Schmidt Mária © orwell.hu

Schmidt Mária: Marginális, radikális, szélsőjobboldali csoportok minden társadalomban vannak. A Magyar Gárda ellenszenves alakulat, de nem szabad túlbecsülni a jelentőségét. Bízom abban, hogy ha tevékenysége törvénybe ütközőnek minősül, a hatóságok intézkednek a feloszlatásáról. Rasszista, fajgyűlölő szervezeteket ugyanis nem szabad megtűrnünk. De arra számítani kell, hogy ha tovább romlik a helyzet, az elkeseredett, radikalizálódó emberek száma gyarapodni fog. A kormányzó párt felelőssége, hogy ez a folyamat ne folytatódjék. Ebben a helyzetben a miniszterelnöktől többet várunk annál, hogy blogjában kikeljen a fasiszták ellen, vagy hogy demonstrálni menjen Újlipótvárosba. Ezeknek a jelenségeknek a kezelése nem pusztán rendőrségi feladat. Főleg, hogy a rendőrség is legitimációs válságban van, az emberek nem igazán bíznak bennük, ők pedig alulfizetettek és gyenge a teljesítményük. Lehetetlen állapot, hogy például Kádár János sírjának meggyalázóit máig nem sikerült megtalálniuk. Nem sok olyan közérdeklődésre számot tartó ügy van, amelyet a rendőrségnek az utóbbi időben sikerült felderítenie. Biztos, hogy nem tett jót a szervezetnek, hogy vezetőit a Zsanett-ügyre hivatkozva eltávolították, a tapasztalt rendőrök zöme pedig nyugdíjba menekült. Az sem marad következmények nélkül, hogy a testület tagjait arra kényszerítették, hogy 2006 szeptemberében és októberében békés tüntetőket terrorizáljanak.

hvg.hu: Gyurcsány Ferenc balatonőszödi beszéde után ön sürgette a szocialistákat, alakuljon a támogatásukkal szakértői kormány a politikai és gazdasági válság menedzselésére. Most viszont már elállt ettől a javaslattól. Miért?

S. M.: Mára a szocialisták elkéstek ezzel a megoldással. Ha abban a politikai helyzetben, amelyben az ellenzéki és a kormánypártok közel azonos erőt képviseltek, az ország érdekében megegyeztek volna a közösen kidolgozott legfontosabb intézkedésekben, már túl lennénk a nehezén. Erre azonban 2006 kora őszén az MSZP nem volt hajlandó, ma viszont már Gyurcsány Ferenc nincs abban a helyzetben, hogy kezdeményezőként léphessen fel. A Gyurcsány-kormány elveszítette a választópolgárok bizalmát, az MSZP népszerűsége mélyponton van, az SZDSZ-szel kötött koalíció felbomlott. A szociálliberális tábor komoly legitimitási, vezetési és végső soron bizalmi válsággal terhelt. Vajon milyen politikai erőt képes így egy reformprogram mögé felsorakoztatni? Egy szakértői kormány megalakításához pedig erő, elszánás és kitartás is kellene. És az, hogy a szocialista párt képes legyen az ország érdekeinek elsőbbséget adva politizálni. Ha a politikai erők nem képesek a köz érdekében önmérsékletre, akkor a jelenlegi helyzetből csak az előrehozott választás jelent kiutat. Lehet, hogy az MSZP-n már csak ez segíthet, mert úgy látszik, saját erejéből nem tudja megoldani azt a problémát, amelyet röviden úgy lehet összefoglalni: Gyurcsány Ferenc.

hvg.hu: Eléggé áttekinthetetlen, mit is akar tenni a gazdasági vezetés, szó van adóreformról, azután Gyurcsány jelzi, hogy még középtávon sem tudják bevezetni, azután beszélnek a szociális ellátórendszerekből kivonandó többezer milliárdról. Ami azt illeti, a Fidesz sem jött még elő a farbával. Mi történik itt?

S. M.: A koalíciós kormányt, a kormányzó pártokat és személyesen Gyurcsány Ferencet felelősség terheli mindazért, ami 2002 óta Magyarországon történt. Necces az a magyarázat, hogy a Medgyessyt váltó miniszterelnök 2004 őszén már a választási sikerre koncentrált, nem akart nagyobb átalakításokba kezdeni, ezeket „a választások utánra időzítette”. De hogy a szükséges reformok előkészítésével sem foglalkozott, hogy nem folytatta le az előzetes szakmai egyeztetéseket, szakértőkkel sem tárgyalta végig, mi a teendő, erre nincs bocsánat. Annál inkább, mert azt lódította, hogy a reformok készen vannak. A magyar társadalomnak azonban 2006 májusában nemcsak azzal kellett szembesülnie, hogy a hatalmon lévők folyamatosan hazudtak a gazdaság és a költségvetés helyzetéről, hogy - mérhetetlen cinizmussal - ötéves adócsökkentési programot fogadtattak el a magyar országgyűléssel, és rövid időre csökentették az áfát, de azzal is, hogy Gyurcsánynak és kormányának semmiféle elképzelése nem volt arról, miképp lehet a kialakult helyzetben megoldást találni.

