© Fáber Ágoston

A fővárosi önkormányzat (na nem a budapesti, hanem a párizsi) első körben – július 15-én – több mint 10 ezer kerékpárt bocsátott a városban kulturáltan, olcsón és környezetkímélő módon közlekedni vágyók rendelkezésére. A rendszer, amely a Vélib névre hallgat (a vélo en liberté rövidülése, magyarul: biciklivel, szabadon), pofonegyszerűen működik. Az utcán elhelyezett tárolókból bárki magához vehet egy biciklit, ha elmúlt 14 éves, bank- vagy hitelkártyáján van legalább 150 euró (ezt a rendszer a kölcsönzésnél ellenőrzi, és ebből vonja le az esetleges késedelmi díjat, avagy az egészet, ha gallyra vágtuk vagy elloptuk a járművet), és legalább egy napijegyre beruház (1 euro). De vehetünk hetijegyet 5 euróért, vagy éves bérletet 29 euróért. A napijegy a megváltása pillanatától számított 24 órán keresztül érvényes, a heti és éves opció is hasonlóképpen működik. Így a kölcsönzésről, és a gyalogos tempónál gyorsabb, a taxinál olcsóbb közlekedésről éjszaka, a tömegközlekedés leállása után sem kell letennünk. (Egyébként Brüsszelben is van egy hasonló rendszer, azt Cyclocity-nek hívják.)

S hogy nagy valószínűséggel találunk is magunk alá egy drótszamarat, azt annak köszönhetjük, hogy a kerékpárdrosztok 300 méterenként vannak elhelyezve a városban (mostanra már több mint 830 darab). Egy-egy helyen legalább 15-20 számozott kerékpárnak van helye, s a tárolók csak azután „eresztik el” a biciklit, hogy jogosultságunkat igazoltuk. Minden magától működik, és inkább jól, mint rosszul, noha időnként találkozik az ember a tárolóba beragadt, vagy leesett láncú járművel. A drosztok és kerékpárok szervizelése (elvileg) folyamatos, a kisbuszokon utaztatott biciklikkel pedig gondoskodnak a drosztok kínálatának kiegyenlítéséről.

Függetlenül a megvásárolt időtartamtól, az első fél óra mindig ingyenes. Fél óra egy átlagos edzettségű embernek bőven elég arra, hogy a város pereméről a belvárosig eljusson. De ha valamilyen rejtélyes okból (avagy városnézési célzattal) nem tudnánk megválni járművünktől, 1 euróért további fél órát használhatjuk, a következő fél óra viszont már 2, az azután következők pedig egységesen 4 euróba kerülnek. Úgyhogy tegyük le a biciklit, mielőtt elfogy a pénzünk. Ha ez sikerült, 5 perc elteltével – akár ugyanott – újra felvehetünk egy bringát, és fél órát ismét ingyen tekerhetünk.

A kerékpárokat egyébként Magyarországon gyártják, és meg kell, hogy mondjam, nem sok kivetnivalót találtam rajtuk. Strapabíróknak tűnnek, és minden földi jóval fel vannak szerelve, amiről egy kocakerékpáros csak álmodhat. Vastag, masszív kerekek, nagyméretű kosár a kormány előtt, állandó világítás (akkumulátoros és nem dinamós, aki tekert már dinamós biciklit, az tudja, hogy éjszaka miért izzad meg kétszer annyira az emelkedőn, mint nappal), állítható, kényelmesnek mondható ülés, kitámasztó, biciklizár, háromfokozatú agyváltó. A váltószerkezet a hátsó kerékagyban van, így váltásnál nem kell attól tartani, hogy a lánc leesik vagy beszorul a fogaskerék és a kerékagy közé. A lassításról dobfékek gondoskodnak. Ha fékhatásuk nem is világbajnok, sok karbantartást aligha igényelnek.

A bicikli, ahol csak lehetett, műanyag burkolatot kapott, így nem kell attól tartani, hogy a lakosság ezermester hajlamú része harapófogóval áll neki az üzemzavar elhárításának.

Mindent egybevéve, nem rosszak ezek a járművek, egyenes úton a 15-20 km/órás tempót könnyedén lehet velük tartani, reggeli vagy délutáni csúcsforgalomban így legalább olyan gyorsan tud közlekedni az ember, mint autóval. Ez persze nagyrészt annak is köszönhető, hogy a kerékpárosok a legtöbb helyen a buszokkal osztoznak a buszsávokon, amiket a kölcsönzőrendszer beindítása miatt – ha jól vettem észre – több helyen is kiszélesítettek. A buszsofőrök pedig a metróhoz szokott vasárnapi kerékpárosra külön figyelnek. Eddig az autósokkal is csak jó tapasztalataim voltak.

A kerékpárbérlésnek ez az új fajtája forradalmi változásokat hozhat a közlekedésben. Azért írom feltételes módban, mert sajnos, arányaiban egyelőre eltörpül a motorizált módozatok mellett, de legalább jól látható a jövő trendje: merre haladunk – és milyen járművel. Kicsit kevesebb autó, kicsit kisebb légszennyezettség és kicsivel kevesebb dugóban araszolás. (Városismeretünk viszont mindenképp rohamléptekben gyarapszik, hiszen a kerékpárral mindig magunk tervezzük meg az útvonalat.) Csodát tehát három hónap alatt ne várjunk, de kezdetnek nem rossz.

Ami a rendszer budapesti megvalósíthatóságát illeti, legalábbis szkeptikus vagyok. Egyrészt nem tudom, hogy a főváros honnan teremtené elő a beruházásra szánt összeget. (Mondjuk a négyes metrót talán ki lehetett volna váltani villamosokkal, és akkor egy-két millió biciklire is maradt volna pénz.) Másrészt a közlekedési állapotok sem kedveznek a dolognak. (Lásd az autók versenyét a záróvonal átlépésével, index nélkül, gyorsulási verseny lámpától lámpáig stb.) Harmadsorban a párizsi tél általában enyhébb, mint a budapesti, hó csak a legritkább esetben van. Lehet, hogy a tél közeledtével átmenetileg veszít népszerűségéből a biciklizés, de néhány didergő környezetvédőt biztos látni majd a kerékpáron kuporogni. Hótól mindenesetre aligha kell tartaniuk. Végül pedig a magyar KRESZ megváltoztatása is szükséges lenne, jelen pillanatban ugyanis Magyarországon tilos a buszsávban biciklizni. (Nem tudom, mennyivel veszélyesebb az évente több tízezer kilométert levezető taxi- és buszsofőrök között tekerni, mint egy sávval beljebb, a civil autósok között hazardírozni.)

Azt mindenki azonnal érzi, hogy az első három pont nehéz köveket gördít a Párizsban kiépített rendszer hazai megvalósítása elé. De aki úgy véli, hogy a negyedik pont aztán igazán nem állhat a kezdeményezés útjába, nagyot fog tévedni: egy internetes autósújság az elmúlt hónapokban többször is kezdeményezte az értelmetlen KRESZ-szabályok megreformálását, ám azt volt kénytelen tapasztalni, hogy a javaslatok a közlekedési tárcáról úgy peregnek le, mint a vakolat.

Aki tehát Párizsba látogat, feltétlenül próbálja ki a Vélib’-et. Aki viszont Budapesten ül biciklije nyergébe, az vigyázzon magára, állandó életveszélyben van. Ha elég fittnek érzi magát, nevezzen be a lámpától lámpáig tartó gyorsulási versenybe.

Fáber Ágoston / Párizs