Dessewffy Tibor. Gyurcsány egy támogatója

Dessewffy Tibor : A helyzet tükrözi a viszonyok változását. A munkavállalói érdekképviseletek a rendszerváltás után vagy tizenöt éven keresztül fagyott állapotban voltak, a munkavállalók nem igen éltek a sztrájk eszközével. A bérharc e formáját akadályozó szorongás mostanra kezd eltűnni, ezt mutatja a mostani sztrájk. Egy biztos, a konvergenciaprogramot, akármilyen színezetű is a magyar kormány, végre kell hajtani, és ez gátat szab a munkavállalói követelések teljesítésének. Kényszerhelyzetben vagyunk, függetlenül attól, kinek a hibájából alakult úgy a költségvetés helyzete, ahogy alakult.

hvg.hu: A Demos társadalomtudományi kutatóintézet egyfajta tanácsadó intézmény a Magyar Szocialista Párt mellett. Ön személyesen is egyike Gyurcsány Ferenc tanácsadóinak?

D. T.: A Demos körül sok a félreértés. Pragmatikus kutatóintézet, amelynek célja, hogy formálja a közgondolkodást, új megközelítéseket vigyen be a közbeszédbe. Olyan értelemben nem vagyok tanácsadója a miniszterelnöknek, hogy szerződéssel, rendszeres időközökben, formális keretek között adnék neki tanácsot. A miniszterelnöknek több hozzám hasonló "tanácsadója" van: Keszthelyi András, Gréczy Zsolt, Váradi Balázs és mások. Másfelől nekem szociológusként van egyfajta világlátásom, amely jól rekonstruálható a munkáimból, és ez közel áll Gyurcsány Ferencéhez. Kettőnk gondolkodásában sok találkozási pont van, ebből fakad, hogy támogatom az ő politikáját.

hvg.hu : A „háromigenes” népszavazás éppen ezt a politikát kérdőjelezte meg. Önök tavaly decemberben tanulmányt publikáltak a kisebbségi kormányzás lehetőségeiről Magyarországon. Ezek szerint a Demos számított a referendum eredményére?

D. T.: A Demos egyik kutatócsoportja, amelyet Győri Gábor kollégám vezet, valóban publikált a témáról egy tanulmányt. Ő már előzőleg is foglalkozott az európai szociális-liberális koalíciók együttműködésével, a lehetséges töréspontokkal. Közben az egészségügyi biztosítók kapcsán nálunk is kiélesedett a vita a koalíción belül, ezért logikus volt, hogy a hazai lehetőségeket is szemügyre vegyük. De ez nem jelenti azt, hogy konkrétan eltaláltuk volna a népszavazás eredményét, illetve a részvétel arányát. Engem személy szerint meglepett az eredmény, ugyanis az eddigi népszavazások során kevesebb volt a résztvevő, mint ahogy azt prognosztizálták. Most a legtöbb közvélemény kutató becslése pontos volt, amire eddig nem volt példa. Ennek az volt a legfőbb oka, hogy ilyen típusú „zsebbe vágó”, szociális jellegű népszavazásra eddig még nem került sor Magyarországon.

hvg.hu: De csak azért, mert az MSZP kérdéseiről, melyeket 2001 végén hagyott jóvá az Alkotmánybíróság, már nem volt idő szavazni a 2002-es választások előtt. A szocialisták ingyenes nyelvvizsgát követeltek, mindez került volna annyiba, mint a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörlése.

D. T.: Ez igaz, mint ahogy az is, hogy a két szembenálló politikai tábor minden lehetséges eszközt igénybe vett a másik lejáratására. Gyurcsány Ferencet a Fidesz némely vezetője és elkötelezett sajtómunkása egyenesen a nemzetből szeretnék kizárni, propagandájukban, szinte emberi lény mivoltától igyekeznek megfosztani Ezt a hangnemet nem tudom elfogadni, és természetesen nem vagyok hajlandó alkalmazni – a konzervatív oldallal szemben sem.

hvg.hu: A démonizált Orbánnal szembeállították a démonizált Gyurcsányt. Ilyen a politika természete.

D. T.: Azért azt bárki megmondja , hogy a Népszabadság szalonképesebb hangon ír Orbánról, mint a Magyar Nemzet Gyurcsányról. Vagy nézze meg a róluk írt könyveket. De visszatérve a népszavazások szociális demagógiájához, tragédiának tartanám, ha 2010-ben ugyanolyan gátlástalan lenne az ellenzéki pártok retorikája, mint 2002-ben vagy 2006-ban.

hvg.hu: Mi volt a célja a magyar értelmiségről nemrég írt cikkének, amely az Élet és Irodalomban jelent meg?

