Tetszett a cikk?

A tízmilliós Magyarországon alig négymillió azoknak a száma, akik - hivatalosan - dolgoznak és adóznak. A foglalkoztatottság alacsony szintje ma az egyik legsúlyosabb gazdasági probléma. A 15-64 éves korosztály alig 57 százaléka dolgozik, szemben a kelet-közép-európai EU-tagok átlag 62 százalékával és a nyugat-európai EU-tagok átlag 67,5 százalékával.1989 óta majd másfélmillió munkahely szűnt meg.

Munkanélküliek egy borsodi kocsmában
© Horváth Szabolcs
Nemcsak nyugat-európai összevetésben felettébb alacsony a foglalkotatottsági arány, hanem térségünk más államaihoz képest is.  Ausztriában megvalósult a teljes foglakoztatás: lényegében csak az nem dolgozik, aki nem akar. Ausztria kevésbé módos keleti és déli országrészeiben Burgenlandban, Stájerországban, Alsó-Ausztriában és Karintiában is magas a foglalkoztatási színt, meghaladja a hatvanöt százalékot. Bécsben pedig hetven-nyolcvan százalékos. Az osztrák munkanélküliségi ráta alig haladja meg a négy százalékot, szemben a magyarok csaknem nyolc százalékos arányával. Borsodban, Hevesben,  az Alföldön kétszámjegyű a munkanélküliségi arány.

Csehország mérete (lélekszám, terület) nagyjából hasonló Magyarországéhoz. Viszont öt millió az aktív foglalkoztatottak száma, egy millióval többen dolgoznak tehát (kimutathatóan), mint Magyarországon, ráadásul Csehországban nincsenek a magyarországihoz hasonló regionális különbségek. Mi magyarázza az óriási eltérést a két ország között? Nyilván szerepet játszik az is, hogy a cseh fiatalok (és a középkorúak is) képzettebbek, több nyugati nyelvet beszélnek, és közülük többen merészkednek külföldre dolgozni, ahonnan  tapasztalatokkal gazdagodva térnek haza.

Az Európai Unió új tagállamai közül - munkaerőpiaci aktivitás szempontjából - behoztak bennünket a szlovákok, a baltiak és a lengyelek is. A magyarok foglalkoztatási rátája már csak az újonnan felvett államok, Románia és Bulgária arányszámait körözi le.

Tényleg nem dolgozik a magyar? Vagy csak feketén? Sokan nem dolgoznak, akiknek volna rá lehetőségük, inkább felveszik a segélyt, előbb az állami, majd az önkormányzati juttatást. Ezen a téren nehéz igazságot tenni, hiszen nem megélhetési álláskeresőkről van szó, hanem munkanélküliekről. Ugyanakkor szigorítani lehetne és kell is az ellátásokat: csak és kizárólag olyanoknak folyósítani a pénzt, akik mindent megtesznek azért, hogy elhelyezkedjenek. A munkaerő-közvetítő irodáknak megvan a lehetőségük arra, hogy kiszűrjék a lógósokat.

Tény az is, hogy az ország sok pontján munkaerőhiány van, Szlovákiából egyre többen jönnek át dolgozni. A fölöttébb kedvezőtlen foglalkoztatási szint, illetve a magas munkanélküliségi arány okairól megoszlanak a vélemények.  Figyelemreméltó, hogy az EU átlagához képest  - az ezer főre jutó diplomások számát tekintve - fele annyira képzettek a magyarok. A szakképzés vergődik. Alig beszélünk nyelveket, így aztán külföldre sem megyünk dolgozni. A csatlakozás előtt a magyarok kimerítették az ausztriai és németországi kvótákat, most pedig mindössze 50 ezren dolgoznak az EU tagországaiban.

Hogyan is lehetne aktivizálni a nem-dolgozókat, miként lehetne bővíteni a szakképzettek táborát? A megoldás kulcsa részben a munkaerőpiac igényei és az oktatásból kikerült szaktudás jobb összehangolásában rejlik. Bár az átképzésre az állam 1990-től nem kevés pénzt költött, a képzések zöme nem a piaci igények szerint történt, ráadásul a régi elavult struktúrában. Eközben az állam pont arra nem áldozott, amire leginkább kellett volna: a belső vállalati tréningek finanszírozására, a diplomások továbbképzésére.

Nyugaton viszonylag kevés magyar dolgozik, de éppen a jól képzett, diplomás réteg hagyja el - többségében örökre - az országot. Miközben kevés a piacképes tudással bíró fiatal, azok közül is sokan elmennek. Nem csoda, hogy a multik többsége nem magyarországra telepítette kutatás-fejlesztés központját, tisztelet a kivételnek.

Az oktatás, illetve a munkahelyteremtése mellett legalább ilyen fontos lenne a munka társadalmi presztízsének helyreállítása. Ma ugyanis nem sikk Magyarországon dolgozni. Pénzt keresni igen, de az más lapra tartozik. A munkának, legyen az kétkezi, vagy szellemi, becsülete van a fejlett világban. Itt is lehetne, ha a fizetések a nyugati irányba konvergálnának. Ezt el lehetne érni a termelékenység folyamatos javulásával,  illetve cégeink versenyképességének fokozásával. A közterhek mérséklésének ebben kulcsszerepe lehet. Törekedni kell a regionális különbségek felszámolására is. 

Ki kell tehát mondani, hogy a munkahelyteremtés alapvető prioritás. Az éppen napirenden lévő adócsökkentés is csak akkor hozhat eredményt, ha sikerül gyarapítani a foglalkoztatottak, azaz az adófizetők számát. És visszaszorítani az eltartottakét.

Szajlai Csaba

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Mind az 50 amerikai államban erőszakos zavargásoktól tartanak Biden beiktatása alatt

Mind az 50 amerikai államban erőszakos zavargásoktól tartanak Biden beiktatása alatt

77 koronavírusos beteg hunyt el

77 koronavírusos beteg hunyt el

A rovarok 1-2 százaléka tűnhet el a Földről – évente

A rovarok 1-2 százaléka tűnhet el a Földről – évente