A Holokauszt túlélőinek nyújtott összes kárpótlás együttesen is hajdani javaiknak mindössze a töredékét tette ki - nem beszélve arról, hogy az elpusztított hozzátartozók és a derékba tört élet „kárpótlása” nyilvánvalóan lehetetlen. A magyarországi (valamint a többi közép- és kelet-európai) túlélők számára a kárpótlási lehetőségek túlnyomó része csak 1990 után nyílt meg, ám a hosszadalmas jogi és politikai huzavonák következtében a tényleges kifizetések többségéhez csak 1995 után jutottak hozzá. Az üldöztetések után fél évszázadot kellett várniuk a kárpótlásra, amit a túlélők többsége már nem érhetett meg. A jogosultak köréről helyenként máig folynak a viták a zsidó szervezetek és a kárpótlást fizetők között.

Jelenleg már csak rászorultsági alapon igényelhető kárpótlás. A programok lényegében lezárultak.

A fentiek dacára a kifizetett összegek, bármily csekélyek is az átélt szenvedésekhez mérten, a szegényebb sorsú túlélőknek mégis hozhattak/hozhatnak minőségi változást életük utolsó éveiben.

Íme egy rövid időrendi áttekintés az 1965-2005  között a nácizmus üldözötteinek  javára hozott törvényekről, egyezményekről, rendelkezésekről:   

1965: Magyar-német egyezmény az orvosi kísérletek áldozatairól
A náci lágerekben végzett orvosi kísérletek Magyarországon élő áldozatai közül mintegy ezren részesültek átlagosan 12 ezer márka kárpótlásban.

1971: Német szövetségi visszaszolgáltatási törvény
Csak az üldözöttektől elvett vagyontárgyak kárpótlásával foglakozott. Az NSZK kormánya ebben az évben, a magyar politikai vezetés által kreált Nácizmus Magyarországi Üldözötteinek Országos Érdekvédelmi Szervezetével (NÜÉSZ) történt megállapodás után, százmillió márkát utalt át az Általános Értékforgalmi Bankhoz. A sértettek itt jelenthették be kárigényüket. Többségük végül 15-30 ezer forintos kárpótlást kapott. Elterjedt vélekedés volt a korban, hogy a magyar állam az átutalt pénz jelentős részét nem fizette ki, ám feltehetőleg „csak” a rendkívül kedvezőtlen átváltási árfolyam alkalmazásával rövidítették meg a sértetteket.

1960-1980: Német cégek egyéni kárpótlása
A rabszolga- illetve kényszermunkásokat alkalmazó német cégek közül többen egyéni kárpótlási programokkal próbálták javítani imázsukat. Ilyen programok keretében mintegy 1200 egykori magyar munkás kapott átlag 3 ezer márkás kárpótlást kisebb programok keretében.

1991: Kormányrendelet nyugdíjemelésről
A 74/1991. (VI. 10.) Korm. Rendelet határozott az 1938-45 között üldözött, valamint az 1945-1963 között törvénysértő módon elítéltek nyugdíjának emeléséről.

1997: A magyar kormány által biztosított életjáradék (1997. évi X. törvény)
A törvény a Párizsi Békeszerződésre hivatkozott, mely úgy rendelkezett, hogy az üldözöttektől elrabolt és gazdátlanul maradt vagyont a túlélők támogatására kell fordítani. „E törvény alapján életjáradékot az kaphat, aki 1997 január 1. napjával, illetve az ezt követő években a 60. életévét betöltötte.” Összesen mintegy 25 ezer túlélőnek ítéltek meg ilyen járadékot, közülük jelenleg mintegy 12 ezren vannak életben.

1998: Svájci Alap a Holokauszt Rászoruló Áldozataiért
Az 1,25 milliárd dolláros kárpótlási alapot a sokasodó perek nyomán hozták létre a svájci bankok. Egyre többen követelték vissza ugyanis a Holokauszt idején elhelyezett értékeiket (illetve elpusztított felmenőik értékeit). A pereket egy amerikai bíróság előtt kötött egyezség zárta le. Eszerint egyéni kártérítés járt a Svájcban elhelyezett bankbetétekért, kárpótlást fizettek a Svájcból való kiutasításért, illetve az ottani fogva tartásért. A kényszer- és rabszolgamunkát végzők 1450 dollár kárpótlást kaptak, s az egyezség elkülönített egy nagyobb összeget a rászoruló túlélők segélyezésére. A magyarországi túlélőket elsősorban e két utóbbi tétel érintette: a kényszermunkások közül mintegy 14 ezren kaptak kárpótlást. A kifizetések 2002-ben lezárultak, a New York Times beszámolója szerint az összeg 84 százalékát 255 ezer zsidó túlélőnek fizették ki. A kifizetett összeg többnyire szerény, 375 és 1250 dollár közötti összeg volt. A fennmaradó részt romák, melegek, politikai üldözöttek, embermentők számára ítélték meg.

1998: A Holokauszt Áldozatainak Biztosítási Igényeivel Foglalkozó Nemzetközi Bizottság (ICHEIC)

Nem általános kárpótlás, csak azoknak a túlélőknek (illetve az áldozatok utódainak) igényeivel foglalkozott, akiknek a háború előtt érvényes biztosítási kötvényük valamely biztosító társaságnál. A kifizetéseket egy bizonyos átszámítási kulcs szerint teljesítették, amit a zsidó szervezetek kedvezőtlennek tartottak, de végül elfogadtak. Aki hiányos dokumentációt nyújtott be, melynek alapján bizonyítható nem, csupán valószínűsíthető volt az egykori kötvény megléte, ezer dollár egyszeri kifizetésben részesült. A bizottság 2007 márciusában befejezte munkáját, melynek során több mint 300 millió dollár kárpótlást fizettek ki 48 ezer holokauszt-túlélőnek és örököseiknek.