S. M.: Magyarországnak azonban most már nem megszorításokra, különböző „csomagokra” van szüksége. Inkább arra, hogy végiggondoljuk, miként kell átalakítani a magyar gazdaságot és az ellátórendszereket a globális gazdaság viszonyai között. A kormánynak fogalma sincs arról, mi a cél, következésképp arról sem, hogy kell oda eljutni. Így aztán az MSZP-SZDSZ-koalíció pártjai egyszerűen elloptak a magyar állampolgárok életéből hat évet. Erre a hat évre kapkodás, végiggondolatlanság, összevisszaság volt a jellemző. Egymást követték az olyan kormányzati bejelentések, amelyeket már akkor sem támogatott senki, amikor meghirdették őket. Törvényeket, rendeleteket hoztak, amelyeket nyomban megváltoztattak, olykor vissza is vontak. A kormány immár állandó jelleggel „tűzoltást” végez úgy, hogy hiányoznak hozzá a szükséges információk, egyre kevésbé ismeri ki magát. Nem tudják például, hogy a társadalom tagjai milyen jogcímeken kapnak segélyeket és támogatásokat, csökkent munkaképességűek-e, és ha igen, milyen mértékben; dolgoznak-e vagy sem, milyen a vagyoni helyzetük. Újbóli munkába állításukra még csak kísérlet sem történt. Nem tudják, hogy a munkanélküliek pontosan miért is azok, kínáltak-e nekik munkát, s ha igen, miért nem fogadták el. Ezek az ismeretek nélkülözhetetlennek lennének a támogatási rendszer átalakításához, ám ezek nem állnak rendelkezésre. Nem lehet tudni, hogy a miniszterelnök valójában mit akar elérni a kisebbségi kormányzással. Csak a hatalomhoz való ragaszkodása szembeötlő.

hvg.hu: Mi a helyzet az egészségügyi intézkedésekkel? Ha nagyon ragaszkodtak a hatalomhoz, miért vágtak bele?

S. M.: Az úgynevezett egészségügyi reformra is az jellemző, ami minden másra. Hazudozás, fejetlenség, kapkodás, rögtönzés. Megszüntettek kórházakat, meg sem várták a több-biztosítós rendszer kialakulását, amelyben eldőlt volna, melyikre van szükség. Amíg Magyarországon ilyen sok adót és ilyen magas járulékokat fizetünk, addig jogos elvárás, hogy az állam ne hivatkozzon az öngondoskodás szükségességére. Ha úgy gondolják, hogy a polgárok nagyobb mértékben gondoskodjanak magukról, akkor csökkenteni kell a befizetéseket. És mindenekelőtt tisztázni kell, hogy mi tartozik az alapellátáshoz, amelyre a járulékfizető állampolgárok befizetéseikért jogosultságot szereznek. Erről az utóbbi két-három évben mélyen hallgattak, márpedig ez alapkérdés. A befizetések sem nőhetnek úgy, hogy közben a szolgáltatások folyamatosan csökkennek. Azokban az országokban, ahol bevezették a vizitdíjat és a kórházi napidíjat, húsz százalék alatt vannak a bruttó béreket csökkentő elvonások, nálunk viszont a bruttó bér felét viszik el a járulékok, adók. Ott nemcsak beszéltek a reformokról, hanem cselekedtek. Ugyanez a helyzet a BKV-nál és a MÁV-nál is: fejetlenség és korrupció. Koszosak, elhanyagoltak a pályaudvarok, a nemzetközi vonatok is, miközben a jegy méregdrága. A MÁV Cargo eladásáért kétmilliárdos sikerdíjat kapott valaki, akiről azt sem tudjuk, kicsoda. A MÁV vezetői állítólag nem is találkoztak vele, holott állítólag a tanácsadójuk volt. Vagy ott van a milliárdos tanulmányírás a BKV-nál. Kérdem én: itt mindent lehet? Ha az állam, illetve a főváros nem képes arra, hogy saját vállalatait működtesse, hogyan várható el tőlük, hogy az országot eredményesen kormányozzák? Szomorú tény, ma az országban nem folyik kormányzás. Minden nap, amit Gyurcsány a székében tölt, a mi elvesztegetett időnket hosszabbítja.

Pelle János