Kedves Orosz József szerkesztő úr!

Tény és való, meghívtál a Kontra tegnapi műsorába. Bizonyára közben ott lebegett a szemed előtt Papp László Tamás két nappal korábban nálunk, a hvg.hu-n megjelent kommentárja, amelyben a szerző annak a véleményének adott hangot, hogy neked és néhány kollégádnak nincs helye a köztelevízióban. Mint írta, nemcsak azért, mert a privát szektorban külsőztök, hanem mert belpolitikailag jól pozícionálható véleménymondó nem válhat egyik pillanatról a másikra semleges moderátorrá. Meghívásodat elhárítottam, mert ezek után őszintén szólva, nem remélhettem, hogy elfogulatlan moderátorként vezeted majd műsorodat. Ez - számomra - távollétemben, be is igazolódott. Ám lássuk, mint mondtál te, és - szerintem - mi a valóság:

1. „Az interjút követően Szilvásy György sajtómunkatársa telefonál a hvg.hu főszerkesztőjének, mondván, hogy az interjúban olyan személyek is szerepelnek, akik jelenleg is dolgozói, munkatársai az apparátusnak. Ahogyan erről a sajtómunkatárs beszámol, szívesen hozzászólnak, illetve felajánlják a segítségüket, ha igényt tart erre a hvg.hu internetes újság. Ezek után egy cikket jelentet meg a hvg.hu főszerkesztője, nyilatkozik az egyik kereskedelmi rádióban is azzal, hogy amikor Szilvásy miniszter úrtól telefonálnak, köpni, nyelni nem tudtam.”

Szilvásy apparátusa nem akármilyen apparátus, a polgári titkosszolgálatokat felügyeli. Ha onnan felhívnak - ráadásul azt követően, hogy Topolánszky Ákos is jelezte már, hogy fenyegető telefont kapott a minisztertől -, az nem olyan, mintha mondjuk a környezetvédelmi tárca keresne. Szilvásyék „segítségnyújtása” nem volt konkretizálható. Miben is tudna segíteni? A titkár szemrehányására, hogy miért nem konzultáltunk a két állítólagos „előzsűriző” munkatárssal, azt válaszoltam, hogy véleményüknek bármikor helyt adunk, amint jelentkeznek. Eddig nem jelentkeztek. Erről elfelejtetted informálni hallgatóidat. A kifogásoknak helyt adunk, mint ahogy Gyárfás Tamás véleményének is azonnal helyt adtunk, mihelyt az interjúval kapcsolatos levele megérkezett.

2. „Leggyakrabban a nyilvánosságot ajánlják a sérelmek kezelésére. A Magyar Nemzethez hasonlóan a hvg.hu főszerkesztője is azonnal ezt a megoldást választotta, amikor állítólagos konfliktusba került a Titkosszolgálattal, illetve a vezetőjével. (…) Nem tudjuk, hogy valójában konfliktus volt-e a telefonbeszélgetésben, ám a nyilvánosság előtt ez már konfliktusként jelentkezik, tehát az úgynevezett nyilvánosság is egy, akár torzított, manipulált, de legalább is eredeti értelméből és szövegkörnyezetéből kiragadott formában ismeri még a történetet.”

Gratulálok, sikerült jó érzékkel hozzákapcsolni a Magyar Nemzethez, és ezzel – legalábbis reményeid szerint - a „bélyeget” rám ragasztani. Attól, mert nem vagyok ott a műsorodban, még nem kell feltételezned, hogy manipulált formában jelentettem meg a tényeket. És ugyan miért félsz attól, hogy nyilvánosságra hoztam a telefonbeszélgetést? A végén már a nyilvánosságot is „úgynevezett nyilvánosságra” degradálod.

3. „Az újságíró visszaélései ellen, mintha még kevésbé lenne hatékony a védekezés. Ebben az esetben a nyilvánosság sem sokat segít, mert hogyha a botrányt kirobbantották, a politikus mindenképpen vesztes marad, illetve elmehet a bíróságra. (…) Ebben az esetben a nyilvánosság és a sajtó nem inkább egy ember kompromittálásának az eszköze a politika kezében?”

Helyzetedet ismerve teljesen megértem, hogy aggódsz a politikusokat ért bírálatok miatt, az „újságírók visszaéléseiről” beszélsz, akiket a politika eszközként használ fel „egy ember kompromittálására”. Ám összetéveszted a hierarchikus viszonyokat a hatalom birtokosai és a hatalmon kívül állók között, akik igenis, a nyilvánosság tájékoztatásával tudják megfékezni azokat, akik visszaélnek hatalmukkal.

4. „Visszatérve Szilvásyhoz, tehát ebben a konstruált valóságban (…) Szilvásy munkatársa már csak Lakatos elvtárs lehet. Szilvásy már nem kérdez, hanem fenyeget, és akkor már elrugaszkodtunk a ráadásul nem pontosan ismert tényektől, és erre, ebben a képzelt világban, lehet stratégiát építeni. Hiszen nem sokkal később már lemondásra szólítják föl Szilvásyt, mert hogy megfenyegette az újságírót, nem különben egyébként Topolánszky Ákost.”

Megismétlem: a titokügyi miniszter közvetlen beosztottjának telefonját akkor is komolyan kell venni, ha nyílt fenyegetés nem hangzik el. Elfogadhatóbb lett volna például, ha a miniszter vagy annak valamelyik munkatársa e-mail útján reagál az interjúra.

Azt sejteted, hogy a hvg.hu Topolánszky-interjúja egy Szilvásyt ellehetetlenítő stratégia része. Szomorúan konstatálom, hogy te is a konspirációs elmélet híveinek uszályába kerültél. Ez még rendben is volna, de a szerda esti műsorban te - elméletileg - a moderátor szerepét töltötted be. Moderátorként nem kellene - függetlenül attól, hogy ott vagyok, vagy sem – a másik oldal érvelésnek is hangot adni? Hol itt a moderálás? És - végeredményben - ki manipulál kit?

Hirschler Richárd