Elhagyott megálló sztrájk idején. © Stiller Ákos

Az április 18.-i sztrájk nyomán felgyorsultak az események. Egy nappal később, szombaton Demszky Gábor és két helyettese találkozott három minisztérium államtitkárával: Keller Lászlóval (PÜM), Dióssy Gáborral, (GKM) és Újhelyi Istvánnal, (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisz-térium), továbbá a BKV vezetőivel. Döntés született, 10-12 milliárd forint rendkívüli segélyt adnak a BKV-nak, hogy kijöjjön az adósságspirálból. A pénz előfinanszírozás, levonják majd a BKV-nak járó állami támogatás végösszegéből. Korábban a miniszterelnök még azt mondta, hogy Budapestnek egyedül kell megoldania problémáit. Az MDF fővárosi frakciója nem ért egyet azzal, hogy a főváros előrehozza a BKV támogatását – szerintük ugyanis nincs vezetője, menedzsmentje, de még középtávú koncepciója sem a cégnek. 

A BKV Zrt-ről tudjuk, hogy óriási deficitet termel, adóssága meghaladja a nyolcvan milliárd forintot, finanszírozása megoldatlan, veszteségeit a megszorításokra kényszerített állami költségvetés egyre kevésbé hajlandó fedezni. Költségvetése mintegy 116 milliárd forintot tesz ki, ebből 32 milliárd forint az állam normatív támogatása, melyhez még 18,5 milliárd forint járul a büdzséből, mégpedig 15 milliárd a veszteség pótlására és 3,5 milliárd beruházásokra. A fővárosi önkormányzat alig 10 milliárddal járul hozzá a műszaki fejlesztéshez, a fennmaradó összeget, körülbelül 45 milliárdot, a vállalat a jegyek és a bérletek eladásából fedezi. De a finanszírozás ebben a formában elégtelen, a veszteség állandóan újratermelődik. A BKV ezt úgy próbálja ellensúlyozni, hogy ritkítja a járatokat, a teljesítményt csökkenti, folytatja a leépítéseket és elbocsátásokat, rontva szolgáltatásainak színvonalát, már-már a cég működőképességét sodorja veszélybe. Ugyanakkor a vállalatvezetés két kézzel szórta a tíz- és százmilliókat különböző tanácsadó cégeknek, hatalmas összegű prémiumokat és végkielégítéseket fizetett a távozó menedzsereknek.

Éppen a fővárosi tömegközlekedés országos politikai jelentősége miatt alakult úgy a BKV finanszírozása az elmúlt másfél évtizedben, hogy az állam magára vállalta a fenntartás költségeit, és főváros, csekély mértékben, csak a fejlesztésekhez járul hozzá. Demszky Gábor joggal hivatkozik az eddigi gyakorlatra, illetve a különböző kormányokkal kötött megállapodásaira: az állam kötelezettséget vállalt a BKV veszteségeinek folyamatos fedezésére, annak fejében, hogy a büdzsé igényt tart a legfejlettebb magyarországi régió, a főváros lakóinak személyi jövedelemadójának zömére.

A főváros azt javasolta a kormány képviselőinek - számolt be erről Demszky, - hogy az infláció mértékével visszamenőlegesen emelje meg a 32 milliárdos normatív támogatást. A BKV-nak ugyanis további 5-6 milliárd forintra volna szüksége a műszaki színvonal fenntartásához és 5-6 milliárd a fejlesztésekre (Az utóbbi illetően Demszky jelezte, autóbuszokat kellene vásárolni, „társfinanszírozásban” a kormányzattal). Cserébe a Fővárosi Közgyűlés vállalná, hogy saját 10 milliárdos támogatása is inflációkövető lesz, azaz emelkedne,  az infláció mértékének megfelelően. A különbözetet fővárosi vagyontárgyak eladásából fedeznék – mondta a főpolgármester, de nem részletezte, milyen vagyontárgyakra gondolt. Felhívta ugyanakkor a figyelmet: ha az állam nem vonná el a fővárosi polgárok személyi jövedelemadójának oroszlánrészét, akkor több maradna az önkormányzatnál a BKV támogatására.

