Kis János © Horváth Szabolcs

Szólásszabadság és náci beszéd volt a címe annak a vitaestnek, melynek vendége Kis János filozófus, a Szabad Demokraták Szövetségének első, a pártból 2004-ben kilépett elnöke volt. Az est apropóját a Polgári Törvénykönyvnek a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos módosítási javaslata adta, amelyet az Országgyűlés október 29-én elfogadott. A vitán szó volt még többek között a koalíció túlélési esélyeiről, egy új liberális párt létrehozásának lehetőségéről is.

Az est moderátora, Retkes Attila újságíró, a Budai Liberális Klub Alapítvány kuratóriumának elnöke feltette a kérdést a Közép-Európai Egyetem professzorának: van-e értelme jogi eszközökkel föllépni a gyűlöletbeszéddel szemben? Kis János szerint van, de ez nem jelenti azt, hogy egyetértene a mostani törvénymódosítási tervezettel. Kis úgy vélte: most is van törvény az uszítás szankcionálására, s az idevonatkozó bírói gyakorlattal ő nagyjából egyetért. Ennek lényege – mutatott rá –, hogy a gyűlöletbeszéd önmagában, a tartalma alapján, nem büntethető. A korlátozást Kis csak két esetben tartja elfogadhatónak: egyrészt ha fönnáll a közvetlen, nyilvánvaló veszélye annak, hogy a közlés hatására erőszakot követnek el valaki vagy valakik ellen, ezt azonban a törvény jelenleg is bünteti. Másrészt, amikor "foglyul ejtik" a közönséget. Egy motorosokból álló csoport például a zsinagóga előtt berregtette motorjait. Helytelen és célszerűtlen a további szigorítás – vélte Kis.

Kis két álláspontot vázolt föl a szólásszabadság védelmében. Az egyik szerint a szólásszabadság elősegíti a tévedések kiszűrését, a hamis állítások leleplezését, a hatalom működésének átláthatóvá tételét, a nézeteltérések tisztázását. Ha csak erről lenne szó – fejtette ki a volt pártelnök – a náci beszédet akár be is lehetni tiltani, hiszen a faji gyűlölködés, a Holokauszt tagadása, az összeesküvés-elméletek vagy Cion bölcsei jegyzőkönyvének terjesztése enyhén szólva nem járul hozzá nézeteltéréseink tisztázásához, vagy a tévedések kiszűréséhez. Ám ilyenkor lép be a másik érv: minden ember egyenlő, és az emberek közti egyenlőségnek része kell, hogy legyen a vélemény terjesztésének szabadsága. Ebbe beletartozik a számunkra ellenszenvesnek, hamisnak és gyűlöletesnek tartott meggyőződés is. Cáfolta, hogy a szólásszabadság és az emberi méltóság ütközésekor az utóbbit kell a törvény erejével védeni.

Retkes Attila a vendég egy korábbi írásából idézett, miszerint a gyűlöletbeszéd büntetőjogi szankcionálása „rövidtávon megoldásnak tűnhet, pedig csak ront a helyzeten”. Mennyiben ront? – tette föl a moderátor a kérdést. Az egykori szabaddemokrata pártelnök történelmi áttekintésében rámutatott: 1944-45-ben a hagyományos és a szélsőjobboldal katasztrófába vitte az országot, majd nem sokkal ezután megszűnt a múltföldolgozás és -kibeszélés lehetősége: a téma tabu lett. A kibeszéletlenség miatt tizenhét évvel a rendszerváltás után gyűlöletes és anakronisztikus nézetekkel kell viaskodni. Egyrészt ezért rontana a helyzeten a gyűlöletbeszéd jogi tilalma, másrészt meg azért, mert a rasszista beszéddel kapcsolatos gátlások feloldódását nem lehet a jogszabályok hiányával magyarázni, annak főleg politikai okai vannak. Ezen pedig jogi szankcionálással nem lehet segíteni. Alkalmazhatatlan törvények születnének, ami csak tovább rontaná a helyzetet – hangsúlyozta Kis. Hozzátette: a tiltás mártírokká tenné a gyűlöletbeszéddel élőket.

