Rockzenészektől rettegő hatalom

Tom Stoppard. Életrajzi vonatkozások a darabban.

Sir Stoppard, a brit drámaírás egyik legnagyobb csillaga 1937-ben egy dél-morvaországi zsidó családban látta meg a napvilágot Tomas Straüssler néven. Családja Csehszlovákiát 1939-ben hagyta el, a nácik elől kalandos úton Szingapúrba szöktek, majd a japánok elől Indiába menekültek. Apja beállt önkéntesnek a brit hadseregbe, a japánok elfogták, és egy fogolytáborban halt meg 1941-ben. Az özvegy hozzáment Kenneth Stoppard brit katonatiszthez, a család 1946-ban Angliába költözött. Stoppard már híres drámaíró volt, amikor az Amnesty International tagjaként 1977-ben bejárta Kelet Európát. Ellátogatott szülőhazájába is, találkozott Václav Havellel, a Charta 77 egyik szerzőjével, Havel műveit ettől kezdve rendszerese fordította angolra, és fellépett üldöztetése és bebörtönzése ellen.

A hatalommal szembe szállók erkölcsi dilemmáit taglaló Rock’n’Roll két helyszínen, Prágában és Cambridge-ben játszódik, három értelmiségi generáció sorsát mutatja be a hatvanas évektől 1990-ig. Főhőse Jan, a fiatal cseh egyetemi oktató, aki épp az angol egyetemi városban tartózkodik tanulmányúton, amikor a szovjet tankok begördülnek Prágába. Megtudjuk róla, hogy zsidó származású, családja Angliában telepedett le, de 1948-ban visszatértek Prágába. Onnan 1966-ban, ösztöndíjasként utazott Cambrigde-be. A szovjet intervenció hírére hazatér, bőröndjében rock lemezekkel. Nem sokkal később lletartóztatják, lemezgyüjteményét elkobozzák. Bizonyos értelemben a rock-rajongó főhős Stoppard alteregója, aki valószínűleg feltette a kérdést: mi lett volna, ha 1968-ban Prágába költözik? Hogyan alakult volna az élete a kommunizmus alatt?

Még két emlékezetes figura szerepel a darabban. Az egyik Jan mentora, Max, marxista professzor Cambridge-ben, a brit kommunista párt tagja, aki még 1968-ban is védi a Szovjetuniót és ideáljait, s csak a nyolcvanas évek végére ábrándul ki véglegesen hajdani eszméiből. A másik Ferdinánd, (Jan Ferdának szóllitja) , akit Stoppard legalábbis részben Vaclav Havelről mintázott. A cselekmény lényegében két ágon fut. A cambridge-i szál, mely a bebörtönzött Jan érdekében Prágában közbenjáró Max csalódását, magánéletének alakulását mutatja be, míg a  prágai jelenetekre  Jan és Ferdinánd véget nem érő elméleti vitái nyomják rá a bélyegüket arról, hogy mi az ellenállás leghatásosabb formája Gustav Husak kommunista diktatúrájával szemben.

Jan szerint [az azóta legendássá vált rockegyüttes] a Plastic People of the Universe tagjait azért börtönözte be a rezsim, mert veszélyesebbek, mint a politikailag exponált ellenzékiek. Az utóbbiak ugyanis tiltakozásukkal óhatatlanul kinyilvánítják, egy pályán játszanak a hatalommal. „A másként gondolkodókat imádják a rendőrök, ahogy az inkvizíció is imádta az eretnekeket. Az eretnek igazolja a hit őreinek létjogosultságát. Az eretneknél jobban senkit nem izgat ez az egész. Husák megnyugodhat, a szabályokat ő diktálja, ez az ő meccse. Az átlagemberek inkább a másik kapura rugdalnak, hagyják magukat megvesztegetni egyetemi állásokkal vagy olyan munkahellyel, ahol nemigen kell dolgozni. De a Plastics tesz az egészre. Ők megvesztegethetetlenek. Mert ők máshonnan jönnek, a múzsák otthonából. Ők nem eretnekek. Ők pogányok”. Jan szerint a hatalom leginkább ettől a nemtörődömségtől retteg.

Ferdinánd később meggyőzi, hogy van értelme az aktív ellenállásnak, ő maga pedig belátja, a cseh együttes és rajongónak összetartása, még ha közvetlenül a zenéről is szól, valójában politikai tartalmat hordoz. Ezért értelmiségi barátaival együtt kiáll a rendőrök által sorozatosan inzultált rock-rajongók mellett. Jan és Ferdinánd szövetségesként harcolnak a „normalizáció” ellen, s mindkettőjüket utolér a börtön Maxnak sikerül Jant – hatásos tiltakozó akciók eredményeképpen – kihozatnia a börtönből, aki azután egy pékségben helyezkedik el. Itt dolgozik, rendőri felügyelet mellett, egészen a bársonyos forradalomig. Némileg kiábrándító, hogy Jannak időnként jelentéseket kell adnia a rendőrségnek jótevőjéről, egykori professzoráról, Maxról, aki viszont annak idején -Jan kiszabadulásának fejében - a szovjeteknek ígért rendszeres tájékoztatást a csehszlovák helyzetről.  

John Lennon emlékfal Prágában. Minden nap volt friss virág.

Stoppard műve  - nem rejtve véka alá az ellenzék tagjainak emberi gyengeségeit - adózik  erkölcsi nagyságuknak. A hatalom képtelelen elhallgattatni őket, mint ahogy nem tudja eliminálni, a börtönbüntetés ellenére, a  "Világ-egyetem Műanyag Népének" rockzenéjét sem. Ugyanolyan makacsul ragaszkodtak hozzájuk a rockrajongók, mint amilyen rendszerességgel hordozták fiatalok 1980. decemberétől  a rendszerváltásig  virágaikat a prágai Lennon-emlékfal tövéhez. Hiába takarították el naponta a rendőrök, a virágok másnap ismét ott virítottak. A fal  - amelyről a darabban is szóesik - a cseh fiatalok erkölcsi kitartásának mementója lett. 

P.J.