Tetszett a cikk?

200+1 szabad, demokrata politikus szakít, cirkuszol, kivonul, vádaskodik és bőszen heréli a döglött lovat. Nagyjából így lehetne szabadon alkalmazni a párt választási jelmondatát az utóbbi napokra. Most a liberálisoknál játszódik le, ami számos, parlamentből kiesett (illetve oda bekerülni, netán visszajutni nem tudó) kispártot lökött belpolitikai sírba.

Botrányszagú tisztújítás, egymást kizárással fenyegető, lemondásra felszólító, a másik politikai legitimitását harsányan vitató, aztán duzzogva, sebeiket nyalogatva párttagkönyvüket a díszemelvényre hajító közéleti nagyságok. A régi pártelit fölött a választók mondtak ítéletet, az újról pedig – néhány közhelygyanús szövegpanelen kívül - csak annyit tudunk, hogy inkvizítori hevülettel, Torgyán pártetikai vizsgálatait idézve kíván leszámolni elődeivel. A cikkíró szerint talán az volna a legbölcsebb, ha a tagság keserűen bár, de elfogadná: az SZDSZ, mint politikai brand szavatossági ideje lejárt.

Nem kicsit tragikomikus, hogy a Retkes Attila új pártelnök mögé felsorakozó relatív „köznépi” többség, illetve a párthorgonyt elszakító frakció Kóka Jánost támogató képviselői azon vitatkoznak, az utóbbi hónapokban (vagy években) ki hibázott nagyobbat, egyáltalán ki hibázott, kinek tudják be az őket törpepárttá degradáló buktát. Holott a folyamat, mely az SZDSZ-t küszöb alá lökte, nem a közelmúltban indult. Még a volt elnök, Fodor Gábor is csak a felszínt karcolgatja, mikor úgy véli, „elsősorban nem a választási kampány és nem az ő egy éves elnöksége okozta a szabaddemokraták vereségét, hanem az elmúlt két parlamenti ciklus SZDSZ-es politizálása.”

Ugyanis a liberális kudarctörténet szinte egyidős a rendszerváltással. 1989-90-ben egy, az újkor évszázadai alatt csak múló időpillanatokig létező perspektíva öltött szervezeti formát. 1848-49-ben, illetve 1918-19-ben csak néhány hónapnyi lehetőség jutott arra, hogy a „haza és haladás” – nemzeti függetlenség és demokratikus modernizáció – programja liberális államfelfogás jegyében valósuljon meg. A SZDSZ létrejöttekor olyan narratívát képviselt, amely egyaránt kizárta a jobboldal horthysta-nacionalista és a baloldal kádárista-paternalista hagyományelveit. A hagyományos szabadelvűséget a nyugati tömegdemokráciákkal összekötő cement ugyanis pont az antifasizmus társaságában szilárdan vállalt antikommunizmus, valamint mindenfajta, szociális vagy nemzeti mázzal leöntött etatizmus bírálata. 1991-92 körül úgy látszott, Magyarország következő adminisztrációja liberális lesz. Az SZDSZ esélyesnek tűnt rá, hogy ’94-ben (az akkor még ugyancsak a Liberális Internacionáléban elhelyezkedő) Fidesszel) többséghez jusson.

De a pártelit más útra lépett. A Fidesszel (illetve az MDF-ben margóra szorult „nemzeti liberálisokkal”) való együttműködés helyett – ami Tölgyessy Péter pártelnöksége idején még nem tűnt lehetetlennek – a posztkommunista utódpárt morális legitimitásának elismerését választották. A Demokratikus Charta égisze alatt a szamizdatos ellenzék frontemberei összebútoroztak a pártállami diktatúra hanyatló időszakának funkcionáriusaival. Azokkal, akik két-három évvel korábban még titkos megfigyelések és besúgóhálózat révén ellenőrizték a másként gondolkodókat. Komolyan lehetett-e gondolni, hogy egy szovjet mintájú állampárt neveltjei pár év alatt nemcsak papíron és formálisan, de mentális-strukturális értelemben is hithű demokratákká váltak? Az SZDSZ a szélsőjobb létező, bár utólag nézve eltúlzott veszélyével szembeni harc során megfeledkezett a „lopakodó kádárizmus” elleni ugyanolyan fontos küzdelemről. Kétségtelen persze, hogy a csurkai radikáljobb harsányan zsidózó egyéniségei rikítóbbak voltak, mint a csendesen, a felszín alatt újra teret nyerő alvadt posztkádári kapcsolati hálók.

