„A nyilatkozat tervezetét 2008. március 21-én kaptam meg, amelyre még aznap a következő választ küldtem a feladónak: Azt írod, nincs szükség válaszra, ha valaki nem ért egyet a felhívással. Kérlek, mégis engedd meg, hogy újra rámutassak a probléma gyökerére: Gyurcsány a magyar társadalom többsége számára nemkívánatos személy. Igazatok van, a reformok szükségesek! Ezek társadalmi elfogadottsága azonban jóval nagyobb lenne, ha a miniszterelnök 2006 őszén távozik. A kialakult helyzetért, beleértve a szélsőjobb fölerősödését is, kizárólag az MSZP és az SZDSZ a felelősek.

Számomra ez már másfél éve is világos volt, amikor a Népszabadság 2006.09.26. számában a következőket írtam: ’Tragikus lenne, ha az ország tudatosabb, informáltabb és kevésbé átverhető értelmiségi elitje alkotná e kanász kondáját. Ha ezt tenné, tovább gyöngítené a civil társadalomnak a politikai elitre gyakorolt befolyását, és maga segítene helyzetbe hozni azokat a szélsőséges csoportokat, amelyek ellen fellépni az ország egészének érdeke. Most, a 24. órában ez a fő kérdés: találnak-e a parlamenti pártok egy minden szempontból alkalmas és hiteles miniszterelnök-jelöltet. Ha igen, megállíthatják az ország mélyrepülését. Ha nem, akkor Isten mentsen meg bennünket a még rosszabbtól!'

Másfél éve nem akartok szembenézni a helyzettel! Én nem kívánok e kondához tartozni. Idézett véleményem eredetileg személyes jellegű volt, de miután a nevem szerepel a felhívás aláírói között, szükségét érezem annak, hogy a nyilvánosságra hozzam. Ezzel a lépéssel nem szeretnék senkit megbántani, csupán önmagamat tisztázni.

Wildmann János”