Nők az angol parlamentben:1924

Kevesen tartják valószínűnek, hogy a legnagyobb kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt egyetértene az Alkotmány, illetve a választási eljárásról szóló törvény módosításában, abból a célból, hogy női kvóta bevezetésével javítsák a gyengébb nem arányát a parlamentben. Még az SZDSZ-en belül is akad, méghozzá női politikus, John Emese, aki kétségbe vonta, hogy adminisztratív eszközökkel hozzá kell és szabad nyúlni politikai rendszerünkhöz azért, hogy a parlamentben megváltozzon a nemek aránya.

Tény, hogy az ENSZ CEDAW Bizottsága (Committe on the Elimination of Discrimination against Women) arra buzdította a magyar kormányt, tegyen lépéseket. Kívánatosnak találná, hogy belátható időn belül helyi és országos szinten 50-50 százalékos legyen nálunk a férfi és női politikusok aránya. Ezt Magyar Bálint érvként használja fel álláspontja támogatására. 

Magyar katonanő

Inkább ártanak, mint használnak a kvóták, akármilyen nemes cél érdekében is vezetik be azokat. Az indoklásukat illető érvek első pillanatban igazságosnak tűntek, de a gyakorlatban tömérdek visszaélésre adtak alkalmat. Ami a férfiak és nők közötti arányok kiegyenlítődését illeti: gondoljuk csak meg, hogy száz évvel ezelőtt még ritka volt a női orvos, ügyvéd, bíró, de még a tanár is. Ma meg szinte valamennyi értelmiségi hivatás elnőiesedett, és a nők egyre nagyobb sikereket érnek el üzletemberként is, anélkül, hogy a férfiak adminisztratív eszközökkel, szervezetten segítették volna őket. A nők “áttörése” Amerikában, Nyugat-Európában kezdődött, de a trend egy-két évtizedes késéssel hozzánk is elért, s ma már fegyveres testületeinkben is egyre több a lány és az asszony. És ez így is van rendjén: egy olyan világban, ahol munkához egyre kevésbé szükséges a fizikai erőkifejtés, viszont a szellemi képességek számítanak, miért ne lennének a nők egyenlő versenytársai a férfiaknak?

Ha kötelező kvótákban gondolkodunk, elképzelhető, hogy a nők után előbb-utóbb a melegek is valóságos arányuknak megfelelő képviselethez akarnak majd jutni a politikában… Tény, hogy egyre-másra „jönnek ki”, vállalják eddig titkolt identitásukat, másságukat és követelnek szociális támogatás, házasság terén is a heterókkal azonos jogokat. (Már nem is okozott különösebb feltűnést a hír, hogy az argentin fővárosban, Buenos Aires-ben szeptember 23-29-én megrendezik az első "melegmundiált". Ezen mintegy harminc, homoszexuális játékosokat felvonultató focicsapat indul, főleg Észak-Amerikából és Nyugat-Európából, de több latin-amerikai ország is kvalifikálta magát. Julio Grondona, az Argentin Labdarúgó Szövetség elnöke, aki egyben a FIFA alelnöke is, megígérte, hogy személyesen nyitja meg a bajnokságot, hogy segítse a diszkrimináció felszámolását a labdarúgás világában.) Milyen alapon tagadhatnánk meg tőlük - ha követelnék - a számukra kedvező kvóta-rendszer bevezetését, tekintettel arra, hogy az alternatív szexuális orientációjukat” nyilvánosan bevalló politikusok közmegelégedésre tevékenykednek, képességeiket soha senki nem vonta kétségbe?

Jobb nem kísérletezni a kvótákkal, a pozitív diszkriminációval. Ami a nők ma még torz arányát illeti a politikai életben, tény, hogy Magyarországon egyelőre kevés a női politikus, a képviselőknek alig több mint tíz százaléka “Éva lánya”. Az is igaz, hogy az EU-ban Máltát kivéve, Magyarországon a legalacsonyabb a nők aránya. Kétségtelen, hogy társadalmunk ezen a téren kissé konzervatív, lassabban reagál az elkerülhetetlen változásokra. Ám bízzuk az egészséges arányok kialakulását az időre: tíz-tizenöt év múlva, lefogadom, Finnországgal, Svédországgal leszünk azonos kategóriában.

P. J.