Stumpf istván

hvg.hu: Mit szól a kormányátalakításhoz?

Stumpf István: A koalíciós válság elfedését, a kormányzás látszatának fenntartását és a szocialista párt totális kontrollját szolgálja. A miniszterelnök legfontosabb motivációja az volt, hogy stabilizálja a párton belüli támogatottságát és olyan alkukat kössön, amelyekkel a párt meghatározó erőcsoportjait kielégítheti. Ebből a szempontból a kormányzati kérdések másodlagossá váltak. Gyurcsány Ferenc nyilvánvalóan arra készül, hogy megvesse a lábát saját pártján belül, lecsendesítse a lázadókat és a váltást akarókat, alkukat próbáljon kötni és először az MSZP-n belül megteremteni a kormányzáshoz a parlamenti támogatás bázisát. Ezért 2004-hez hasonlóan újra kidobta az átfogó reformokat és „bársonyos” átmenetet ígért a választásokig. A jelentős mértékű kormányzati szerkezetátalakítás nem a kormányzati működés racionalizálását szolgálta, hanem azt, hogy a nagy megyék kulcsembereit domesztikálja és a „mézesmadzag”-politikát még szorosabb kontroll alá vonja. Azt akarja üzenni, hogy akik jól teljesítenek és lojálisak hozzá, azok megfelelő támogatást kaphatnak a fejlesztési pénzekből és az infrastrukturális beruházásokból, sőt a munkaügyi ellátás rendszerében is.

Puch László kormányzati szerepvállalása a legfontosabb szimbolikus jelzése annak, hogy a párton belül új alku köttetett: a pártpénzek feletti ellenőrzést a miniszterelnök szeretné átvenni, ennek fejében operatív befolyást biztosít az energetikai és infrastrukturális kormányzati döntésekben. Ugyanakkor az is látható, hogy a párt életében fontos szerepet betöltő Baja Ferenc is az alku részévé vált: gyakorlatilag teljhatalmat kapott az informatikai fejlesztések felett, mivel a Gazdasági Minisztériumból is hozzá kerültek az informatikával kapcsolatos területek. Tehát további hatalom-koncentráció, a miniszterelnök iránt lojális új emberek beemelése, és a közigazgatást feszítő problémák felszínes kezelése.

Kedvező fejleménynek tartom ugyanakkor, hogy Gyenesei István személyében olyan ember kerül az önkormányzati minisztérium élére, aki „látott” már önkormányzatokat, van önkormányzati tapasztalata. Ugyanakkor az államtitkárok megkettőzése tovább növeli a káoszt a közigazgatásban és politikai feszültséget is gerjeszt. Újhelyi lemondása az államtitkári pozícióról azt jelzi, hogy a fiatal generáció egy része nem fogadja kitörő örömmel a miniszterelnöki gyámság kiterjesztését, ami egyben az új alku törékenységére is utal.

hvg.hu: Nem mellékes persze az sem, hogy Gyenesei mint független képviselő nem fog saját maga ellen szavazni.

S. I.: Természetesen direkt szavazatvásárlásként is felfogható a döntés, a kormány tagja nyilvánvalóan nem szavazhat a kormány ellenében. Látható ebből is, hogy Gyurcsány Ferencnek minden szavazatra szüksége van. A minisztériumi struktúra újrarendezése, a főtitkári státusz bevezetésének felvetése, a MEH-en belüli államtitkári posztok további növelése sokkal inkább a politikai zsákmányrendszer határainak kitágítására, semmint a közigazgatási hatékonyság és racionalitás növelése irányába mutatnak. Egy lefagyott közigazgatást az új miniszterek megpróbálnak újraéleszteni, úgy, hogy közben szét kell bontani a különböző tárcákat és újra össze kell rakni őket. Itt leszünk a nyár kellős közepén és készül a következő évi költségvetés. És a tárcák maguk sem tudják, hogy akkor most milyen költségvetés készül.

A kormányátalakítás egy újabb lapáttal dob rá arra a káoszra, ami most a közigazgatásban kialakult. Nincsenek törvények a parlament előtt, a parlament üresjáratban működik. A regionális közigazgatásban is nagy a bizonytalanság, hiszen az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte a rájuk vonatkozó törvényt, július elejére egy új, törvényes struktúrát kellene létrehozni. A közigazgatásban dolgozók azt érzik, hogy a politikai improvizációk játékszerévé váltak, a stabilitás helyett bizonytalanság és kiszámíthatatlanság jellemzi a helyzetüket. A kormányfő pedig naponta változtatja álláspontját az új program meghirdetésével kapcsolatban. Most éppen megijedt attól, hogy az ellenzék bizalmi szavazást fog követelni, ezért inkább régi program lesz új hangsúlyokkal, de az is később. A „gombhoz a kabátot” elv érvényesül.

hvg.hu: Érdekes, hogy a csúcsminisztérium mellett a gyakorlati feladatok ellátásával egy külön közlekedési minisztériumot is létrehoztak.

