Tóth Károly. © Stiller Ákos

Tóth Károly: Inkább frusztrált, hogy nem hallgattak rám. Hónapok óta, minden lehetséges alkalommal figyelmeztettem saját pártomat és a koalíciós partnert is arra, hogy az egészségügy reformjában rossz úton járnak, ami zsákutcába visz bennünket. Tavaly decemberben, amikor először szavaztunk a pénztártörvényről, módosító indítványt nyújtottam be, kértem, hogy töröljük el a vizitdíjat és az ágydíjat. A tandíjnál pedig azt indítványoztam, hogy az a hallgató fizessen, aki nem éri el három egészes átlagot. Azzal érveltem, hogy a vizitdíj vagy a tandíj nem feltétlenül rossz, amennyiben képesek vagyunk világosan, jól elmagyarázni szükségességüket a társadalomnak. Ez azonban nem történt meg, világosan látszott, hogy az emberek nem hajlandók elfogadni egyiket sem. Jelentős, eredetileg a baloldallal szimpatizáló tömegeket kényszerítettünk arra, hogy a Fidesszel szavazzanak. Én ezt előre megmondtam, de amikor a módosító javaslataimat decemberben leszavazták, fegyelmezett emberként visszavontam őket. Amikor a köztársasági elnök úr visszaküldte a törvényjavaslatot, hogy tárgyalja meg újra a parlament, ismét elmondtam az ellenvetéseimet. Ekkor újra leszavaztak, amit megint tudomásul vettem. Most súlyos árat fizetünk azért, hogy a véleményemmel egyedül maradtam. A mostani válságot előre lehetett látni, és fel kellett volna készülnünk arra, miként folytathatjuk a kormányzást egyedül.

hvg.hu: Az MSZP frakciónak van egy másik renitens képviselője, Karsai József. Védelmében ön levelet írt a többi szocialista képviselőnek. Végülis kizárás helyett százezer forintos pénzbüntetésre ítélte Karsait a frakció, amiért „megszegte a pártfegyelmet és a pénztártörvény ellen szavazott”. Furcsa, hogy azért büntetik, amiért már akkor Gyurcsány mellé állt. Nevezetesen, Karsai már akkor ki akarta tiltani a magántőkét az egészségügyi pénztárakból, amikor a kormányfő, - legalábbis nyilvánosan – ezt még nem mondta ki.

T.K.: Minden szerénytelenség nélkül, „védőbeszédem” hatására döntöttek úgy a frakció tagjai, hogy a Jóskát nem zárják ki, hanem megelégednek a pénzbüntetéssel. Tény, hogy neki nehéz a stílusa, ugyanakkor tartalmi szempontból teljesen igaza volt. Én nem csaptam akkora zajt, mint ő, de megmondtam Horváth Ágnesnek március hetedikén: „siess, Ági az orvoshoz, ha még vizitdíjat akarsz fizetni, mert két nap múlva úgyis eltörlik”.

hvg.hu: Ön Békés-megyei képviselő, az ország egyik legsúlyosabb helyzetű vidékéről jött. A reformerek felvetik, hogy komolyabb adócsökkentés csak a szociális támogatások drasztikus lefaragásával érhető csak el. Mi lesz akkor a rászorultakkal?

T.K.: Megyénkben ezt már nem viselné el a nép, teljessé válna a csőd. A helyzetünk tovább romlana. Csekély mértékben szabad csak korrigálni a szociális ellátó rendszert. Azzal viszont egyetértek, hogy a szociális támogatást közmunkához kell kötni. Egyúttal a leszakadt térségek támogatásában, a vállalkozások támogatásában pozitív diszkriminációt kell alkalmazni, differenciálni kell. Jelenleg például a mi térségünkben esély sincs arra, hogy uniós támogatásokhoz hozzájussunk. Ez a magánvéleményem, a megyei képviselők is ennél óvatosabban fogalmaznak.

hvg.hu Szakemberek állítják, hogy a költségvetés jelenlegi bevételeiből nem finanszírozható tovább az egészségügyi és a nyugdíjrendszer. Osztja ezt a véleményt?