D. T.: Szerzőtársammal két „célcsoportot” akartunk megszólítani. Több nemzedéke is felnőtt már a baloldali véleményformáló értelmiségnek, amely folyamatosan hiányolta a kormányzat részéről a reformokat. És most, amikor a vezetés konkrét lépéseket tesz az egyéni felelősségvállalás irányában, akkor az értelmiség nem állt ki a vizitdíj és a tandíj bevezetése mellett, hanem – tisztelet a kivételnek-- alapjában véve távol tartotta magától a problémát. Nem lehet először igényelni a reformokat, aztán fanyalogva, panaszkodva kihátrálni mögülük. Ott van azután a jobbközép meggyőződésű értelmiségiek csoportja, akik konzervatív, neoliberális modernizációs nézeteket vallanak, s e logika alapján támogatniuk kellene Gyurcsány reformjait. De a szimbolikus dimenzió ezt az ő számukra is megakadályozta. Kivételek persze itt is voltak. Példaértékűnek láttam például Hamecz István reakcióját, aki kifejtette, számos területen nem ért egyet a kormánnyal, de a vizitdíjat helyesli. Sajnos, a politikai meggyőződés nálunk szinte lehetetlenné teszi az objektív véleményalkotást.

hvg.hu: Medgyessy Péter úgy véli, Gyurcsány Ferencnek le kellett volna mondania, már az őszödi beszéd kiszivárgása után. Hogyan kezelik a miniszterelnök hitelességének egyre súlyosbodó problémáját?

D. T.: Ahhoz, hogy a miniszterelnök úr visszanyerje a hitelét, bizonyos feltételeknek kell teljesülniük. A koalíció felbomlása tovább nehezítette a helyzetét, most az a kérdés, a kisebbségi kormányzás mennyire tud hatékonyan működni. Erről eddig nem szereztünk tapasztalatot.

hvg.hu: Újabban sokan előjönnek egy szakértői kormány felállításának ötletével, amit a helyzet egyetlen lehetséges megoldásának tartanak. Felhívják a figyelmet, hogy Gyurcsány ugyan számos reformba belefogott, de eggyel sem sikerült végeznie. Nem kevesen állítják: gyengekezű, határozatlan, ezért kell mennie.

D. T.: Gyurcsány Ferenc karakterét és teljesítményét én máshogy látom. De ami fontosabb: a koalíciós partnerek viszálya nem a személyek konfliktusáról szól. Gondolja, hogy megoldódik a válság, ha Gyurcsány Ferenc veszi a kalapját és távozik? Most úgy tűnik, az SZDSZ rátalált az identitására, s kiállt a további, drasztikus megszorítások mellett. A szocialista párt ezt nem hajlandó elviselni, függetlenül attól, ki a miniszterelnök. Simor András, de akár Szili Katalin vagy Kiss Péter miniszterelnökségével megoldódnának ezek az ideológiai ellentétek?

hvg.hu: Ezek szerint úgy látja, hogy az előrehozott választásoknak nincs alternatívája?

D. T.: Ezt egy szóval sem mondtam. A politikáról nem szabad determinisztikusan gondolkodni, mert nagy szerepe van az identitásnak, az érzelmeknek, sőt, a hisztériának is. A politikai tér sok változó mentén alakul, a váratlan fejleményeket sem lehet kizárni. Az előrehozott választások csak az egyik alternatíva, de nem az egyetlen. A kisebbségi kormányzás nincs eleve kudarcra ítélve. Annak a gondolatnak pedig, amit egyes jobboldali barátaim hangoztatnak, vagyis hogy a koalíciós szakítás előre elrendezett színjáték, „valóságshow” volt csak, nincs semmi alapja. Nem lehet kizárni, hogy a kisebbségi kormányzás során az SZDSZ megerősödik, de azt sem, hogy az MSZP népszerűsége növekszik majd. De az sincs kizárva, hogy a liberálisok már elkéstek az önálló arculat kialakításával.

hvg.hu: Az utóbbi fél évben a szociális kérdések kerültek előtérbe a politikai közbeszédben. A Fidesz már 2006 tavaszán is erre összpontosított, de akkori taktikája most vált időszerűvé. Most már tényleg „rosszabbul élünk, mint négy éve”.

D. T.: Ez sajnos így van. 2006-ban a Fidesz kampány tényleg elhibázott, korai volt. A konvergenciaprogramot az átlagemberek most már a bőrükön érzik. Az is igaz, hogy a szimbolikus mezőben az ellenzék jó taktikát választott. Miközben felháborító dolgok történnek, például a Magyar Gárda, vagy Tomcat részéről, a Fidesz az utóbbi időben meglehetősen hatékonyan lép el a szélsőjobboldaltól. Orbán Viktor és pártja most ügyesebben taktikázik, mint korábban.

hvg.hu: Akármilyen fordulat következzen is be a magyar politikában a következő hónapokban, akárki legyen is kormányon, kénytelen lesz nagymértékben visszafogni a szociális kiadásokat. Kérdés, hogy ezt miképpen fogják tudni megemészteni az emberek.

D. T.: Egy brutális restrikció a Fidesz erejét is meghaladhatja, tekintettel arra, hogy a magyar társadalom még az olyan enyhe megszorítást sem képes elviselni, mint a vizitdíj. Tény, hogy nálunk ma fordított a szereposztás: a jobboldaliak baloldali jelszavakkal kampányolnak, a baloldal pedig jobboldali politikát követ. Mindenestre, ha lesznek előrehozott választások, és ennek nyomán Orbán Viktort kinevezik miniszterelnökek, a 2000-2500 milliárd forintos megszorítást, amelyről Simor András beszél, egyedül ő sem tudná végrehajtani. Vagy ha igen, akkor csak a kommunista rémmel való ijesztgetés révén sikerül majd lenyeletnie a békát a magyarokkal.

Pelle János