S. I.: Egyelőre azt sem tudjuk, hogy miképpen osztják meg a minisztériumok közötti hatásköröket. Nyilvánvalóan Bajnai Gordonnak a stratégiai gazdaságfejlesztési kérdésekre kell koncentrálnia, míg az autópálya-építésre, az energiaügyekre, meg az egyéb infrastrukturális beruházásokra a nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező ex-postavezér fog válaszokat találni. Azt gyanítom, ez kell ahhoz, hogy Gyurcsány Ferenc ne érezze úgy, hogy fenik a kést a háta mögött. A Brutusokat, úgy tűnik, sikerült megvásárolnia vagy csendben tartania, legalábbis egy időre. De illúzióink ne legyenek, az átalakítás a szocialista párt konszolidációját szolgáló lépéssorozat volt, amelynek kormányzati hatásai kiszámíthatatlanok és a párton belül sem örvend túl nagy népszerűségnek. Újhelyi lázadása ennek az elégedetlenségnek az egyik szimbolikus megnyilvánulása.

hvg.hu: Azt azért el kell ismerni, hogy akármilyen zsenikből is tevődne össze a kormány, nagyon nem ugrálhat. Az EU által meghatározott konvergenciaprogram, az abban megfogalmazott egyensúlyi követelmények miatt szűk a mozgástere.

S. I.: Szerintem az alapvető cél nem a fiskális konvergencia, hanem a reális konvergencia, vagyis hogy minél kisebb legyen a térségek, országok közötti, illetve egy-egy országon belüli gazdasági-társadalmi különbség. Erre szolgál az EU strukturális és felzárkóztatási alapja. De ha a fiskális egyensúly okán egyre nő a szociális feszültség, akkor hosszú távon ellehetetlenül az ország. A kormányzat nagyon lelkes attól, hogy az általuk felpumpált nagy hiányt sikerült valamennyivel csökkenteni. Azonban minden más területen, a gazdasági növekedés, a munkanélküliség, az infláció vonatkozásában, a munkahelyteremtésben nagyon rosszak a mutatók, pedig mindez legközvetlenebbül érinti az embereket. Akkor miről beszélünk?

Úgy gondolom, hogy az ország mozgásterét jelentős mértékben növelték volna a nemzeti fejlesztési programból megszerezhető EU-pénzek. Nem sikerült ekörül sem kialakítani társadalmi konszenzust, ez is bekerült a politikai zsákmányszerzés elemei közé, nagy és kis projektek egyaránt. Csak remélem, hogy ennek a kisebbségi kormányzásnak a fenntartásához nem a nemzeti fejlesztési terv különböző forrásait próbálják meg igénybe venni, úgy próbálva szavazatokat vásárolni, hogy valamelyik vidéki képviselőnek odaadnak egy 5 milliárdos kerülőút-fejlesztési programot azért, hogy a következő törvényt megszavazza, a másiknak egy szennyvízberuházási, a harmadiknak egy főtér-fejlesztési projekt a jutalma. Sikerül majd szétszabdalni azokat a forrásokat, amelyekkel valójában az egész ország felzárkóztatását lehetne segíteni. Tartok tőle, hogy ez benne van a pakliban.

A kormányzati szerkezet átalakítása részben ezt is szolgálhatja. Korábban sem volt véletlen, hogy Gyurcsány Ferenc olyan struktúrát alakított ki, amelyben az úgynevezett fejlesztéspolitikai irányító testület államtitkárai közvetlenül neki alárendelten diszponáltak számos projekt és sok pénz fölött. Most ezt Gyurcsány átrendezi minisztériumi struktúrákba, egy háttéralku keretében, a szocialistákkal megegyezve. A pártpénztárnok saját kapcsolatrendszerét be tudja hozni az államigazgatási struktúrába, és így még időben megkezdődhet az MSZP felkészülése – pénzügyi vonatkozásban – a következő választásra. A mostani kisebbségi kormányzás csak mélyíti a válságot, egy elhúzódó agóniának a jele.

hvg.hu: Ez az, ahogy ön nevezi, agónia akár két évig is eltarthat?

