Tasnádi Péter

Tasnádi Péter: Érteni vélem a kérdés lényegét, de vegyék kérem észre, hogy én egy olyan programot hajtok végre, amelynek az alapkérdéseit, az irányait és a kereteit már a megválasztásom előtt tisztázták. Optimális esetben, ha 2010 után is én leszek itt a polgármester, olyan beruházást, ami hosszú távon fenntarthatatlan, biztosan nem fogok bevállalni.

T.P.: Nézzék, nem várom el, hogy dicsérjenek, de elegem van abból, hogy miközben nagyon sok jó dolog történik a városban, a média azzal van tele, hogy minden el van szúrva. Kósa Lajos, de a többi pályázó város polgármestere is összetenné a két kezét, ha az idei programjainknak a töredékét meg tudná valósítani.

HVG: Nyilván reagál majd erre helyettünk a fideszes polgármester, aki nemrég felajánlotta, hogy Debrecen szőröstül-bőröstül átvenné az EKF-projektet. Ön viszont a tavasszal azzal csikart ki még az ellenzék soraiból is együtt érző hangokat, hogy sajtótájékoztatón jelentette be rákbetegségét. Mérlegelte, hogy a titkolózás vagy a nyilvánosság hoz majd több politikai hasznot?

T.P.: Soha nem vártam szánalmat, és éppen hogy a tanácsadóim javaslata ellenére álltam a nyilvánosság elé. Mivel a városban már a halálhíremet költötték, azt gondoltam, őszintén elmondok mindent, nehogy már pletykákból értesüljenek a gyerekeim. Orvosaim szerint a betegségem kialakulásában szerepet játszott a sok stressz meg az elfojtás. Ezért mostanában - már csak terápiás módszerként is - el szoktam küldeni néha melegebb éghajlatra a kekeckedőket.

T.P.: Vállalom, hibáztam. Befizettem az 50 ezres büntetést, aztán mondtam a riporternek, hogy ha az ÁNTSZ-nek az a legnagyobb problémája, hogy tiltott helyen dohányoztam, akkor kinyalhatják - ennyi a történet. Viszont mióta tudom a bajomat, 200 napja nem gyújtottam rá, életmódot váltottam, már csülkös babot is alig eszem. Hiszek a gyógyulásomban; a tüdő- és a nyirokrendszeri daganataim jórészt már eltűntek, csak a májleleteknek kéne javulniuk.

HVG: Küzdőszelleme vitathatatlan. Mélyről tört fel: a mecseki bányászoknál volt népművelő. Nincs nosztalgiája?

T.P.: A bányamúzeum, ahol dolgoztam, ma az EKF központi épülete. Ha ott járok, mindig eszembe jut, mennyit rendezgettem ott a bányásztérképeket, -zászlókat, -egyenruhákat.

HVG: És a függetlenített KISZ-titkárkodásról is őriz ilyen kellemes emlékeket? Van, amit ma is vállal belőle, amire ne adj' isten még büszke is?

T.P.: Maradjunk annyiban, nem feltétlenül azért ment az ember a mozgalomba, mert annyira szerette az ideológiát. A gyerekeimen is látom, hogy hihetetlenül hiányzik nekik a közösségi lét, a táborozás, a tolerancia kialakulásának lehetősége, amit nekünk mind megadott a KISZ.

HVG: Arról nem is beszélve, hogy már ott együtt dolgozhatott Gyurcsánnyal...

T.P.: Így igaz, bár hozzám inkább az értelmiségi terület tartozott. Munkánk nyomán születtek meg a szabad, alternatív gondolatiságnak az első szellemi műhelyei.

HVG: Nem is értjük, miért mellőzték önt eddig a kormány tagjainak kiválasztásakor, hisz Gyurcsány amúgy előszeretettel merített egykori pécsi KISZ-es, MSZMP-s kapcsolataiból.

T.P.: A miniszterelnök úrral nekem is jó a kapcsolatom, ha nem is annyira intenzív, mint elődömnek, Toller Lászlónak volt. Megválasztásom után legalább egy év kellett például ahhoz, hogy átlássam azokat a személyi konstellációkat, amiket megörököltem.

HVG: És most, hogy képben van, mit tehet? Mennyire tudja leszerelni a pécsi MSZP-s körökben időről időre fellángoló Gyurcsány-ellenes lázadásokat? Netán titkon még kokettál is az elégedetlenkedőkkel?

T.P.: Sajnos egy-két ember nagyon sokszor kibeszélte a dolgainkat. Amikor viszont igazán össze kellett fogni, akkor Pécsen mindig egység volt. Ha kellett, mindig el tudtam érni, hogy az én véleményem legyen a meghatározó - néha bizony az asztalra kellett csapni, mert egyes szituációkban annyit keressük a konszenzust, hogy a végén lópikula se lesz belőle.

T.P.: Soha nem törtettem pozíciókért, mindig azok találtak meg. De nem is fogok görcsösen ragaszkodni egy funkciómhoz sem. Ha azt látom, hogy valaki jobban csinálja, nem okoz gondot, hogy átadjam a helyem.

Izsák Norbert- Dobszay János