó erőszakos csoportok létezését.”, illetve „a Mazsihisz bízik abban, hogy a kormány az alkotmány keretei között megtalálja annak a lehetőségét, hogy fellépjen az ilyen és ehhez hasonló csoportok létezése ellen”

Mindezt egy néhány száz (maximum pár ezer) fős lélekszámú törpepárt „Árpádjugendjének” ürügyén. Ami finoman szólva – miként a tengerentúlon írják – „ overreaction”, túlreagálás a javából. Alaptalan műbalhé, túlmozgásos hisztériakampány. Zsidó civil egyesületeknek, felekezeti testületeknek persze szívük joga kiadni bármiféle nyilatkozatot. A Mazsihisz gondolhatja úgy, a Magyar Gárda tagjai nem legális polgárőrség gyanánt fognak működni. (S aligha mondhatjuk nyugodt szívvel, hogy ez a gyanújuk teljesen alap nélküli).

De az államhatalom és az igazságszolgáltatás nem dönthet a fenti elv mentén. Hanem csak úgy, hogy ameddig a (párt)katonásdit játszók effektíve nem szegnek törvényt, addig nincs lehetőség a feloszlatásukra. Így Gyurcsány Ferenc Legfőbb Ügyészséghez írt „emlékeztetője”, finoman szólva is aggályos. Alapból helytelen, mikor egy politikus nyomást kíván gyakorolni az igazságszolgáltatásra. Működő demokráciában a vádhatóság politikusi „útmutatás” nélkül is tudja a dolgát. Efféle beavatkozás csak visszafelé sülhet el. Ráadásul a polgári demokrácia azért felsőbbrendűbb, mivel olyanra képes a szélsőségesekkel, amire a diktatúra a mérsékelt ellenzékkel sem: amennyire lehetséges, integrálja őket a rendszerbe. Tehát lehetőséget biztosít nekik, hogy nézeteiket szervezett formában reklámozzák, pártjaikat támogató civil szervezeteket hozzanak létre, stb.

Ahhoz, hogy valakik zsidókat üssenek (vagy zsinagógákat robbantsanak), nem kell cégbírósági bejegyzés. Oszama bin Láden se regisztrálta az al-Kaidát a hivatalos nyilvántartásokban. A Magyar Gárda betiltásáért harcolók lépései ugyanúgy kontraproduktívak a demokrácia nézőpontjából, mint a Pro Cologne demostrációja a kölni mecset létesítése ellen. Vitathatatlan: a Jobbik berkeiben lehetnek erőszakra hajlamos tagok, ahogy a németországi iszlám közösségben is vannak fundamentalisták. De könyörgöm, nem hatásosabban szemmel tarthatóak/kiszűrhetőek, ha nem a bajosan lenyomozható titkos imaházakban, konspiratív pincelakásokban gyülekeznek, hanem a kevésbé vehemensekkel elvegyülve?

A Magyar Gárda állománya szélsőjobboldali gondolkodású fiatalokból áll. De ebből nem következik, hogy mindannyian verekedni-gyújtogatni akarnának. Célravezetőbb megengedni nekik feszültségeik levezetését a szubkulturális miliő langymelegében, semmint ab ovo tiltással eleve az illegalitás felé terelni őket. Az sem elhanyagolható szempont, hogy egy legális szervezetben a „szélsőség szélsőségét” megtestesítő, „kapára-kaszára” akciókat kezdeményező forrófejűek általában margóra szorulnak.

Papp László Tamás