S. I.: Sajnos elhúzódhat, mert meghallgatva a parlamenti vitát, semmi nem változott. Ugyanott folytatja a politikai elit, ahol egy hónapja abbahagyta. Ez nem fogja a pannon pumát életre kelteni, a magyar gazdaság problémáit nem fogja orvosolni, nem tudunk hozzákezdeni a közigazgatás átalakításához. Gyurcsány Ferenc maga jelentette be, hogy adóreformról, nyugdíjreformról 2018-ban, illetőleg középtávon lehet csak legközebb beszélni. Nem igazán érthető a kormányzati kulcsszereplők kommunikációja, mert a pénzügyminiszter még néhány napja azt mondta, hogy ősszel előállnak valamilyen adóreform-tervezettel, de Gyurcsány Ferenc meg korábban arról beszélt, hogy középtávon sem jöhet szóba az adórendszer átalakítása. Szóval össze-vissza beszélnek, szerintem az elemzők többsége sem tudja, hogy pontosan mit akar tenni ez a kormány, és egyelőre nem látjuk a beígért új tulajdonosi programot sem. Láttuk már programok tömegét: a kormány látványpékségeket tart fenn, hol a kormányzatot rendezi át, hol 48 pontos programmal áll elő, hol tisztasági csomagot nyújt be, aztán hirtelen elfelejti, és már nem érdekes, hogy előtte mit mondott. És előállnak egy teljesen új programmal, hogy azután az is a szemétkosárban landoljon. Nem tudom, hogy most mitől változna a helyzet. Attól, hogy legalább egy miniszterrel, meg legalább egy államtitkárral több lett?

hvg.hu: Amikor ennyire kiélezett a helyzet, az ember többet várna az ellenzéktől. Alternatív javaslatokkal kellene élnie, és ezt nem igazán helyettesíthetik olyan propozíciók, hogy csökkentsék az élelmiszerek áfáját. Persze az is lehet egy stratégia, hogy megvárják, amíg az MSZP teljesen leamortizálódik. De abba az ország is tönkremehet.

Videó

Az utca embere az új kormányról

S. I.: Mikor ellenzékről beszél, ne felejtse, az most elég széles palettán húzódik. Az SZDSZ hamarosan kifejti, mit ért konstruktív ellenzékiség alatt. Ha azt kérdezi, hogy a Fidesz-KDNP ellenzéknek mit kell tennie ebben a mostani helyzetben – miután nagy valószínűséggel az ellenzék és annak is a polgári oldala fogja megnyerni a következő választásokat –, régóta mondom, szisztematikusan fel kell készülnie a kormányzásra. Fel kell gyorsítania a szakmai műhelyekben folyó munkát, meg kell jelentetnie különböző programokat – és nem csak az Erős Magyarország alapprogramra gondolok –, hanem például a külpolitikai programtervhez és a formálódó gazdasági elképzelésekhez hasonló policy alapú megfontolásokra. Tudomásom szerint Járai és csapata az adóelképzeléseken, Matolcsy és munkatársai gazdaságstratégiai programon dolgoznak. A Magyar Kereskedelmi Kamarában is zajlik a reform-műhelyvita, sok értékes, megalapozott anyag készül.

Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az ellenzéknek át kellene vennie a kormányzás felelősségét és neki kellene programmal előállni Gyurcsány Ferenc helyett. Amit a jelenlegi kormánypártok követelnek az ellenzéken, hogy akkor mondja meg, mit kellene csinálni, az a kormányzás átvételét jelentené. De kétségtelen, hogy a Fidesz jelenlegi magas népszerűségét csak úgy tudja stabilizálni, ha a választópolgárokkal kommunikál, felfrissíti korábbi programjait, begyűjti az önkormányzati tapasztalatokat, újra kezdi a párbeszédet a vállalkozókkal, a különböző társadalmi csoportokkal, és nyilvánosságra hozza elképzeléseit. Szükség lesz e programok szintetizálására. Sokkal intenzívebbé kell tehát tenni azt a munkát, ami a kormányzásra való szisztematikus felkészülést jelenti.

