Marihuána, szex és Mao Ce-tung

Könyvajánló

Megrendelem a könyvet

Heller Ágnes: Lázadás helyett forradalomról is beszélhetünk, mert radikálisan megváltoztatta az életformánkat. Még előzőleg írtam egy könyvet a mindennapi életről, melyben megjósoltam az úgynevezett „életforma-forradalmat”. Úgy éreztem, 1968 igazat adott nekem. Nem politikai jellegű forradalom volt, a hatalom kérdése fel sem merült. De gazdasági jellegű sem volt, annak ellenére, hogy a gazdasági átalakulás kérdése napirendre került. De végül ebből se lett semmi. Viszont az életforma-forradalom valóban lezajlott. Utána a fiatalok, de a középkorúak élete is egészen másként alakult, mint annak előtte. De a hatvannyolcas forradalomra is igaz, ami a többire, hogy ellentmondásos volt. Egyes vonásait ma már szépnek, jónak tekintjük. Más vonásait bíráljuk, ilyen a kábítószer-fogyasztás akkori kultusza, vagy az egyetemek tönkretétele.

hvg.hu: Kifejtené részletesebben?

H.Á.: Főként a baloldali értelmiség körében vált divattá a marihuána, de az LSD is. A kábítószerektől izgalmas „utazásokat”, nagy élményeket vártak. Fiatal korában jónéhány prominens amerikai politikus füvezett, többek között Bill és Hillary Clinton is. Sok jeles értelmiségit ismerek, aki alkalmanként ma is él vele. Ha kontrollálni tudják, nem lesz tőle bajuk. Sajnos, jónéhányan vérszemet kaptak, és az erősebb keménydrogokra váltottak át. Ez akár az életükbe kerülhet. Ma már azonban az Egyesült Államokban a drogosok többsége a szegény feketék közül kerül ki. Szerintem 1968 is hozzájárult ahhoz, hogy az oktatási színvonal hihetetlen mértékben lesüllyedt az elmúlt negyven évben, mert a tekintélyellenességnek bomlasztó hatása volt. Ez különösen az európai egyetemeket destruálta, amelyek most sokkal rosszabbak, mint amerikai társaik.

hvg.hu: A korszak másik nagy kalandja volt, hogy az értelmiség jó része újbaloldali ideológiák hívéül szegődött. Ez az eszmekör annak idején önt is megérintette. Mit akartak a lázadó értelmiségiek Mao Ce-tungtól?

H.Á: Radikális baloldali eszmékkel igazoltuk a szabadság iránti vágyunkat, ezért nem véletlen, hogy ennek az eszmekörnek a legádázabb ellenségei éppen a kelet-európai kommunista pártok voltak. A kelet-európai országok egytől-egyig tekintélypártiak voltak, nem tűrték a kötöttség elleni lázadást. Mindebből következett, hogy az új baloldal élesen szemben állt minden kommunista párttal. Ellenezték a politikai forradalmat, és nem szimpatizáltak a Szovjetunióval. Mao Ce-tungot is csak azért eszményítették, mert szemben állt Moszkvával, és ezért elhitték neki, hogy a kulturális forradalom, melynek részleteiről semmit sem tudtak, spontán, népi kezdeményezés. Franciaországban a Georges Marchais vezette kommunista párt azért ítélte el a diákmozgalmakat, mert pont az ellenkezőjét tűzték ki célul, mint amit ők szerettek volna megvalósítani. A kommunisták a politikai hatalmat szerették volna megragadni, viszont az értelmiségi lázadók a hatalom minden formáját elvetették, hiszen azt vallották, mindenekelőtt az életnek kell megváltoznia, az majd átalakítja a társadalmat.

hvg.hu.: 1968 szexuális forradalma viszont maradandó nyomokat hagyott.

H.Á: A szexuális forradalom áttörést ért el nemcsak hetero-, de homoszexuális területen is, ekkor indult mozgalom a melegek felszabadítására (gay liberation), és ekkor léptek be a közéletbe a feministák. Mindegyik mozgalomban központi szerepet játszott a szabadság: a szexuális élvezet szabadságához való jog, a nők, az addig kiközösített homoszexuálisok felszabadítása. Ma a fiatalok közel kétharmada normálisnak tartja a szexuális életet a házasság előtt, ami ötven éve még elképzelhetetlen volt, és a nem formalizált élettársi kapcsolatok száma mindenütt növekszik. A nők helyzete sokat javult, nemcsak a hormonális fogamzásgátló miatt, ami megszüntette a félelmet a nem kívánt terhességtől, és pozitíven hatott a libidóra. Még fontosabb volt, hogy a nőknek a férfiaktól való egzisztenciális függése is megszűnt, szakmát szereztek, értelmiségi pályákra léptek, tömegesen dolgozni kezdtek, öntudatosabbá váltak.

hvg.hu: Magyarország számára 1968 tragikus eseménye a csehszlovákiai intervenció volt, már csak azért is, mert részt vettünk benne.

H.Á.: Ezért tiltakoztunk korcsulai nyilatkozatunkban, mely az első ellenzéki megnyilvánulás volt a forradalom után. Korábban még bíztam abban, hogy a szocializmus eszméje képes megújulni. Ahogy Lukács György is, aki 1968-ban, az “új gazdasági mechanizmus” megindulása után nyilatkozott az olasz kommunista párt lapjának, az Unitá-nak és kifejtette, hogy szerinte a gazdasági reformot követnie kell a politikai reformnak, az első lépést újabbaknak. Márkus György (Heller filozófustársa, aki ugyancsak aláírta a korculai nyilatkozatot. A szerk.) ekkoriban publikált egy cikket arról, hogy a marxizmusban többféle irányzat létezik, amivel a politikai pluralizmust sürgette. Az intervenció után reményeink szertefoszlottak. Amikor az MSZMP KB 1973-ban kiadta a bennünket elítélő nyilatkozatot, erre a cikkre is hivatkoztak.

hvg.hu: Mindenesetre 1968 májusában egy pillanatra úgy tűnt, hogy Párizs a világ közepe. De az elmúlt negyven évben a francia vagy az olasz szellemi élet, mely akkor tele volt izgalmas, forradalmi eszmékkel, üressé és provinciálissá vált.

H.Á.: Európában ma sehol sincsenek izgalmas gondolatok: 1968 után még vagy két évtizedig dolgoztak az akkor ismertté vált gondolkodók, akik közül a legismertebb Jacques Derrida volt. De az ő halálával tényleg kihalt az 1968-as nemzedék, és az utóbbi időben nem történik semmi izgalmas Párizsban. A gondolatok terén mindenütt apály van. Az 1968 után születettek úgy érzik, hogy az ő életükben nem történt semmi. A kétpólusú világ, ami ellen annak idején Nyugaton és Keleten egyformán lázadtak, a kommunista világrendszer összeomlásával megszűnt. Ám ezt nem váltotta fel az egypólusú világ. Kiderült ugyanis, hogy a világnak nincsen pólusa.

Pelle János