Gyurcsány a parádiak  idős otthonában. A 100 évesek   jubíleumi támogatást kapnának. © MTI

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök legújabb programjában kiáll emellett, hogy a nyugdíjakat a jövedelmekkel és az inflációval együtt növelje a költségvetés, és ragaszkodik ahhoz, hogy az idősek is „részesedjenek a gazdaság növekedésének hasznából”. A miniszterelnök a tizenharmadik nyugdíj további folyósítását is kilátásba helyezte, mert láthatóan számít arra, hogy az 1990 előtt, illetve közvetlenül utána nyugdíjjogosultságot szerzett, és a nyugdíjukból szűkösen, de megélő korosztályok a választásokon továbbra is az MSZP-t támogatják majd. Sőt, a miniszterelnök felvetette „jubileumi támogatás” bevezetésének ötletét is, melyben az idősek kilencven, kilencvenöt és százéves korukban részesülnének.

Az aggastyán-korúakkal nincs is különösebb gond. Annál nagyobb azzal a nemzedékkel, az egykori „Ratkó gyerekekkel”, akik mely mostanában, illetve nemsokára mennek nyugdíjba. Szakértők szerint akár egy évtizeden belül is tömegessé válhat hazánkban az időskori szegénység, de nem abban a formában, melyet eddig ismertünk. A nyolcvanas éveikhez közeledő, egyre szűkösebben élő, s végül a halálba nyomorgó öregek helyét felváltják a viszonylag jó karban lévő, hatvanas éveik elején járó érfiak és nők. 

Az Országos Érdekegyeztető Tanács elé kerülő nemzeti stratégiai jelentés szerint 2030 körül a félmilliót is elérheti azoknak a száma, akik kiszorulnak az időskori ellátások köréből. De azok sem számíthatnak túl sok jóra, akik kapnak valamilyen ellátást, de ez nem több a minimumnál. (Az időskori nyugdíjminimum összege napjainkban 28 500 Ft. Nem tudni, hogyan számították ki ezt az összeget, de hogy csak az éhenhaláshoz elég, az biztos.) Nem ígér sok jót az a perspektíva sem, hogy „ha végképp kevés lesz a nyugdíj, majd bevonulunk egy szociális otthonba, hiszen öreg napjainkra megteszi az ágy és egy tányér meleg leves is”. Az állam az utóbbi években drasztikusan takarékoskodni kezdett ezen a területen is, és annak 46 ezer embernek, akiket Magyarországon gondoznak idős otthonokban, az intézmények fenntartóival együtt összébb kellett húzniuk a nadrágszíjat.

Az idős otthonok normatíváit a mindenkori költségvetési törvény szabályozza, ennek összege 2005-ig, 2006-ig az inflációt követve, sőt még azt meghaladó mértékben is, folyamatosan növekedett. Ekkor változás történt, melynek következtében stagnálni kezdtek a normatívák, reálértékük nem növekedett, színten maradt, sőt csökkent. Addig háromféle normatíva létezett: az emelt színvonalú ellátásé, az átlagos idősotthonoké, és a fokozott gondozást igénylőké. Idén január elsejétől már differenciált támogatásban részesülnek az idősotthonok, és alapos jövedelemvizsgálat alapján állapítják meg azt is, hogy az idős embernek mennyit kell fizetnie. Az állami támogatás csökkenése miatt, 2003 óta rohamosan ritkulnak az „emelt szintű” idősotthonok. ahol a beutaltak egy-egy önálló lakrészben megőrizhették hajdani privát szférájuk maradékát. Az új rendelkezések szerint ebben a ketegóriában beutaltakként és évente átlagosan százharmincezer forinttal csökkentették a támogatást. Ezekben a kiemelt otthonokban négy-öt éve még tizenkétezren éltek, napjainkra már alig ötezren. A „normál idősotthonokban ”gyakran tízen, sőt tizenketten is alszanak egyetlen nagyobb szobában. 

Miközben a beutaltakra egyre kevesebb állami támogatás jut, burjánzik a beutalást intéző bürokrácia is. Az önkormányzati otthonok helyeire akár évekig is várakozni kell, és az idő ez év elejétől tovább hosszabbodott. Nemcsak a jelentkező jövedelmét vizsgálja egy külön, erre felállított bizottság, hanem a gondozási szükségletet is. Ez az ORSZI (Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet) területi kirendeltségein működő szakemberek feladata. Szakvéleményt adnak a jogosultságról, majd jön a következő jövedelem- és vagyonvizsgálat, melyet az igénylő lakóhelye szerint illetékes jegyző folytat le. Az igénylő által bevallott jövedelemből és az ingatlanból képződik az összeg, melyről a jegyző jövedelemigazolást ad ki. Ennek alapján állapítják meg a normatívát, az intézménynek fizetendő térítési díjat. A térítési díjat évente kétszer lehet felülvizsgálni. Ha valaki nem képes kifizetni, nem teszik utcára, de az illetékes főjegyző bárhová áthelyezheti, ahol van hely.

Az állami normatíva csökkenése miatt felszámolásra ítélt „emelt szintű” idősotthonok napjainkra jó részt profilt váltottak, nyugdíjasházzá alakultak át, mely lényegében a társasházhoz hasonló intézmény, és az idős ember meg az ingatlan tulajdonosa közötti polgárjogi szerződésen alapul. Hasonló konstrukció áll fenn a lakásért - életjáradék típusú szerződéseknél is, melyek az utóbbi években széles körben elterjedtek. Ezeknél a megállapodásoknál nem egyenlő felek állnak egymással szemben: egyik oldalon a jogászok tucatjait foglalkozó, erre szakosodott, csak a televíziós reklámokra százmilliókat költő cégek állnak, a másik oldalon idős emberek, akik nem ismerik ki magukat a paragrafusokban.

Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium részéről felmerült az igénye annak, hogy „felügyeleti szervet” hozzanak létre az ilyesfajta életjáradékért-lakás típusú szerződések ellenőrzésére, bizonyos jogi garanciát beépítésére. Olyan új, a tevékenységét jogszabályi alapra építő szervet javasolnak civil szervezetek a szerződő idősek jogi védelmére, mint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete keretében működő Biztosítás és Pénztárfelügyeleti Igazgatóság. Erre jóval nagyobb szükség lenne, hiszen sokkal több embert érintene, mint a „jubileumi támogatás” bevezetése, melyről a miniszterelnök tért ki a programjában. Úgy tudjuk, hogy a járadékszolgáltatókról, és a járadék szolgáltatási tevékenységről szóló rendelet tervezete el is készült, de a Pénzügyminisztérium – a sajtó és kommunikációs osztály tájékoztatása szerint - levette a napirendről, jelenleg nem foglalkozik vele.

Pelle János