Úgy gondolom, elő kell készíteni egy, a Moncloa-paktumhoz hasonló széleskörű társadalmi-gazdasági megállapodás keretszerkezetét. Akármilyen többséggel nyeri a Fidesz a választásokat, csakis egy széles, nagy társadalmi-gazdasági megállapodás alapján tud sikeresen kormányozni. Ehhez meg kell állapodnia a külföldi tulajdonú nagyvállalatok, a hazai vállalkozók, a munkavállalók, a civil társadalom képviselőivel. A politikai szférán belül is új megállapodásoknak kell születnie, mert másként az ország nem lesz kormányozható, másként az emberek bizalma a politikával kapcsolatban nem állítható helyre.

hvg.hu: Akármilyen elkötelezettségű gazdasági szakemberrel beszél is az ember, azt pedzegetik, hogy a társadalomnak további komoly áldozatokat kell hoznia, ha az ország ki akar kerülni ebből a slamasztikából. Gyurcsány komolyabb megszorítást nem igénylő bársonyos reformokat ígér, de hasonló cipőben jár a Fidesz is: csökkenteni kell az adókat, ezzel a munkahelyteremtés beindul, a lelkes honpolgárok kifehérítik eddig svarcban csinált ügyleteiket, több adó folyik be a kincstárba, minden jóra fordul. Túl szép, hogy igaz legyen.

S. I.: Én súlyosabbnak látom a helyzetet, mint hogy ezt leszűkítsük a gazdaság problémájára. Azok közé tartozom, akik azt mondják, a Harmadik Magyar Köztársaság eresztékeiben recseg és ropog. Könnyen elképzelhető, hogy amit most a kormány tesz a saját szocialistáinak érdekében, azzal az utolsó szögeket veri a köztársaság koporsójába. Szerintem a választások után egy új köztársaság építését kell elkezdeni, azokon a tapasztalatokon, amelyeket az elmúlt 18 évben összegyűjtöttünk. A Negyedik Magyar Köztársaság alkotmányos, szellemi, gazdasági, politikai szerkezetét kell létrehozni, és ebben az állam működőképességének helyreállítása, a gazdasági növekedés dinamizálása, a közteherviselés rendszerének átalakítása a kulcsfontosságú kérdések. Szükség van az adóterhelés normálisabb elosztására, részben a vállalkozókat nyomó terhek csökkentésére, a versenyképesség és a foglalkoztatottság növelésére, a megbomlott generációs egyensúly helyreállítására. Az alkotmányos szerkezetet is át kell alakítani. Ebben vitában állok Tölgyessy Péterrel és másokkal, akik azt mondják, hogy jelenlegi problémáknak nincs alkotmányos gyökerük. Szerintem van. Akár az önkormányzatokat nézzük, akár a pártokrácia ilyen mértékű eluralkodását, akár a civil érdekérvényesítés korlátozott lehetőségeit. Lehetetlen, hogy egy kormányzat 29-30 ponton alkotmányos normasértésben van és az is lehetetlen, hogy az országban a normasértés, normakerülés vált normává. Vagyis nem tüneti kezelésre, hanem teljes kivizsgálásra és „életmódváltásra” van szükség.

hvg.hu: A Fidesz győzelemre áll. De ki lesz a miniszterelnök?

S. I.: Nem tudom. Orbán Viktoron kívül sokféle variáció van még ma is a levegőben, Járai Zsigmondtól Navracsics Tiboron át Kósa Lajosig. Amúgy a Fidesz kétharmados győzelmét nem tartanám ördögtől való dolognak, mert úgy látom, a félelem attól van, hogy majd valamiféle retrográd, autoriter típusú berendezkedés alakul ki, Orbán Viktor ott ül majd a Sándor-palotában, ahonnan mindenkinek levágja a fejét, fülét, és tizedeket gyűjt be. Szerintem a magyar hagyományokhoz könnyen igazítható politikai szerkezet is létrejöhetne, egy mérsékelten megerősített köztársasági elnöki pozícióval, és egy erős végrehajtó hatalommal. Bizonyos értelemben a kormányzást meg is lehetne szabadítani a jelenlegi ideológiai, vallásháborús küzdelmektől, amelyek béklyóba kötik. Jelenleg nincs intézményes fóruma a stratégiai tervezésnek, nálunk nincs becsülete a stratégiai gondolkodásnak, mert minden a választási ciklusokra koncentrálódik. Egy ország jövőjét azért nem választási ciklusokban kell mérni, a nemzetstratégiai kérdéseknek ciklusokon átnyúló természete van. A rövidtávú gazdasági profit és politikai szavazat-maximalizáló gondolkodás a rákfenéje a jelenlegi helyzetnek. Az ország egyre nehezebb helyzetéből csak széles társadalmi összefogással és egyértelmű politikai felhatalmazással rendelkező program segítségével lehet kilábalni.