És akkor Orbán azzal fenyeget, hogy ráteszi a kezét a gázcsapra
Trump és Putyin Ukrajnáról tárgyalt; a magyar kormány az építőipar legnagyobbjainak segítene; a májusi hideg reggelek miatt lesz nagyobb az inflációkövető adóemelés.
Orbán nemrég nyilvánosságra került realista kijelentéseit a szükséges kiigazításokról a választók érintett része rossz néven vette. A gyurcsányi szocialisták azonnal bebizonyították, hogy semmit nem gondoltak komolyan a gazdaság helyzetéről, a reformok felelősségéről. Nem tárgyalni kezdtek az ésszerűséget mutató Orbánnal, hanem átléptek az ellenzéki szerepbe Orbánnal szemben. Leleplezték „népnyúzó bitangságait” – bemutatták a szokásos negatív kampányt. Mindenki világosan láthatja, hogy mi vár ránk: ha bárki ésszerűen kezdene gondolkodni és tenni – azt ellenfele legyilkolja.
Az elvek, melyekért „mindent kockára tett”, plasztikelvek, az értékek, melyekért tovább osztotta Orbán két képzeletbeli Magyarországát, s harcba vitte nem-igazi csapatait, a tegnap értékei. Tony Judt brit történész írta Blair miniszterelnökről, hogy kerti törpe Anglia Felejtés Kertjében: „nem valódi vezetője egy nem valódi országnak”. A magyar múlt- és jelenhelyettesítés, a világ elvarázslása oly sikeres a két kerti törpe vezér részéről, hogy tudnak háborút, majd képesek békét teremteni egyazon percben.
Gyurcsány személyes sikere, hogy nincs kihívója a pártjában, s képtelen bármilyen fordulatot elérni a Fodor-Kóka birkózópáros. Gyurcsány ebben is kezd a minden bukást túlélő Orbánra hasonlítani. Az előrehozott választás lehetősége és a szocialista nem-kormányzás átlökte a kormányzati felelősséget Orbán nyakába. És Orbán Viktor nem tudott csöndben maradni, egy évre elvonulni, hanem már most kormányozni kezdett.
A negatív kampány és a szokásos „tőzsdei kiigazítás” – a túl magasra futó Fidesznek szükségszerű visszaigazítása a közvéleményben -, elvehetett közel félmillió választót a Fidesztől, akik sohasem voltak igazán az övék. A szocialisták még mindig a 20 százalékos vízszint alatt fulladoznak, de már néha levegőt vesznek. „A legrosszabb Gyurcsány is jobb, mint a legjobb Orbán” – mondta Békesi László a miniszterelnökkel beszélgetve Friderikusz Sándor utolsó műsorában. Alighanem ez a 2004 októbere óta adott általános fölmentés lesz a következő hónapok jelszava. Az egypárti, kisebbségi kormányt igazolja, hogy létezik. Minden nap győzelem, még mindig van. Miért ne lehetni így 2010-ig. Ha az történik, hogy nem történik semmi – ideális a Gyurcsány-kormánynak. Miért kellene Magyarországon bárminek történnie?
Gyurcsány életet, és ezzel időt nyert. Először nem kellett kormányprogramot előállítania, mert se pártja, se a közvélemény nem vár tőle programot. Most Fodor kért tőle programot, de a miniszterelnök augusztus végére, szeptember elejére ígért kidolgozott tervezetet. Hiába kezd szeptemberben az MSZP és az SZDSZ a 98 vagy 67 pontról szakpolitikai vitába, akkora már eldőlnek a költségvetés sarokszámai, már minimális lesz a ma sem széles mozgástér. (Közbevetőleg: Veres szigorúbb gazdaságpolitikai tervezete alulmaradt Dobogókőn, s ma Bajnai látszik a gazdaságpolitikai középpontnak – ki és milyen költségvetést fog készíteni?)
Ha akár Gyurcsány, akár Orbán fölteszi szeptember végén az egyenes kérdést: megszavazzátok-e a költségvetést, kedves Fodor-Kóka-féle SZDSZ, vagy inkább előrehozott választásokat akartok, mi lehet a válasz? Igen, de… De, igen… Gyurcsány kimondatlanul kimondta: az MSZP és az SZDSZ között nincs értékközösség, de létezik érdekközösség. Ennyi bőven elég. Ezzel 2008 után elmegy a 2009-es gazdasági év is. A 2010-es választási év kérdése csak az marad, hogy mennyit, mikor és hová áramoltat a szocialisták Gyurcsány vezette kormánya. Vesztenivalója igazán már ma sincs, s miért lenne 2009 tavaszán vagy őszén? Kétharmados vereségnél nagyobb nem érheti, akkor hát előre a személyes és a kormányzati túlélés hajóján.
2010 receptje: kemény, Gyurcsány által jól alkalmazott, baloldali, „szegény- és demokrácia-védő” negatív kampány Orbán ellen. Szociális osztogatás célzott választói rétegeknek. Megfelelő elmesélhető történet a ciklusról: „az első két évet nem mi, hanem a liberálisok szúrták el, a második kettőben egyedül megmutatjuk”, „mi bársonyos, párbeszédes reformokat akartunk, de ők nem hagyták, mert a kóka-molnár-horváthok radikálisan rárohantak a társadalomra, az orbán-kövérek utcai harcokkal és népszavazással mindent megakadályoztak”. „Ők elvennének – a titkos liberális Orbán, és a nyílt liberális Fodor-Kóka -, mi adunk”; „ők megtámadnának, mi megóvunk a nyugdíjak befagyasztásától, az ősmagyarok nyilaitól”; „ők nem demokraták, mi vagyunk a demokrácia egyedüli védelmezői” – igen, igen, igen.
Mozdulni az MSZP nem képes – a Bajnai-, vagy a Kiss-kormány a jelenlegi kormánynál nem jobb ajánlat a Fodor-Kóka SZDSZ és a közvélemény számára. Mozogni a Fidesz se tud – az előrehozott választások és utána szakértő kormány parlamenti erő híján nem ajánlat. Állnak és méregetik egymást, várnak a másik hibáira.
Trump és Putyin Ukrajnáról tárgyalt; a magyar kormány az építőipar legnagyobbjainak segítene; a májusi hideg reggelek miatt lesz nagyobb az inflációkövető adóemelés.
Sikerült ugyan elkerülni a katasztrófát, de a helyzet nem jó.
Az elnök rajongója, Laura Loomer aktivistaként szenteli az életét annak, hogy leleplezze azokat, akik nem eléggé lojálisak Trumphoz.
A Beatrice énekesének van véleménye és el is mondja.
Agárdon történt a baleset.