Annak, hogy miként kell egy olyan kérdést megfogalmazni, amelyet széles társadalmi körben teszünk fel, éppúgy megvannak a szakmai szabályai, mint bármi másnak. A kérdéseknek érthetőknek, egyszerűnek kell lenniük. Emiatt a kérdés nem lehet olyan hosszú, mint amilyenekre most kell majd válaszolnunk a népszavazás során.

Ennél fontosabb szempont, hogy a kérdés ne fordított kérdés legyen. Ez azt jelenti, hogy az igen például a jelenség elfogadására, a nem pedig az elutasítására vonatkozzon. A házasságkötő teremben sem azt kérdezik: „Ugye nem akarja, hogy ne lépjen házasságra az itt megjelent…” A fordított kérdés értelemzavaró, nem lehet tudni, hogy a válaszolónak pontosan mi is volt a szándéka.

Ha valóban érdekel valakinek a véleménye, akkor a kérdéseket úgy szerkesztem meg, hogy azonos irányultság esetén az „igen” és a „nem” válaszok keveredjenek: ekkor biztos, hogy a megkérdezett végiggondolta a kérdést és a választ is, tehát értelmezte őket.

Persze lehet, hogy nem is a konkrét válaszokra kíváncsiak a kérdezők. Logikai sorba rendezett, értelemzavaró, hosszú kérdések esetén egyszerűnek tűnhet a szimpatizáns párt javasolt válaszait szajkózni. Ilyenformán azonban nem szavazásról, hanem a hűségszavazatok felméréséről van szó.

Fülöp Tibor

A szerző szociológus