A Horn-kormányba belépő SZDSZ egyetlen fegyverténye a Bokros-csomag gazdasági stabilizációja volt. Mindennek azonban rettentő ára volt. A hajdanán szilárdan kommunistaellenes SZDSZ identitásvesztése, továbbá, hogy a kádári panamák lápvilágának előretörésével (pl. Tocsik-ügy) maga is cinkos és bűnrészes lett. Bizonyos értelemben nyugatos reformpártként a helyi adottságok foglyai lettek. Az SZDSZ elviekben az olcsó állam, a szabadpiac, a teljesítmény- és versenypárti politika rendíthetetlen híve. Csakhogy hazánkban 1989-90-ig köztulajdonú gazdaság volt. Aki hazai nagyvállalkozóként azóta meggazdagodott, - tisztelet a kivételnek -  direkt vagy közvetve állami-önkormányzati pénzek, közvagyon révén tette (privatizáció, közbeszerzéses megrendelések, kapcsolati tőke, bennfentes tranzakciók, levajazott pályázatok, minisztériumi tanácsadás, pártfinanszírozási umbuldák, necces infrastruktúra- és településfejlesztés  stb.) A hazai üzleti morálpraxist tekintve az is sikeresnek minősül, akit nyugaton legfeljebb gyanús spekulánsnak tekintenek. Így az SZDSZ gazdasági holdudvara ugyanúgy ilyen technikáknak köszönhetően gyarapodott, akár az MSZP-vagy a Fidesz-klientúra. Jellemző, hogy még az új seprű, a korrupciómentesítő tisztulást hirdető Retkes Attila cége is zsíros állami támogatásban részesült.

S az már csak hab a tortán, miszerint a rendszerváltó nagypártból balliberális középpárttá, majd tisztázatlan azonosságtudatú kispárttá vált SZDSZ a posztkádári korrupció újraéledése után 2002-ben a kádári gazdaságpolitika – adósságból talmi jólét – feltámasztásához is asszisztált. Csődszakadék peremére lökve a költségvetést, illetve az országot. Olyan apróságok, mint az önmaga által előidézett krízis tüneti csillapítására is képtelen Gyurcsány-kabinet hatalmon tartása, a múltfeltáró ügynöktörvény-tervezetek halk kimúlása, az életképes és életszagú liberális, (tehát nem doktriner) közbiztonság- és szegénypolitika hiánya, talán már szóra sem érdemesek. Az SZDSZ története a dicső hőskorszak, az ígéretes kezdet után egy lassú, másfél évtizedes zuhanórepülés. A pragmatizmus lényege, hogy az elvekből néha valamennyit engedni kell a hatalomért.

Ha egy mondatban kéne összefoglalni az SZDSZ korai agóniájának okát, az úgy hangzana: mikor a pártnak az elmúlt tizenöt évben választani kellett közérdekű elvek és önérdekű hatalom között, mindig az utóbbi mellett döntött. Kár érte. Főleg, mivel az asztalon maradó választék sem látszik jobbnak nála.   

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

A koronavírus korunk legnagyobb krízise, melyben szó szerint létfontosságú a hiteles forrásból való tájékozódás. A HVG-ben ebben a helyzetben is elhivatottan teszünk eleget küldetésünknek: pontos, tényszerű és független tájékoztatást biztosítunk olvasóinak.

Arra kérünk támogasd munkánkat, hogy a nehéz körülmények között is naprakész információval szolgáljunk neked.

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

A koronavírus korunk legnagyobb krízise, melyben szó szerint létfontosságú a hiteles forrásból való tájékozódás. A HVG-ben ebben a helyzetben is elhivatottan teszünk eleget küldetésünknek: pontos, tényszerű és független tájékoztatást biztosítunk olvasóinak.

Arra kérünk támogasd munkánkat, hogy a nehéz körülmények között is naprakész információval szolgáljunk neked.
Elhunyt 3 beteg, 3970 fertőzöttről tudni

Elhunyt 3 beteg, 3970 fertőzöttről tudni

Fertőtlenítő és bioetanol készül az eladatlan francia borokból

Fertőtlenítő és bioetanol készül az eladatlan francia borokból

Egy esküvő miatt emelkedhetett meg hirtelen a fertőzöttek száma Iránban

Egy esküvő miatt emelkedhetett meg hirtelen a fertőzöttek száma Iránban