1999: Claims Conference – Közép- Kelet-Európai Alap
A holokauszt-túlélők érdekeit Németországgal szemben képviselő szervezet nyomására ebben az évben jött létre a fenti alap. Ebből kaptak ettől fogva havi 250 márkás nyugdíj-kiegészítést azok a Közép- és Kelet-Európában honos túlélők, akik - nyugaton élő sorstársaikkal ellentétben - eddig nem voltak erre jogosultak. 2007 január 1-től ezt az összeget 200 euróra emelték az EU-tagországok polgárai, illetve 165 euróra a kelet-európai országok polgárai esetében. A Claims Conference budapesti irodájának tájékoztatása szerint ebből a támogatásból 8276 túlélő részesül(t) .

1999: Emlékezés, Felelősség, Jövő Alapítvány
A háború idején számos német nagyvállalat profitált a kényszermunkából, emiatt a 90-es évektől megsokasodtak ellenük a bírósági eljárások (elsősorban az Egyesült Államokban). Az ügy végleges rendezése érdekében a német állam és a német nagyvállalatok kötelezettséget vállaltak, hogy egyenlő részben, összesen 10 milliárd márkás alapot hoznak létre a kényszermunkások kárpótlására. Magyarországon több mint 14 ezer juttatásra jogosult kényszermunkás (illetve örököseik) eddig összesen 135 millió dollár kifizetésben részesültek a Claims Conference közreműködésével.

2000: Osztrák Megbékélési Alap
A fenti német alapítvány osztrák megfelelője, azon zsidó és roma kényszermunkások kárpótlására, akiket a mai Ausztria területén dolgoztattak. Az osztrák állam 436 millió euróval töltötte fel az alapot. Magyarországon élő egykori rabszolgamunkások egyszeri 7630 euró, az ipari munkások 2543 euró, mezőgazdasági munkások 1453 euró összegű egyszeri juttatásra voltak jogosultak. Az időközben elhunytak hozzátartozói viszont csak akkor igényelhették a kárpótlást, ha az érintett 2000. február 15-én vagy az után halt meg. Az alap Magyarországon a 2004 végi záró időpontig összesen 8800 zsidó és roma túlélőnek mintegy 9 milliárd forintot fizetett ki. Az alap körül igen sok visszaélés történt, mivel a kárpótlási eljárásban tájékozatlan romákat kihasználó, szélhámos társaságok (köztük nem egy polgármester és kisebbségi önkormányzati vezető) a vádak szerint nagy összegeket kasszírozott. Ezzel kapcsolatban még ma is folynak büntetőeljárások.

2003: A lágerekben vagy kényszermunka során, a magyar hatóságok közreműködése következtében meggyilkoltak hozzátartozói számára kifizetett kárpótlás
A kárpótlási kötelezettség tényéről az 1997. évi XXIX. törvény rendelkezett, ennek összegét azonban nem állapította meg. Az 1999-es költségvetési törvény ezt 30 ezer forintban rögzítette, ami felháborodást váltott ki, és az Alkotmánybíróság a rendelkezést megsemmisítette. Végül egy 2003-as rendelet az összeget 400 ezer forintban határozta meg.

2003: „Gettónyugdíj”
A német állam ezt a kárpótlási formát eredetileg a kelet-európai holokauszt-túlélők számára hozta létre 2002-ben, akik gyakran évekig dolgoztak a gettókban „önként”, valamilyen formális ellenszolgáltatásért (pl. valamivel több ételért vagy jobb bánásmódért). Ebben az évben a budapesti gettó túlélői számára is megnyílt a lehetőség e kárpótlási forma igénylésére, amely havi 135-270 euró közti összeg lehet.

2005. évi XXXI. törvény
E törvény alapján életjáradékot kaphat az, aki legkorábban 1997. január 1-jén a hatvanadik életévét betöltötte és munkaképességét - bizonyíthatóan az üldöztetésből eredően - legalább 67 százalékban elveszítette.

2005: „Aranyvonat”
1945-ben a magyar zsidóktól elrabolt értéktárgyakat szállító vonat Ausztria területén az amerikai csapatok kezére került, ahol az amerikai katonák ismeretlen mennyiséget eltulajdonítottak belőle. A magyarországi zsidó túlélők hiába követelték vissza tulajdonukat, az értékeket végül elárverezték, és a befolyt összeget más túlélők, illetve a Palesztinába bevándorló zsidók támogatására fordították. 2002-ben Amerikában élő károsultak egy csoportja pert indított az amerikai állam ellen. 2005-ben egy floridai bíróság elfogadta az USA kormánya által felajánlott összeget, és végzésben jóváhagyta az ügyvédek által korábban benyújtott „elosztási terv”-et. Eszerint a Magyarországon élő rászorult túlélőket összesen 4,8 millió dollár illeti meg. Pénzbeli támogatás nem igényelhető, a jogosultak különféle szociális támogatásokat kérhetnek.
                                                                             
Gadó János