© sxc.hu

Csúszópénz megy – jogosulatlan előnyök fejében – parkolóőr, hivatalnok, orvos, közjegyző zsebébe. Illegális kampányadományaik viszonzásaképp nagyvállalkozók jutnak állami megrendelésekhez. Persze ilyenektől teljesen egy ország sem mentesül. Nagy különbségek az elterjedtségben, illetve a lebukás rizikórátájában vannak.

Több mint hat éve dobta be a köztudatba Medgyessy Péter (Orbánék bundagyanús ügyletei ellenében) az üvegzseb fogalmát. Ez azonban manapság legfeljebb cinikus röhögés kíséretében válik beszéd tárgyává. Sóhivatali látszatintézményként megszűnt a Közpénzügyi Államtitkárság is. Az Állami Számvevőszék zsinórban leadott vészjelzései is falra hányt borsó. Jelenleg a fejlődő világbeli országok nívójával konvergálunk. Tőszomszédunk a szégyenfalon Malajzia, Jordánia és Costa Rica. Ez pedig aggasztó. Panamagyanús, levajazott tranzakciók mindenütt akadnak. De főként az euroatlanti civilizáción kívül eső, demokratikus hagyományokkal nem bíró országokat jellemez a lepénzelhetőség közmegegyezéses volta.

Számos közel-keleti, fekete-afrikai, latin-amerikai országnál már az útikönyvek is feltüntetik: ha problémánk akad, az ügyintézés „ajándékokkal” gördülékenyebbé tehető. Nyílt titok, hogy a bürokratáknak szabott árfolyama van. Ugyanakkor a fehér hollónál is ritkább, hogy a vétkeseket megbüntetik. Így a térségben befektető üzletemberek pontosan tudják: a kenőpénz gyakorlatilag a működés elengedhetetlen része. (Általában önálló, titkos vesztegetési pénzalapot nyitnak a leányvállalatoknál.) Természetesen a dolog nemcsak a vállalkozókat sújtja. Hisz ahol a környezet-és fogyasztóvédelmi, munkabiztonsági ellenőrök is kilóra vehetőek, ott nem gond, ha embertelen hajszával gyártott szennyező, romlott termékekkel árasztják el a piacot. Kihasználva és megbetegítve az embereket.

Hazánk e téren – nyugatosodás helyett – a leszakadó peremrégiókhoz közelít. A magyar baksisvilág fenntartásában központi szerepet játszik a gazdaság-és társadalomfilozófia nyomorúsága. A túlszabályozottság és túladóztatás miatt az állami követelményrendszer egésze teljesíthetetlen. Emiatt az önálló egzisztenciát teremteni akaró kis-és középvállalkozó szürkegazdasági trükközésre kényszerül. Mivel a rendszer betarthatatlanul magas közterhekre van kalibrálva, a hatalom tudja: bárhová üt, tucatjával buktathatja le a csalókat. Mindez remek ürügy a populista húrokon játszó kormányzatnak, hogy vállalkozó-és tőkeellenes hangulatot gerjesszen. Lecsaphat a gaz, antiszolidáris maszekokra. Ellenőr-kommandók járnak országszerte, addig büntetve, amíg a cédulatömb tart. Csak valahogy a jattot fizető és/vagy politikai kapcsolatokkal rendelkező cégek lemaradnak a feketelistától. Hogy a megnyomorított, agyonbírságolt kis hal is rájöjjön: ha megfelelő összeget szurkol le az illetékes hivatalnok markába (és a helyi kampánypénztárba), őt sem zargatják tovább. Olyan ez, mint a gengsztereknél a védelmi pénz.

Közkeletű (politikusok által hangoztatott) tévhit, hogy az intézményesülő korrupció pusztán rendőri erővel felszámolható. Holott ehhez még a nyilvánosság tisztítóereje is kevés. Szemléletváltást igényel. Naiv (vagy tudatosan félrevezető), álláspont, hogy a sokszorosára növelt államhatalom majd lenyomja a megvesztegetést. Hisz a korrupció forrása épp az állam. A hatalommal együtt jár az azzal történő visszaélés. Minél áttekinthetetlenebbül túlburjánzó a közhatalom, annál jobban gyarapszanak a hivatalok redőiben elbújó bűnözők. A közigazgatási kriminalizálódást az állam (s vele a kiadások) szabályozott leépítése stoppolhatja le optimális mérvűre. Inkább kevés becsületes oroszlánt, mint sok megkenhető nyulat.

Papp László Tamás