Keller László és Újhelyi István Demszky felvetéseit helyből elutasították. Keller szerint ezekre nincs lehetőség, de ha lenne, a kormánynak akkor sem állna szándékában a támogatás visszamenőleges emelése. Az államtitkár szólt arról is, hogy a konvergenciaprogramba nem fér bele a BKV-nak nyújtott normatív támogatás növelése. Újhelyi István szerint a költségvetésben csak átcsoportosításra van lehetőség, többletforrást nem tudnak biztosítani. A politikus az egyeztetés után hangsúlyozta: nem támogatja hogy kivételt tegyenek a budapesti tömegközlekedéssel, azaz ezt a problémát átfogóan, országos szinten kell megoldani.

A szombati tárgyalásokról kiadott közleménybe érdekes mondat került bele: „a továbbiakban tisztázni kell, … milyen viszonyban van a költségvetésben rögzített árkiegészítés az ingyenes és kedvezményes szolgáltatás igénybevételével.” Ez arra utal, hogy felülvizsgálhatják az idős emberek kedvezményes illetve ingyenes utazása fenntartásának lehetőségét. Pedig a lakótelepeken, a városközponttól viszonylag távol, Káposztásmegyeren, Újpalotán, Kispesten, Kőbányán, Békásmegyeren stb. élő budapesti nyugdíjasok alkotják az MSZP egyik legfontosabb szavazóbázisát. A tömeges ingyenes utazás megszüntetése azzal a veszéllyel jár, hogy lemorzsolódik a szocialistákhoz húzó nyugdíjas tömeg egy része, 2010-ben nem fog az MSZP-re szavazni. Ugyanakkor a kormánynak azt is figyelembe kell venni, hogy az állami költségvetés nem képes fedezni a BKV részben emiatt is újratermelődő, évi több tízmilliárdos veszteségét.

Más európai nagyvárosokban általában az a gyakorlat, hogy önkormányzatok állják saját forrásaikból a költségek egyharmadát, másik harmad származik az állami támogatásból, harmadik pedig a mentjegyek és bérletek eladásából. Ahhoz azonban, hogy a BKV gazdálkodása „EU-konform” legyen, rendet kellene teremteni például a parkolási díjakból származó bevételek elosztása körül. Ismeretes, hogy a különböző parkolási társaságok bevételei részben rosszul hasznosulnak, részben pedig a kerületeknél maradnak. (Londonban, Stockholmban, és más európai nagyvárosokban ezeket a tekintélyes összegeket, - a belvárosba behajtó autósoktól szedett dugódíjjal, és a kamionokra kivetett illetékkel együtt, - a tömegközlekedés céljaira fordítják.) Sokan tartják úgy, hogy a sorozatos korrupciós botrányaikról és áttekinthetetlen gazdálkodásukról elhíresült parkolási társaságok bevételeiből jut a titkos pártkasszákba is.

Ahhoz persze aligha fér kétség, hogy ha Demszky ugyanolyan elszántan ragaszkodott volna a BKV rendbetételéhez, mint a számtalan tekintetben problematikus négyes metró építésének megkezdéséhez, ma már szilárd anyagi alapokon nyugodna a fővárosi tömegközlekedés. De éppen ő fosztotta meg hatáskörétől, és váltotta le Atkári János polgármester-helyettest, aki hivatali ideje alatt többször javasolta - hiába, – hogy dolgozzanak ki programot a BKV pénzügyi helyzetének rendezésére és hosszú távú megoldására.

Egyik lyukat próbál betömni a másikkal mind az állami költségvetés, mind pedig a főváros. Egyelőre bizonytalan a BKV jövője, megoldatlan hosszabb távú finanszírozása, Ennek tudatában, a szakszervezetek továbbra is fenntartják a sztrájkfenyegetést. Nemes Gábor, a sztrájkbizottság szóvivője, miután megismerte Keller László és Demszky Gábor közös nyilatkozatát, az MTI-nek szombaton elmondta: ha a tulajdonos, azaz az Önkormányzat nem rendezi a BKV Zrt. finanszírozási problémáit, akkor készek a többnapos munkabeszüntetésre is.

Ahogy az MSZP-SZDSZ koalíció évekig tagadásban volt, elhallgatta a költségvetés katasztrofális helyzetét, a kormány ugyanígy nem vett tudomást – Demszkyvel együtt – arról, micsoda csőd fenyegeti Budapest közlekedését. A munkabeszüntetés megismétlődése egyelőre valószínűnek tűnik. De talán végre megértik „odafenn”, hogy megbosszulja magát, ha fejüket a homokba dugva, nem hajlandók szembenézni a főváros tömegközlekedésének akut problémáival.

Pelle János