Retkes Attila és Kis János. Moderátor és vendég © Szegő Péter

Pártpolitikai kérdésekre áttérve, a volt pártelnök kifejtette: Magyarországon tiszta jobboldali kormánytöbbséget csak a szélsőjobboldali szavazók támogatásával lehet szerezni. A mérsékelt jobboldal képviselői a két világháború közti keresztény-nemzeti középosztály hagyományait folytatják. Nem képviselnék ugyan azt a – a szélsőjobboldal által fölvállalt – politikai programot, mely szerint az ország problémáit a zsidókérdés rendezésével kéne megoldani, gyakran mégsem mentesek az antiszemita előítélettől és érzelmeikben közelebb állnak az árpádsávos zászlót lengető jobbszélhez, mint a nácit kiáltó középhez.

Kis szerint számos szavazót, akinek egyébként semmi kötődése sincs a Horthy-rendszer keresztény-nemzeti ideológiájához, pusztán az antikommunizmus terel jobbra. Ezeket az embereket nemcsak az 1989 előtti sérelmek zavarhatják, hanem a spontán privatizáció is. Kis kijelentette: amíg az MSZP jól azonosítható a kommunistákkal, amíg úgy jelenik meg a közönség előtt, mint az a párt, amelyik nem választott Nagy Imre és Kádár János között, amelyiknek nem volt „büdös” Medgyessy Péter a titkosügynöki múltjával, és amelyiknek semmi baja nincs azzal, hogy Horn Gyula büszke az 1956-os, pufajkás korszakára, addig sok, egyébként nem jobboldali érzelmű szavazó minden további nélkül elérhető lesz a Fidesz számára, akkor is, ha a Fidesz nem fog középre húzni.

A filozófus szerint ha igazán végbemegy az MSZP modernizálódása, akkor a középről jobboldalra szavazók egy részét a jobboldal a jelenlegi politikájával nem fogja tudni megtartani. Ugyanakkor a Fidesznek a jobbszélről való leválása is megindult, még ha apró lépésekben is. Ennek jele Tom Lantos és Orbán Viktor közelmúltbéli találkozója, illetve Vona Gábornak, a Jobbik és a Magyar Gárda elnökének ezzel kapcsolatos, a volt miniszterelnököt szidalmazó nyílt levele.

Kis véleménye szerint az SZDSZ alapproblémája az egészségügyi reform. Mivel a párt két választási kampányt is az egészségügy rendbetételére épített, nemigen volt más választása, mint elvállalni az Egészségügyi Minisztérium vezetését, ezzel azonban hihetetlen kockázatot vállalt. Aki az egészségügyi reformba belevág, annak olyan komoly politikai erővel kell rendelkeznie, amilyen az SZDSZ-nek nincsen, ráadásul az MSZP az ügyben még „jóindulatú semlegességgel” sem viseltetik koalíciós partnere iránt. Hogy a mostani helyzetet az SZDSZ-nek miképpen kellene kezelnie, arra a párt egykori elnökének nincs receptje. Kis megerősítette, hogy egy esetleg megalakuló új liberális pártban nem kívánna politikai szerepet vinni.

A vagy százfős közönségből jövő egyik kérdésre válaszolva Kis János azt mondta: 1996-ban az SZDSZ nyugodtan kiléphetett volna a koalícióból. Mivel az MSZP-nek abszolút többsége volt, a Horn-kormány még az SZDSZ külső támogatására sem kényszerült volna rá. Most azonban két okból is nehéz a helyzet. Egyrészt azért, mert a szocialista pártnak nincs abszolút többsége, tehát a kormányból való kilépés is jóval súlyosabb következményekkel járhatna, mint tizenegy éve járhatott volta. Másrészt, ha az SZDSZ kilép a kormányból, egy romhalmazt hagy maga mögött, nem egy sikeres gazdaságot. Igaz – tette hozzá a közönség általános derűje közepette –, a bennmaradás pedig egy romhalmazon való ücsörgést jelent. Kis szerint a Zuschlag-ügy olyan alkalmat teremtett, amelynek során a kormánypártok sokat javíthattak volna a közvélemény előtt a renoméjukon, de elpuskázták a lehetőséget.

Szegő Péter