Tetszett a cikk?

Tom Stoppard Rock’n’Roll címú darabját a Prágai Nemzeti Színház előadásában mutatta be január utolsó napjaiban a budapesti Thália Színház. A kommunista diktatúra paranoiás viselkedését, a hatalom és ellenzékének viszonyát boncolgató műnek sok-sok áthallása van Magyarország 56 utáni időszakára is. Aki nem látta a darabot, elolvashatja könyv alakban: nemrég publikálta az Európa Kiadó, együtt a szerző Hapgood c. drámájával.


Tom Stoppard. Életrajzi vonatkozások a darabban.
Sir Stoppard, a brit drámaírás egyik legnagyobb csillaga 1937-ben egy dél-morvaországi zsidó családban látta meg a napvilágot Tomas Straüssler néven. Családja Csehszlovákiát 1939-ben hagyta el, a nácik elől kalandos úton Szingapúrba szöktek, majd a japánok elől Indiába menekültek. Apja beállt önkéntesnek a brit hadseregbe, a japánok elfogták, és egy fogolytáborban halt meg 1941-ben. Az özvegy hozzáment Kenneth Stoppard brit katonatiszthez, a család 1946-ban Angliába költözött. Stoppard már híres drámaíró volt, amikor az Amnesty International tagjaként 1977-ben bejárta Kelet Európát. Ellátogatott szülőhazájába is, találkozott Václav Havellel, a Charta 77 egyik szerzőjével, Havel műveit ettől kezdve rendszerese fordította angolra, és fellépett üldöztetése és bebörtönzése ellen.

A hatalommal szembe szállók erkölcsi dilemmáit taglaló Rock’n’Roll két helyszínen, Prágában és Cambridge-ben játszódik, három értelmiségi generáció sorsát mutatja be a hatvanas évektől 1990-ig. Főhőse Jan, a fiatal cseh egyetemi oktató, aki épp az angol egyetemi városban tartózkodik tanulmányúton, amikor a szovjet tankok begördülnek Prágába. Megtudjuk róla, hogy zsidó származású, családja Angliában telepedett le, de 1948-ban visszatértek Prágába. Onnan 1966-ban, ösztöndíjasként utazott Cambrigde-be. A szovjet intervenció hírére hazatér, bőröndjében rock lemezekkel. Nem sokkal később lletartóztatják, lemezgyüjteményét elkobozzák. Bizonyos értelemben a rock-rajongó főhős Stoppard alteregója, aki valószínűleg feltette a kérdést: mi lett volna, ha 1968-ban Prágába költözik? Hogyan alakult volna az élete a kommunizmus alatt?

Még két emlékezetes figura szerepel a darabban. Az egyik Jan mentora, Max, marxista professzor Cambridge-ben, a brit kommunista párt tagja, aki még 1968-ban is védi a Szovjetuniót és ideáljait, s csak a nyolcvanas évek végére ábrándul ki véglegesen hajdani eszméiből. A másik Ferdinánd, (Jan Ferdának szóllitja) , akit Stoppard legalábbis részben Vaclav Havelről mintázott. A cselekmény lényegében két ágon fut. A cambridge-i szál, mely a bebörtönzött Jan érdekében Prágában közbenjáró Max csalódását, magánéletének alakulását mutatja be, míg a  prágai jelenetekre  Jan és Ferdinánd véget nem érő elméleti vitái nyomják rá a bélyegüket arról, hogy mi az ellenállás leghatásosabb formája Gustav Husak kommunista diktatúrájával szemben.

Jan szerint [az azóta legendássá vált rockegyüttes] a Plastic People of the Universe tagjait azért börtönözte be a rezsim, mert veszélyesebbek, mint a politikailag exponált ellenzékiek. Az utóbbiak ugyanis tiltakozásukkal óhatatlanul kinyilvánítják, egy pályán játszanak a hatalommal.  „A másként gondolkodókat imádják a rendőrök, ahogy az inkvizíció is imádta az eretnekeket. Az eretnek igazolja a hit őreinek létjogosultságát. Az eretneknél jobban senkit nem izgat ez az egész. Husák megnyugodhat, a szabályokat ő diktálja, ez az ő meccse. Az átlagemberek inkább a másik kapura rugdalnak, hagyják magukat megvesztegetni egyetemi állásokkal vagy olyan munkahellyel, ahol nemigen kell dolgozni. De a Plastics tesz az egészre. Ők megvesztegethetetlenek. Mert ők máshonnan jönnek, a múzsák otthonából. Ők nem eretnekek. Ők pogányok”. Jan szerint a hatalom leginkább ettől a nemtörődömségtől retteg.

Hommage a John Lennon (Oldaltörés)

Ferdinánd később meggyőzi, hogy van értelme az aktív ellenállásnak, ő maga pedig belátja, a cseh együttes és rajongónak összetartása, még ha közvetlenül a zenéről is szól, valójában politikai tartalmat hordoz. Ezért értelmiségi barátaival együtt kiáll a rendőrök által sorozatosan inzultált rock-rajongók mellett. Jan és Ferdinánd szövetségesként harcolnak a „normalizáció” ellen, s mindkettőjüket utolér a börtön Maxnak sikerül Jant – hatásos tiltakozó akciók eredményeképpen – kihozatnia a börtönből, aki azután egy pékségben helyezkedik el. Itt dolgozik, rendőri felügyelet mellett, egészen a bársonyos forradalomig. Némileg kiábrándító, hogy Jannak időnként jelentéseket kell adnia a rendőrségnek jótevőjéről, egykori professzoráról, Maxról, aki viszont annak idején -Jan kiszabadulásának fejében - a szovjeteknek ígért rendszeres tájékoztatást a csehszlovák helyzetről.  

John Lennon emlékfal Prágában. Minden nap volt friss
virág.
Stoppard műve  - nem rejtve véka alá az ellenzék tagjainak emberi gyengeségeit - adózik   erkölcsi nagyságuknak. A hatalom képtelelen elhallgattatni őket, mint ahogy nem tudja eliminálni, a börtönbüntetés ellenére, a  "Világ-egyetem Műanyag Népének" rockzenéjét sem. Ugyanolyan makacsul ragaszkodtak hozzájuk a rockrajongók, mint amilyen rendszerességgel hordozták fiatalok 1980. decemberétől  a rendszerváltásig  virágaikat a prágai Lennon-emlékfal tövéhez. Hiába takarították el naponta a rendőrök, a virágok másnap ismét ott virítottak.  A fal  - amelyről a darabban is szóesik - a cseh fiatalok erkölcsi kitartásának mementója lett.  

P.J.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!