Kluger fotó: Buchenwald után. Megérkezés Palesztinába 1945-ben.

Ruth Oren: Kluger Zoltán nemzeti fényképész, munkássága izraeli közkincs. Ő Izrael egyik legfontosabb fényképésze és mégsem volt soha saját, egyedi kiállítása. Igen rejtélyes figura volt, a legutóbbi időkig szinte alig volt róla életrajzi adatunk, azt sem tudtuk, hogy nézett ki. Mostanában találtuk csak meg a fényképét, egy ismerőse mutatta meg egy korabeli dokumentumfilmen. Megszereztük anyakönyvi kivonatának másolatát, amiből kiderült, hogy 1896 február 8-án Kecskeméten született. Apja Kugler Bernát, anyja Weisz Emilia volt. 1914-től 1916-ig légifotósként szolgált az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében. Feleségét Sárának hívták, 1925-ben kisfia született . 1928-tól Berlinben élt, ahol von Szigethy nevű üzlettársával fotóriporterként dolgozott különböző újságok számára. Képeik egy része Németországban, az ullsteini archivumban található, többet meg is vásároltunk. Berlinben igen jó barátok, a szóbeszéd szerint felesége révén rokonok is voltak Munkácsi Martinnal (http://en.wikipedia.org/wiki/Martin_Munkacsi) a későbbi hires new yorki fényképésszel, a modern sport- és divatfotózás megteremtőjével. (Állitólag Munkácsitól származik a híres szólás: azt mondják egy kép 1000 szót ér. Ez nem igaz. Egy kép ezer dollárt ér!.)

Kluger 1933 októberében feleségével és fiával Palesztinába költözött. Itt orosz származású berlini barátjával Nachmann Shifrinnel megalakították az Orient Press Company nevű céget. Huszonöt éven át jó barátságban közösen vezették az újságoknak és a hivataloknak fényképeket szolgáltató vállalkozást. Együtt járták az országot, Kluger fotózott, Shifrin gondoskodott a megrendelésekről, a képek továbbításáról, az összes ügyes-bajos dolgot intézte.

Kluger fotó. Lázas épitkezés az ifjú zsidó államban.

R.O .:A 20-as évek végének, 30-as évek elejének modern német irányzatai határozták meg képeit. Általában alulról vagy fölülről fotózott, konstruktivista dokumentarista volt, aki meg is komponálta a valóságot. Munkái elárasztották a korabeli sajtót. Képei realisták, olykor egyenesen didaktikus módon szocialista -realisták, nála minden nagyobb az életnagyságnál. Mellette a légifotózás szerelmese volt, rengeteg magasból készült, távlatokat mutató képe is van. Cégük általában a különböző cionista intézmények megrendeléseire dolgozott, propagandanyagokat gyártottak. A korabeli beszámolók szerint Kluger nagyon nem örült neki, hogy mosolygó, lelkes úttörőket kellett fényképeznie, miközben az akkoriban Palesztinában élő zsidók gyakran rettenetes körülmények között izzadva, kemény fizikai munkát végeztek a földeken vagy az építkezéseken, betegek voltak és keserűek, nyomorogtak és szenvedtek. A vidám, napbarnította „új zsidókról”, a földműveléshez és a kétkezi munkához visszatért fiatalokról szóló képei mégis bevonultak a köztudatba, az izraeli közgondolkodást a mai napig meghatározó ikonok lettek.

Kluger fotó. Fiatal építőmunkások

R.O .: Kluger évtizedek óta irigyelte a vele együtt induló, semmivel sem tehetségesebb magyar fényképész kortársait, Robert Capát, Halász-Brassait, Andre Kertészt, Moholy-Nagyot, Munkácsi Martint, akik addigra mind világhirűek lettek, s úgy érezte Izraelben elzáródott előle a világ. Ráadásul az ötvenes években a rengeteg fiatal freelance fotóssal új stilus honosodott meg a tel avivi újságoknál, a fiatalok gátlástalanul nyomultak, ő pedig kimértségével és nagyon európai mivoltával képtelen volt az ilyesmire. Egyre kevesebb munkája lett. Örömmel csomagolt össze, hogy újra megpróbálja beinditani karrierjét, és találkozzék nyolc éve Amerikába költözött fiával. Vele azonban sohasem találkozott.

hvg.hu: New York bejött neki, sikerült befutnia?

R.O .: Nem mondhatni. New Yorkban egy fotóüzletet nyitott, valahogyan a víz felett tartotta magát. Sikerült az üzlet forgalmát fellendíteni azzal, hogy a kezdőket, akik nála vettek felszerelést, ingyen beavatta a fényképezés titkaiba. 1977-ben 81 évesen, elfeledve halt meg. Izraeli újrafelfedezése kései elégtétel.

hvg.hu: Sikeres a tel avivi kiállitás?

R.O .: Igen, állandóan sok a látogató. Az emberek nagyon lelkesek, mert elveszett ifjúságuk, múltjuk fotósát látják benne. Eddig nem tartották nagyra, hiszen az életrajza sem volt ismert, az itt látható gyűjtemény is öt archivumban volt szétszóródva. A kiállítás megmutatja munkájának ma is élő hatalmas erejét. Kluger nemcsak Izrael nemzeti kincse, hiszen mindig is magyarnak vallotta magát. Szeretnénk a kiállítást Budapestre vinni, miután itt októberben bezárja kapuit. Kész a katalógusunk is héberül és angolul, csak magyarra kellene fordítani. Remélhetőleg az eddig méltatlanul elfelejtett művészt mindkét országban megismeri a közönség.

Shiri Zsuzsa /Jeruzsálem