Shai Or-Csillag

Shai Or-Csillag: A holokauszt-túlélők többsége nem kapott semmiféle támogatást vagy kárpótlást. Nyolc éve már kirobbant egy tiltakozáshullám, mert igazságtalannak tartottuk az izraeli és a német kárpótlások közti háromszoros különbséget. Mára lecsökkent a különbség: a legalább 25 százalékos rokkantság esetén a kormány 1400 sékelt ad havonta, a németek pedig 2000 sékelt. (1 izraeli sékel = 44 forint)

Az idei tiltakozáshullámot néhány túlélőcsoport súlyos helyzete robbantotta ki. Az új orosz bevándorlók közül mintegy 80 ezren érintettek, nagy részük menekültté vált a nácik miatt. Amikor a németek behatoltak a Szovjetunió európai területeire, számos zsidó családot Közép-Ázsiába telepítettek át. Ott rettenetes viszonyok közé kerültek, sokan éhen haltak, a túlélőknek Izraelben ismét a nulláról kellet kezdeniük. A 250 ezer izraeli túlélő másik csoportja végigcsinálta a gettókat, a táborokat, a halálmeneteket, de valami csoda folytán életben maradt. Az izraeli kormánnyal nyélbe ütött megállapodás szerint másféle kárpótlás illeti meg az első csoportot, mint a táborok túlélőit.

hvg.hu: Miben tudtak megállapodni?

S.O-Cs: Ehhez kicsit vissza kell mennem az időben. Csak az izraeli túlélők egy része kap vagy kapott közvetlenül a német kormánytól kárpótlást, másokat a németek az izraeli kormányon keresztül támogatnak, a nagy többség pedig nem kap semmit. Az 1953-ban kötött luxemburgi megállapodás értelmében a németek csak azoknak az ügyével foglalkoznak, akiknek már addig is adtak kártérítést, akik 1947 január elsején Németország területén, az ottani hontalantáborok lakói voltak, illetve akik bizonyítani tudták, hogy a német kultúrkörbe tartoznak, németül anyanyelvi szinten beszélnek. Az 1953 után Izraelbe érkezők számára az izraeli kormány magára vállalta a kártérítést, abból a pénzből, amit a német kormány utalt át, és lemondott a további kártérítési igényről.

hvg.hu: Végül is ezt a németektől kapott pénzt másra fordították Izraelben.

S.O-Cs: Igaz, de az izraeli gazdaság akkor rettenetes helyzetben volt, valutahiány és a gazdasági erőforrások hiánya jellemezte, üres volt a kincstár, miközben sok százezer embert kellett letelepíteni, lakáshoz, munkához juttatni. A pénz létfontosságú volt, hajókat, nyersanyagokat vettek, beruházásokat finanszíroztak belőle.

hvg.hu: Így nem csoda, hogy az 53 után bevándoroltak kárpótlására csak kevés jutott.

S.O-Cs: Ráadásul a számítások is hibásak voltak: mindössze öt-tízezer újabb holokauszt-túlélővel számolt akkor a kormány. De százezrek érkeztek, hiszen például a lengyel zsidók több mint 90 százalékát megölték, de az életben maradottak is százezreket jelentettek. Azután megérkezett az 56-os magyar hullám, és  velük együtt a lengyel repatriáltak, a szovjetek ugyanis kiengedték a németek elől odamenekült lengyel zsidókat. Később, 1968-ban a Gomulka féle antiszemita kampány miatt újabb ezrek érkeztek, majd a 70-es évek elején megjelentek a szovjet zsidók első hullámai, akiket a 90-es években újabb tömegek követtek. Az izraeli kormány folyamatosan fizetett, de jóval kevesebbet, mint a németek. Hatalmas különbség alakult ki a németektől és a kormánytól kapott kárpótlások közt. Jelenleg mintegy 40 ezer izraeli túlélő kap a kormánytól havi járadékot az eredetileg tervbe vett ötezer helyett.

hvg.hu: Mindezek fényében mi volt most az áttörés?

S.O-Cs: Nem fogadtuk el a kormány 1953-as megállapodását, amelyet a túlélők megkérdezése és képviselete nélkül kötöttek, és azt sem, hogy csak azoknak járjon kárpótlás, akik bizonyítani tudták, hogy az üldöztetés következtében legalább 25 százalékos rokkantak. Nehéz ezt bizonyítani, a kérelmek elbírálása nagyban függött az orvosi bizottság jóindulatától. Német oldalról ezt megértették és elfogadták javaslatainkat. A német újraegyesítést követően, 1995 májusában megállapodtunk, hogy havonta 275 euró (mintegy 120 ezer forint) nyugdíj-kiegészítést adnak azoknak, akik legalább másfél évig gettóban voltak, vagy bujkáltak, vagy akik legalább fél évig voltak koncentrációs táborban és szociálisan rászorulnak. Ezek alapján már nem kell legalább 25 százalékos rokkantságot bizonyítani, a havi 275 eurót megkapja mindenki, aki megfelel a fenti kritériumoknak. Ezt a közép-kelet-európai térség országaiban maradt túlélők is igényelhetik, de ott csak az összeg felét kapják.

