A kormányzat szerint az építőipar táptalaja az adófizetés megkerülésének, és egyéb visszaéléseknek. Főként fiktív számlákkal, nem valóságos teljesítések kimutatásával bújnak ki az áfa megfizetése alól. Az építőipari teljesítésekre vonatkozó áfa szabályozás a visszaéléseket hivatott megnehezíteni, és igyekszik visszaszorítani az adók megfizetésének elkerülését.

Fordított áfa, kieső jövedelem

Az építőipari tevékenységgel kapcsolatos szolgáltatások esetében 2008. január 1-jétől, a fordított áfa szabályozás előírásait kell alkalmazni, amennyiben a kivitelezés építési engedélyhez kötött tevékenységhez kapcsolódik. Eszerint a szolgáltatások ellenértéke áfa-tartalom nélkül számolandó el, vagyis: a kivitelezés árából származó bevételben az áfa nincs benne. A kivitelező helyett az áfát a vevőnek illetve a megrendelőnek kell kifizetnie.

Az iparágat így további forráskivonásra kényszerítik, holott a vállalkozások már így is folyamatosan likviditási gondokkal küzdenek, a körbetartozás mértéke aggasztó méreteket ölt, a fizetésképtelenség mindennapos.

Amennyiben egy megvalósult projekt csak szolgáltatásból állna, a szabályozás nem okozna problémát. Ám a kivitelezés anyagot is igényel, és a felhasznált anyagok ára áfát is tartalmaz. Ennek megfelelően a nettó bevételből a bruttó kiadásokat kell kifizetni, miközben az építőipari kivitelezések általában magas fajlagos anyagfelhasználással járnak.

Garanciák és visszaigénylés

A kivitelező helyzetét a különböző garanciák fedezetét biztosító pénzügyi visszatartások is nehezítik. Szavatossági garancia jogcímén a megrendelő általában 5 százaléknyi pénzügyi visszatartást követel meg, ami 12–60 hónapig „eredményez” pénzügyi hiányt a kivitelező vállalkozás számára. Az adót e visszatartás után is meg kell fizetni, mégpedig az adott üzleti évben, holott annak pénzügyi fedezete csak a szavatossági garancia lejáratát követően illeti meg a kivitelezőt.

A munka minőségét is pénzügyileg kell szavatolni: további 5 százaléknyi ún. „jó teljesítési garancia” címén képzett tételt is biztosítania kell a kivitelezőnek. Ez utóbbi lehívására csak a projekt befejezését követően van módja a jogosultnak. A visszatartások okán tehát az iparágra további 10 százalék likviditási teher nehezedik.

A fordított áfa révén egy építőipari vállalkozás folyamatos visszaigénylési pozícióba kerül, hitelezve ezáltal a költségvetésnek. A visszaigénylés csak elvi lehetőség, mert a költségvetés csak akkor fizeti vissza az áfát, ha a vállalkozó ki tudja fizetni a számláit, azaz pénzügyileg rendezni tudja a bevételeit meghaladó kiadásait.

Vészjósló tendenciák

Káros jelenségek máris mutatkoznak az építőiparban. Egyre több céget számolnak fel, a körbetartozás mértéke további romló tendenciát mutat.
A likviditási problémák súlyosbodnak, növekszik a fizetésképtelen vállalkozó. A gazdasági növekedést biztosító egyik húzóágazat veszélybe került. Az igazi fenyegetés azonban a vállalkozások magatartása, egy sajátságos piaci attitűd kezd gyökeret ereszteni.

A megváltozott körülmények hatására a piaci ár általában 10 százalékkal a bekerülési költség alatt alakul, így a vállalkozások veszteséget produkálnak. Már a projekt megkezdésekor tudott, hogy az alvállalkozók, beszállítók egy jelentős részét nem fizetik ki, mert a bejövő pénz ehhez nem nyújt fedezetet.

A bekerülési költség alatti vállalásnál  a vállalkozók legfőbb célja az árbevétel növelése – ez pedig  rövid távon csak veszteség elszenvedésével, fiktív számlák, valótlan teljesítmények és teljesítés nélküli szállítási szerződések igénybe vételével realizálható. Az árbevétel növelésével lehetőség nyílik a fiktív teljesítmények elrejtésére.

A piaci verseny átalakult, nem a profit csökken a verseny hatására, hanem annak a valószínűsége, hogy a partnerek számlái kiegyenlítésre kerülnek. Ha az árbevétel növelése már nem tartható fenn, a veszteség a vállalkozás végét okozhatja. A folyamat minél tovább tart, annál nagyobb mértéket ölt a veszteség.

A fordított áfa szabályozást a kormányzat annak érdekében szabadította a piacra, hogy kordában tartsa a visszaéléseket, tűzzel-vassal beszedje a kívánt adót. Ám a szabályozás hatása a törvényalkotó szándékával ellentétesen alakult. A kormányzat, számos figyelmeztetés ellenére sem adta jelét, hogy megváltoztatja az áfa-szabályozás előírásait. Csak remélni lehet, hogy a törvényalkotók változtatnak a téves döntésen, még mielőtt a prognosztizált és már megtapasztalt hatások teljesen eluralnák a piacot. A hibát ugyanis egy támogatható, de rosszul kivitelezett kormányzati szándék okozta.

Börzsey Péter
A szerző közgazdász, az OÉT Gazdasági Bizottságának tagja