T.K.: Nem értek ezzel egyet. Az egészségügy szigorúbb ellenőrzés mellett, állami tulajdonú pénztárakkal finanszírozható. Ráérünk a 2010-es választások után bevonni a magántőkét. A nyugdíjrendszer ügyében pedig, más képviselőkkel együtt, törvényjavaslatot kívánok benyújtani, mely tekintetbe veszi azt is, hogy a nyugdíjkorhatár további emelése csak növeli a munkanélküliséget.

hvg.hu: Úgy tűnik, hogy nem kifejezetten reformpárti. Lehet, hogy még csak nem is „fontolva haladó” ? 

T.K.: Azt szokták mondani, hogy a magyar társadalom nem tudja összeegyeztetni a progresszivitást, a reformot, illetve a reformerek támogatását. Ez nem igaz. Szívesen beszéltem volna erről a szombati pártértekezleten is, de ott nem volt hozzászólási lehetőség. A magyar társadalom ugyanis alapjában véve progresszív, minden nemzeti ünnepünk ezt húzza alá. És az sem igaz, hogy mi magyarok reformellenesek vagyunk. Csak azt nem tudjuk elviselni, ha rosszul hajtják végre a reformokat. Az egészségügyi reformhoz is fordítva kezdtünk hozzá. Én mindig mondtam: csináljunk egy jó pénztártörvényt, úgy, hogy nem engedjük be a magántulajdont. De épp a mi egészségügyi munkacsoportunkból győzködtek sokan, hogy én nem értek hozzá, ez úgy jó, ahogy ők csinálják. Hiába mondtam, kezdjenek el először működni a pénztárak, kössék össze a betegeket és az orvosokat, ellenőrizzék, milyen szolgáltatásokat kaptak a betegek. Ezután építsék le a fölösleges ágykapacitásokat. Vagyis derüljön ki, hol van a rendszerben a felesleg. Majd a biztosító döntse el, hogy kér-e vizitdíjat, illetve térítést bizonyos szolgáltatásokért. Csakhogy mi ezt fordítva csináltuk. Először is fönn kitalálták, hogy melyik kórházba, hány ágy kell. Utána azt mondták, csökkenteni kell az orvos-beteg találkozók számát, és elrendelték a vizitdíjat. Sem ebben, sem abban az ügyben nem egyeztettek előre a társadalommal. Ennek mindenütt kedvezőtlen volt a visszhangja., különösen egy olyan hátrányos helyzetű megyében, mint Békés.

hvg.hu: Sok szocialista meg van győződve arról, hogy ezt az egészségügyi törvényt, meg a velejáró válságot az SZDSZ-nek köszönhetik. Ön ezzel egyetért?

T.K.: A problémák okai mélyebben rejlenek. Közülünk is sokan gondolták úgy, hogy az kell a törvénykezéshez, hogy többségben legyünk a Parlamentben, meglegyen a 194 képviselő. A mostani népszavazásnak megvolt az a haszna, hogy a mindenkori hatalom tudtára adta, hol húzódnak a korlátok. Az MSZP vezetése azt hitte, figyelmen kívül lehet hagyni a népszavazás eredményét. Azt hitték, a választók huszonöt százaléka sem megy el szavazni. Én azok kevesek egyike voltam, aki megjósolta, legalább kétmillió hétszázezren elmennek. És még ennél is többen mentek el. Éreztem a hangulatot a megyében, Békéscsabán, a piacon. Attól félek, hogy az MSZP most eljátssza a 2010-es győzelem erélyét, mert hátat fordít nekünk az a több százezer aktivista, aki nélkül nem nyerhettünk volna 1994-ben, 2002-ben és 2006-ban sem. Eddig a társadalmi beágyazottságunk erősebb volt, mint a Fideszé. Most viszont elveszíthetjük ezt a hálózatot, és ezt nagyon nehéz lesz újjáépíteni.

Az MSZP-nek gyökeres változtatásokat kell végrehajtani: változtatnunk kell a stílusunkon, a mentalitásunkon, és vissza kell szereznünk az emberek bizalmát. És újra kell szabályozni kapcsolatunkat az SZDSZ-szel, mégpedig azon az alapon, hogy a jelenlegi erőviszonyokat vesszük figyelembe. A koalícióban az egyik párt frakciójában ül százkilencven képviselő, a másikban húsz. Ezt az arányt kell tükrözni a programunkban megjelenített értékeknek is. Még elkezdhetünk tisztességesen kormányozni, még van esélyünk a 2010-es győzelemre. Ha látszategységet hozunk létre, a szőnyeg alá seperjük a problémákat, és elszakadunk a realitásoktól, akkor a következő választáson borítékolható a súlyos vereség.

Pelle János