Amikor néhány éve együtt ebédeltünk a Bundestag egyik idelátogató albizottságának tagjaival, kifejtettük, hogy Németországot tekintjük felelősnek a zsidókkal szemben elkövetett gaztettekért mindaddig, amíg az utolsó túlélőt el nem temetik. Vezetőjük legnagyobb meglepetésünkre még továbbment: Németország erkölcsi felelőssége soha nem szűnik meg a történtekért – mondta. Persze tudatában vagyunk, Németországban nem egyszerű a kárpótlási ügyeket felvetni, hiszen a németek nagyrésze meg sem született a holokauszt idején, és nem érez felelősséget apái tetteiért.

hvg.hu: A rászoruló túlélőket ápolók, ápolónők díjának átvállalásával is segítik. Erre honnan van pénzük?

S.O-Cs: Az egyesítés után a német kormány kártérítést ígért a nácik alatt elvett németországi ingatlanok után. De nagyon kevés ingatlanért jelentkeztek az egykori zsidó tulajdonosok leszármazottai. Ezt tudomásul véve, Moszkvába küldtünk öt történészt, akik az odahurcolt Heidrich-archívum alapján azonosították a kisajátított ingatlanok listájáról a feltehetően zsidó tulajdonosokat. Így az elévülés időpontjáig a Claims Conference (a kártérítési igényekkel fellépők svájci székhelyű ernyőszervezete) bejelenthette igényét az ingatlanokra az örökösök nélkül maradt, meggyilkolt zsidók helyett. A törvények értelmében egy idő után a Claims Conference megkapta a zsidók egykori épületeinek ellenértékét. Ebből jelenleg évi 100 millió dollárt oszt ki a rászoruló túlélőknek. Izraelben ebből a forrásból finanszírozzuk a beteg idős emberek otthoni ápolását, felügyeletét, különleges gyógyszereit, gyógyászati segédeszközeit.

hvg.hu: Az Izraelben élő magyar túlélők mit kapnak?

S.O-Cs: A muszosok (munkaszolgálatosok) jelenleg semmit sem kapnak, ugyanis a németek szerint nem ők szervezték a munkaszolgálatot, törődjön ezzel a magyar kormány. De nekünk az az álláspontunk, hogy ha a hitleri politika és nyomás nem úgy alakult volna, ahogy alakult, akkor munkaszolgálat sem lett volna. Az 1995-ös egyezmény óta minden évben ismét tárgyalóasztalhoz ülünk a németekkel, idén a budapesti gettó kérdését vetettük fel. A pesti gettó nem tartott másfél évig, tehát Izraelben az ottani túlélő sem kap semmit, hacsak nem tudja bizonyítani, hogy az ott elszenvedett sérülései miatt legalább 25 százalékban rokkant. Legújabb megbeszéléseinken a pesti gettó túlélőinek egyszeri kárpótlást ígértek, de nem adtuk fel, hogy ezt rendszeres havi járadékká változtassuk. A vidékről elhurcolt magyar zsidó túlélők általában lehúzták a fél évet a koncentrációs táborokban, úgyhogy őket megilleti a kárpótlás. Ezt tudomásom szerint a Magyarországon élők is igényelhetik a németektől.

hvg.hu: A túlélőknek nemcsak a kormányokkal, de bankokkal, biztosítókkal szemben is vannak követeléseik. Velük hogy állnak az ügyek?

S.O-Cs: Annak idején a svájci bankok azt hitték, hogy pár millió dollárral letudták felelősségüket a náluk rekedt alvó számlákért, de a kérdés egy amerikai bíróság elé került. Ott 1 milliárd 250 millió dollárt ítéltek meg az egykori számlatulajdonosoknak vagy leszármazottaiknak, s ha nem lehet őket megtalálni, akkor a maradék pénz a rászoruló túlélőket illeti. Az egykor biztosítottak leszármazottai követelik, hogy felvehessék a biztosítási pénzt, miután felmenőik anno évekig fizették az életbiztosításokat. Folynak a tárgyalások, az Alliance és a Generali biztosítókkal már meg is állapodtak egy bizonyos összegben.

Shiri Zsuzsa /Jeruzsálem