Hiába volt annak idején Hiller az MSZP elnöke, hiába volt ő pro forma az ideológiai főnök, Gyurcsány miniszterelnök vezette a pártot is. Ha tehát szétválasztaná az MSZP a kormányfői és pártelnöki posztot – bár ez is csak inkább folyosói óhajnak, és újságpletykának tűnik –, és esetleg a nagy szervező hírében álló Szekeres Imre vagy (ismét) a szocialista párton igen csak kevés nyomot hagyott Hiller Isván lenne a párt elsőszámú politikusa, akkor is minden szál a hiperaktív miniszterelnök kezében futna össze. Gyurcsán szemmel láthatólan a népszavazást követő napok zavarodottsága után összeszedte magát, és a március 15.-i esti MÜPA-beli beszédében már – némi meglepetésre – azokat a húrokat pengette az összefogás szükségességéről, amelyeken aznap délután Hajdúdorogon Szili Katalin házelnök játszott.

A közvéleményben erősen tartja magát az a nézet, hogy a gazdasági válság fölszámolásához politikai változásra van szükség. A jobboldalon sokan vélik úgy, hogy a szocialista párt elerodálódott, és 3 millió szavazó kimondta rá a végítéletet. A szocialista párt (és a baloldal) mérvadó képviselői közül is számosan elismerik – bár nevüket nem adják hozzá –, hogy a Gyurcsány-mítosz már a múlté.

A változtatás légkörét azonban az MSZP-ben nem érezni, a párt dermedt állapotban leledzik, és távolról sem olyan a helyzet, mint amilyen Medgyessy megbuktatásakor volt. A kormányfőcserének akkor több spiritus rectora volt, mások mellett Toller László, és főleg Gyurcsány Ferenc. Azt sem szabad számításon kívül hagyni, hogy Medgyessy akkor párt nélkül állt a posztján, és most Gyurcsány jószerével maga a párt. Akkor a szabaddemokraták erősek voltak, ma a párt történetének legsúlyosabb válságából próbál kikecmeregni.  Következésképpen alkupoziciójuk alaposan meggyengült.

Egy szó mint száz, a Gyurcsány utódlását jósolgató találgatásoknak, legalábbis egyelőre, nincs realitásuk. (Néhány név az elmúlt napok „utód-terméséből”: Bajnai Gordon, Bárándy Péter, Kiss Péter.) Pillanatnyilag Gyurcsány helyzete olyan szilárd, hogy utódról csakis ő tudna dönteni, mondjuk abban az esetben, ha belefárad a hivatali teendők ellátásába. De ennek jelenleg nyoma sincsen. Gondolni sem akar lemondásra, igaz, vezetői posztjának megőrzése érdekében kész a (látszat?)kompromisszumokra. A múlt hét végi balatonparti pártelnökségi ülésen „kiegyezett” a pártvezetéssel, utalt arra, hogy vége az egyszemélyes show korszakának, és eljött a csapatjáték ideje. Ha hinni lehet a kiszivárgott híreknek, a pártvezetés, beleértve a jelenlévő Szili Katalint is, elfogadták a javaslatot. Kihívó híján mit is tehettek volna mást?

Dalmáth Lajos