Gábor Péter © Szegő Péter

Gábor Péter: Mindenekelőtt a reformról kellene konzultálni. Hiszen a reform a meglévő társadalmi viszonyok alapján kíván változásokat elérni, nem pedig azokat lerombolva akar valami teljesen újat fölépíteni. Ez utóbbi ugyanis forradalom. Sokkal eredményesebb lett volna a miniszterelnök, ha a meglévő viszonyokat realitásként fogja föl, és a változások fokozatosan, akár évekig tartó folyamatotok révén válnak érzékelhetővé. A kormány koncepcióit megszületésükkor szükséges lett volna összehangolni a civilszervezetekéivel. Erre az egészségügyi reform kapcsán sem került sor, sőt, a kormány megpróbálta az egészségügy szereplőit, orvosokat és betegeket, szembeállítani egymással. Ez nagyon rossz útja az érdekérvényesítésnek. A reformhoz meg kellett volna keresni a partnereket, ehelyett sikerült számos ellenfelet kreálni, miközben a reformok el sem indultak vagy félbemaradtak. A március 29-i pártértekezleten Gyurcsány lefújta a reformot. Kész helyzet elé állította a koalíciós pártot, pontosan tudván azt, hogy az SZDSZ-t ezzel rákényszeríti a koalícióból való kilépésre.

hvg.hu: Az SZDSZ az elmúlt tizenkét évben többször is majdnem fölmondta a koalíciót, aztán mégis visszatáncolt. Miért nem lehetett azt gondolni, hogy ez most is így lesz?

G. P.: Gyurcsány beszédében több volt, mint Horváth Ágnes menesztése. Hozzáteszem, egyetértek a menesztéssel, de a módjával nem. Ez a beszéd arról szólt, hogy a reformok eddigi gyakorlata nem folytatható tovább. Ennek csak egy mellékszála az egészségügyi miniszter fölmentése. Sokkal fontosabb a miniszterelnöki beszéd azon része, ahol az elmúlt két évet minősítette és a sikertelenséget teljes egészében a koalíciós partnerre testálta. Az SZDSZ-t tette felelőssé a reformagresszió és reformdüh eluralkodásáért a kormányzati gyakorlatban. Mintha nem a miniszterelnök kommunikálta volna két éven keresztül, hogy az általa hirdetett reformgyakorlat kritikája haladásellenes és a progresszió megtagadását jelenti.

hvg.hu: Ön nem egyszerűen bírálja írásában Gyurcsányt, hanem egyenesen miniszterelnök-cserét szorgalmaz. Miért?

G. P.: Két okból. Egyrészt Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy bárkinek szívesen átadja a kormányfői széket, aki nála nagyobb reformer. Azaz kijelentette magáról, hogy nála nagyobb reformer nincs. Ilyet egy magát demokratának valló politikus nem mondhat. Másrészt, ha Gyurcsány marad, akkor jó esélyét látom annak, hogy a Fidesznek több mint kétharmados többsége lesz a következő Országgyűlésben.

hvg.hu: Hogyhogy?

G. P.: A kormányfő elmúlt négyéves kommunikációja, tevékenységének eredménytelensége, illetve az ebből következő politikai hiteltelensége miatt.

hvg.hu: Azt kizártnak tartja, hogy az MSZP – bárki is a miniszterelnökjelöltje – megnyerje a következő választást?

G. P.: Nagyon kicsi esélyét látom ennek. A közvéleménykutatási eredmények ismeretében a reális célkitűzés az, hogy az MSZP minél kisebb arányú vereséget szenvedjen, vagyis minimum egyharmad fölött legyen a szocialista parlamenti képviselők aránya. Nincs okunk föltételezni, hogy egy közeljövőben esedékes választáson a szavazók más véleményt nyilvánítanának, mint a népszavazáson.

hvg.hu: A közeljövőben? Előrehozott választásokra számít?

G. P.: Ahhoz, hogy ne legyenek előrehozott választások, azt kéne föltételezni, hogy az elkövetkező két évben másképp fognak a dolgok történni, mint az elmúlt négyben. Nem látok azonban olyan okot, ami miatt változás történne a kormányzás mikéntjében. Úgy látom, hogy Gyurcsány Ferenc célja nem az ország alapvető problémáinak megoldása, hanem önnön pártbéli helyzetének megerősítése. Szerintem ő is vereségre számít a következő választáson és a hozzá lojális emberek sakkfiguraként történő rakosgatásával igyekszik magát pártelnökként hosszú távra bebetonozni.

hvg.hu: Ha ő is föladta, akkor nem az lenne a logikus, hogy minden mindegy alapon két év alatt véghezviszi a népszerűtlen intézkedéseket, vagy legalábbis annyit közülük, amennyit csak lehet, aztán bukik?

G. P.: A társadalom nem bábukból áll, hanem hús-vér emberekből, akik nem arra születtek, hogy kísérleti nyúlként funkcionáljanak. A legnagyobb problémának azt tartom, hogy az elmúlt két évben úgy sikerült a választók több mint felét elveszítenie a szocialistáknak, hogy közben nem történt semmi olyan, amivel ezeket a választókat vissza lehetne szerezni. Az volt a koncepció, hogy az első két évben jönnek a megszorító intézkedések, majd utána elkezdenek jelentkezni az eredmények. Ebből semmi sem lett. A kormány bemutatta a politika művészetének inverzét: úgy sikerült elveszíteni a választóknak több mint a felét, hogy az áldozatnak semmiféle értelme nem volt. Szlovákiában a Dzurinda-kormány véghezvitte a reformokat, a Fico-kormány meg beült a készbe, de legalább volt hova beülnie. Nálunk azon vitatkozik az Országgyűlés, hogy az egyetlen reformtörvényt hogyan vonják vissza. Itt tartunk két év után.

hvg.hu: Ön mit tenne a szocialisták pártelnöksége illetve az MSZP parlamenti frakciója helyében?

G. P.: Fölszólítanám Gyurcsány Ferencet, hogy értékelje elmúlt négyéves miniszterelnöki és kétéves pártelnöki tevékenységét, és szíveskedjék levonni a konzekvenciákat.

hvg.hu: Azaz mondjon le mindkét posztról?

G. P.: Igen.

hvg.hu: Van jelöltje is a kormányfői posztra ?

G. P.: Minden olyan baloldali gondolkodású demokrata szóba jöhet, akinek nincs küldetéstudata, és aki nem gondolja, hogy az ő víziója az egyetlen, az ország számára üdvös baloldali megoldás. Az én jelöltem árvíz esetén a károsultakkal együtt vegyen részt a mentésben, és ne a folyószabályozási tervekkel foglalkozzék. Vitákban izzadjon ki a Magyar Szocialista Párt egy pártelnököt, egy kormányfőt, és a következő választásokra egy listavezetőt. Ez lehet egy személy, kettő vagy három. Az is elképzelhető, hogy valaki átmeneti időre átveszi a kormány és/vagy a párt irányítását, s közben az MSZP kitermeli magából azokat a fiatal, ambiciózus politikusokat, akik most még csak a jövő emberei. Nem biztos, hogy a társadalomnak most karizmatikus figurára van szüksége, az viszont biztos, hogy hitelesnek kell lennie. Gyurcsánnyal a párt hitelessége nem állítható vissza, mással talán igen.

Szegő Péter