Tölgyessy Péter

Tölgyessy Péter: Az SZDSZ 1992 ősze óta szilárdan a magyar politika baloldali térfelének egyik pártja, ezen az új pártelnök aligha változtat. Fodor Gábor évekig a reformértelmiség talán legszeretettebb hőse volt. Ám az SZDSZ hivatásos politikus elitje 1995 után mind kevésbé kedvelte örök egyetemi tanársegédként botladozó személyét. Politikai arculata jobbára csupán mosolygósabb magatartásában különbözik a szabaddemokraták mára válságba jutott irányától. Most erősen kérdéses, lesz-e benne elegendő elszánás, lelemény és tetterő ahhoz, hogy az előrehozott választásokat mindenképpen elkerülni akaró baloldalon találjon valamiféle új egyensúlyt a polgári radikális értelmiség civilizátori nekibuzdulása és kicsiny pártja szerény lehetőségei között.

Az SZDSZ áprilisban visszahívta a Gyurcsány-kabinetből minisztereit, csakhogy - néhány interpellációt nem számítva - továbbra is megszavazza a kormány fontosabb előterjesztéseit. Röviden azt lehet mondani, beltagból kültagja lett a kabinetnek. A hazai baloldal két pártjának évtizedes együttműködésében minden korábbinál élesebb viszály támadt, de maga az együttműködés nem szakadt meg. Jelenleg minden afelé tart, hogy a kisebbségi kormány tartós marad, és akár négyéves megbízatási idejének legvégéig megtartja hatalmát. Csakhogy bajosan szolgálja az ország érdekeit egy olyan kormány, amely még hátralevő idejében egyedül népszerűsége helyreállításával kíván foglalkozni.

hvg.hu: És ha az MSZP megszabadul Gyurcsánytól, változhat az SZDSZ álláspontja?

T. P.: Az biztos, hogy a szabaddemokraták Gyurcsány Ferenccel nem köthetnek újra szabályos koalíciót. Viszont egyelőre úgy látszik: a szocialisták kizárólag erőteljes nyomás hatására gondolkodnának el komolyan a miniszterelnök-váltáson. Az SZDSZ azonban eddigi magatartásával azt üzente partnerének, ha kitartanak, végső soron kívülről továbbra is támogatják a Gyurcsány-kormányt. Fodor Gábor eddig ügyesen és sokaknak rokonszenvesen beszélt, de a megoldást még korántsem találta meg arra, hogy legalább látszatra véget érjen pártja másfél évtizedes sodródása. Legújabb nyilatkozatai meg egyenesen azt mutatják, hogy a néhány hete még legrosszabb lehetőségnek tekintett verziót választja, és esetről-esetre dönt majd a kisebbségi kormány támogatásáról. Mégsem dőlt el máris az SZDSZ sorsa. Negyedmillió választó voksolt országos és önkormányzati szavazások sokaságán eddig a szabaddemokratákra. Így nem eleve lehetetlen feladat a pártot továbbra is öt százalék fölött tartani. De a szocialisták is remélik: aki időt nyer, az életet nyer.

hvg.hu: Valószínűleg erre játszottak, amikor támadták Orbánt a Kéri féle szemináriumon tett megjegyzéseiért.

T. P.: A Fidesz hatalmának 2002-es elvesztése óta kíméletlenül rohamozza a kormányt. A hat esztendeje beszorított helyzetben politizáló szocialisták most nyilvánvalóan megkíséreltek törleszteni. A jobboldal magatartását eddig minősíthetetlennek mondták. Most meg több tekintetben éppen ők éltek az őszödi beszéd utáni ellenzéki eszközökkel. Pedig Orbán Viktor végre valóságos kormányzati terveiről beszélt. Magyarország bajainak egyik fő oka, hogy politikusai egyre kevésbé a valóságos kormányzati teendőkről szólnak. Az őszödi beszéd óta egyre nagyobb méreteket ölt a közéleti hazudozás. A választók ámításával lehet választásokat nyerni, csakhogy utána bajos érdemileg kormányozni. Most végre lehetett volna a tennivalókról beszélni. Arról, miként lehetne enyhíteni a magyar társadalmi modell bajain.

hvg.hu: Ön szerint miről nem beszéltünk eddig, amit most Orbán a közbeszédbe beemelt?

