Cséfalvay Zoltán © Horváth Szabolcs

hvg.hu: Simor András, a Nemzeti Bank elnöke a Népszabadság húsvéti számában terjedelmes cikket tett közzé,

Cséfalvay Zoltán: Mindenképpen helyes és szerencsés, ha egy jegybankelnök gazdaságpolitikával is foglalkozik a szűken vett monetáris kérdéseken kívül. Más kérdés, mennyire kivitelezhető az elképzelés, melyet megosztott a közvéleménnyel. E tekintetben sok a kétségem. A 2500 milliárd a magyar GDP (bruttó nemzeti termék) mintegy 8,3 százaléka, ehhez képest az államadósságunk után évente 1115 milliárd forint kamatot fizetünk, az államháztartás ez évre tervezett hiánya pedig a GDP 4 százaléka, 1200 milliárd forint. Ha ennyit sikerülne megtakarítani, teljesen átrendeződnének a költségvetés belső arányai. Vitatható azonban, hogy a meglévő rendszerek, illetve szolgáltatások összezsugorításával összejönne ilyen méretű megtakarítás.

Egy ilyen intézkedéssorozat az eddig követett restrikció folytatása lenne, és korántsem biztos, hogy megteremtődnének a fenntartható fejlődés feltételei. Arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi kormányzat társadalmi támogatottsága rendkívül meggyengült, ebben a helyzetben inkább a hatalomhoz való görcsös ragaszkodás, semmint nagyobb szabású kezdeményezések fogják meghatározni politikáját. Magyarországon mintegy hárommillió szegény él, közülük egymillió mélyszegénységben, ami a nyomor eufemisztikus kifejezése. A másik kétmilliót csak a különböző szociális támogatások tartják a felszínen. Ennek a nagy tömegnek a helyzetét rendítenék meg a javasolt megszorítások. Ilyem méretű restrikciót tehát elképzelhetetlennek tartok.

Véleményem szerint az MNB elnöke fordítva ül a lovon. Úgy gondolja, a szociális kiadások visszafogásával meg lehet takarítani ezt az irdatlan összeget, majd pedig csökkenteni lehet az adókat, ami majd mozgásba hozza a gazdaságot. De ez az ütemezés téves. Gazdasági növekedéssel lehet csak játékteret teremteni a fokozatos adócsökkentéshez. Ezzel együtt áttekinthetővé kellene tenni az államháztartást. Be kell vezetni a hozamelvű adózást, például útadóból kizárólag az úthálózatot fejlesszék, idegenforgalmi adóból a turisztikát, az adókat arra a célja használják fel, amire az emberek befizették őket. Nem vitás, át kell alakítani az államháztartás rendszerét, a közszolgáltatásokat, az önkormányzatok finanszírozását, az adópolitikát, ám erre csak stabil, szavahihető kormány lesz képes.

hvg.hu: Lehet bírálni Simor elképzelését, de tény, hogy a jelenlegi szociális kiadások nincsenek arányban a gazdasági teljesítménnyel. Ennek huzamosabb fenntartása a jelenlegi stagnálás, növekvő külföldi adósságterhek közepette erősen kétséges. Ha pedig most hirtelen csökkentenék az adókat, csak a költségvetési deficit nőne.

Cs.Z: Ezzel vitatkoznék. Hogy milyen gyorsan változik a hivatalos kurzus, arra jellemző, hogy a miniszterelnök másfél hónappal ezelőtt programot terjesztett elő, amely részben az adócsökkentésről szólt, és 200-250 milliárdos mozgástér teremtését irányozta elő. Felvetette, mint rokonszenves ötletet, a foglalkozásból eredő járulékterhek csökkentését. Ugyanazt, amit mintegy két éve a Fidesz javasolt, és amit annak idején kormányoldalról ledorongoltak, őrült ötletként utasítottak vissza. Egyébként valóban el kellene törölni egy sor extra adót, például azokat, melyeket 2006-ban a konvergenciaprogramra való hivatkozással léptettek életbe. Mivel az államháztartás hiánya tíz százalékról négy százalékra csökken, ideje lenne megszabadítani a vállalkozókat a rájuk rakott plusz terhektől. Ez lenne az adócsökkentés első lépése, amit folytatni lehetne a gazdasági növekedésre alapozva.

hvg.hu: Ezek szerint, ha a kisebbségi szocialista kormány előállna egy mérsékelt adócsökkentési programmal, a Fidesz azt támogatná?

Cs.Z. : Arról, hogy a politikusok milyen programot támogatnának, nem tudok nyilatkozni. Simor cikkében egyébként volt néhány vitatható kitétel. Például azt állítja: az általa javasolt lépések megtételének előfeltétele, hogy „meg kell változtatnunk az emberek gondolkodását és mentalitását”. Nemcsak a többes számmal van bajom, de azzal is, hogy szerintem egy demokráciában nem lehet olyan felsőbb hatalom, mely céljának tarthatja bárki gondolatainak, mentalitásának megváltoztatását. Ez a hangütés, vagyis hogy Simor magát mintegy „a lélek mérnökének” gondolja, hasonlít Gyurcsány Ferencére: ő is elszánta magát arra, hogy az országot, ha törik, ha szakad, megreformálja. Most annak vagyunk a tanúi, az ország lassanként belerokkan a miniszterelnök „reformdühébe”.

Igaz, most már a szocialistákban derengeni kezdett, hogy nem lehet reformot csinálni társadalmi támogatottság nélkül. De nem értem, miért vártak eddig ezzel a felismeréssel? Nyugaton minden közgazdasági tankönyvben közhelynek számít, hogy a gazdasági-társadalmi változásokat kétféleképpen lehet végrehajtani. Az egyik, Douglas North Nobel-díjas közgazdász szerint a goodness of the fit taktikája, vagyis az adott társadalom gazdaságához, mentalitásához illeszkedő reformtaktika. Ez lassabb átalakulást tesz lehetővé, melynek az eredményei azonban tartósak lehetnek. A másik reformtaktika a follow the leader, a „vezérelvű” reformálás. Ennek előnye, hogy világos koncepcióra épül, az elképzelései nem puhulnak fel az idők folyamán, hátránya viszont, hogy kiváltja a társadalom és a gazdaság ellenállását. A Gyurcsány-kormány láthatólag az utóbbit választotta. Még ez sem lett volna baj, ha a miniszterelnöknek valóban lettek volna világos reformelképzelései a szlogeneken túlmenően.

hvg.hu: Úgy tűnt, a szocialista-liberális koalíció szakad, mert a két párt nem tudta összeegyeztetni az eltérő társadalmi célokat: a polgárosodás előmozdítását, illetve a népesség alsó harmada leszakadásának megakadályozását a szolidaritás előtérbe állításával. A dilemma egy Fidesz-kormány számára is megmarad. Magyarán: nem fogja tudni megúszni népszerűtlen intézkedések bevezetését.

Cs.Z.: Igen, de egy új, a választások révén mandátumot kapott kormány könnyebb helyzetből indulhat, nem terheli az elmúlt hat év elhibázott gazdaságpolitikája, s élvezi a közvélemény bizalmát. Nyilván szükség lesz, többek között, a gazdaság valós helyzetének felmérésére, és a felmérés eredményének nyilvánosságra hozására. A kormány csak ezek után foghat hozzá a szükséges változtatások végrehajtásához, a gazdaság rendbetételéhez.