T. P.: Például arról, honnét lehetne az adócsökkentéshez forrásokat teremteni. Ha sorra vesszük a ve­lünk összehasonlítható országok államháztartását, látható: nálunk a legnagyobb méretű többletköltekezés éppen a nyugdíjrendszerben található. Ebben egyaránt szerepe van a hazai társa­dalom idestova ötödik évtizede növekvő elöregedésének, a szocialisták nyugdíjasbarát politikájának, az aktív dolgozók fizeté­séhez képest magas nyugdíjaknak, és jelentősen megterhelik a büdzsét a rendszerváltás viszontagságai elől rokkantnyugdíjba menekült százezrek is. Ha pedig az utolsó nagy létszámú korosztály tagjai, az ötvenes évek „Ratkó-gyermekei” is nyugállományba térnek majd, a gondok tovább szaporodnak. Amennyiben bármelyik kormány valóságos költségvetési kiadáscsökkentésen gondolkodik, az egyik legkézen­fekvőbb lehetőség az lenne, hogy legalábbis átmenetileg a nyugdíj csupán az inflációt követné. (Jelenleg a „svájci indexálás” van érvényben, vagyis az emelésbe bekalkulálják a netto keresetek százalékos növekedését is) . A nyugdíjak reálértéken történő rögzítéséről, a mellette és ellene szóló érvekről nyilvánosan beszélni kellene. Gyurcsány Ferenc ellenben azonnal ellenfelére rontott, és a nyugdíjasokat védő lovagként nyilatkozott. Szavazatokat remélve pontosan azt cselekedte, amit éveken át olyan megvetendőnek nyilvánított a Fidesz magatartásában. De ebből aligha következhet más, mint hogy marad a hazudozás örvénye közéletünkben.

hvg.hu: Orbán beszélt a nagyberuházások szükséges felülvizsgálatáról is.

T. P.: 2002-ben a kormányt alakító szocialisták nem bántották a Fidesz költséges programjait. A jókora közalkalmazotti bér- valamint nyugdíjemelések mellé a polgárosodásban nem annyira kulturális, mint inkább mérnöki-műszaki feladatot látó világképüknek megfelelően odatették a nagyszabású autópálya-építéseket. Ez így már messze sok volt a magyar államháztartás számára. Legalábbis elgondolkoztató, hogy Írországban és Finnországban sokáig egyáltalán nem épültek autópályák, ám ez a két ország mégis mennyire sikeres volt a nyugatos felzárkózásban. Nyilvánvalóan szükségünk van az uniós pénzek okos felhasználására, jelentős beruházásokra. Ám a polgárosodás döntően nem betonból épül. A nagy infrastrukturális létesítmények tervei, költségei sem képezhetnek tabutémát az okos közbeszéd számára. Ahogy a családtámogatás rendszere sem. Kik, milyen módon: közvetlenül vagy inkább adókedvezményen át kapjanak támogatást? Mi legyen a szociális segélyezés rendszerével? Meg egyáltalán, végre tartalmas vitákra és nem a közvéleményt ámító kampányszövegekre, médiakormányzásra lenne szükség.

hvg.hu: Hogyan lehetne a politikusokat rávenni, hogy valóságos, húsba vágó kérdéseket vitassanak meg, és ne hazudozzanak, ne kenjék el a problémákat?

T. P.: Politikusaink aligha fognak egyszerre maguktól nyíltabban beszélni. Pedig ha nem mérséklődik a hazudozás, akkor az tovább csökkenti esélyeinket a kilábalásra. A véleményformáló személyiségek és a sajtó tudná egyedül rákényszeríteni a közéleti szereplőket az őszintébb beszédre.

Hirschler Richárd