hvg.hu: A hírek szerint még ebben  a hónapban ítélet várható a Zuschlag-perben, amelyben Önt is,  Mesterházy Attilát is meghallgatta tanúként a bíróság. Ön hogyan reagált Mesterházy vallomására?   

Topolánszky Ákos: Csodálkoztam. Ha azt mondta volna az egykori politikai államtitkár, hogy az akkori minisztériumi gyakorlat a támogatáspolitika sajátos magyar megvalósulása, az általános és bevett politikai kultúra természetes része, vagy, hogy – marxista terminológiával élve – „egyfajta történelmi szükségszerűség megnyilvánulása”, azt megértettem volna. De már a korábbi tanúvallomásokból is kiderült, hogy a minisztérium felső vezetése ezeket a pályázatokat, finoman szólva, igen gyakran saját szempontjai szerint befolyásolta. Az igaz, hogy Mesterházynak nem volt hivatalos hatásköre a pályázatok politikai szempontok szerint való befolyásolásában – de a tanúvallomások alapján szerepe annál inkább volt benne. [A politikai igények előterjesztéséről és Mesterházy rossz stílusú „emelt hangú” számonkéréseiről lásd a 2007-es interjút. A szerk.] Ezt, ahogy saját tanúvallomásomban is elmondtam, magam is tapasztaltam. Kár, hogy a politikus, tanúvallomása keretében, igazmondás terhe mellett nem vállalta fel ezt a felelősségét.

Topolánszky Ákos

MTI

hvg.hu: Mesterházy, költői hasonlattal élve, azt állította, hogy semmi köze az összeroskadt „hídhoz”, ezért nem is akar alá állni. Ez azért furcsa, mert Ön tanúvallomásában - hogy visszaidézzem - elmondta: a politikai államtitkár, azaz Mesterházy meghatározta, hogy mely szervezetet kell támogatni, illetve mely szervezeteket kell levenni a támogatottak listájáról.  Ezután a támogatásra kijelölt szervezetek listáját a helyettes államtitkárságnak át kellett dolgoznia.

T.Á.: Valóban, Mesterházy politikai államtitkárként,  a miniszter első számú helyetteseként  képviselte a minisztert számos kérdésben, így például a pályázatok  végső elbírálásában.  Gyakorlatilag ő képviselte a pályázatok elbírálásánál a politikai szempontokat. Ami Gyurcsányt illeti, tanúvallomásában ő is azt állítja, hogy erről a gyakorlatról nem tudott. Eszerint csak virtuális miniszter volt, arra gondolni sem merek, hogy nem mondott igazat. Mindkét esetben azonban a politikai felelőséget, és adott esetben – politikai államtitkárával egyetemben –a jogi felelősséget is vállalnia kell.

Azért is csodálkozom az ilyen típusú tanúvallomásokon, mert az igazmondás kötelezettsége alatt nem elegáns letagadni egy általános és jól ismert gyakorlatot. Már csak azért sem, mert tudnivaló, hogy másokat is megkérdeznek erről, szintén az igazmondás kötelezettsége alatt. Az pedig elég furcsa, hogy míg a minisztérium belső apparátusával szemben a kettős ellenőrzés rendszerét vezették be, a bizalmatlanság jegyében, ezalatt – mint ahogy a Zuschlag-per vallomásiból is kiderült – bűnszövetkezetben, folytatólagosan, nagy értékre elkövetett csalássorozatot lehetett akadálytalanul elkövetni a tárca költségvetése ellen. Erre a helyzetre is igaz, hogy egy pozícióból nemcsak hasznot kellene húzni, hanem a vele járó felelősséget is vállalni kell. 

Mesterházy Attila tanúvallomást tesz

Tuba Zoltán/Origo

hvg.hu: Kétségtelen, hogy Mesterházy tanúvallomása számos tanú vallomásával ütközik.

T.Á.: Valóban. Ez önmagában is érdekes helyzet. Ugyanis minden tanú kötelessége az igazmondás. Erre a tanút a Magyar Köztársaság törvényei kötelezik. Hamis tanúzást követ el a Büntető Törvénykönyv szerint az a tanú, aki bíróság vagy más hatóság előtt az ügy lényeges körülményére valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja, Természetesen a tanúvallomást meg lehet tagadni a büntetőeljárási törvény alapján, ha a tanú magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná. Ezt azonban jeleznie kell.

hvg.hu: Miért érdekes ez?  

T.Á.: Azért, mert egy nagy jelentőségű, a közhatalom gyakorlása szempontjából is kiemelten fontos perben a tanúk egységesen azonos irányba mutató vallomásaival szemben Mesterházy tagadja, hogy ő, akár hatásköre, akár szerepe szerint, a közpénzekről szóló politikai döntéshozási folyamatot befolyásolta volna. Sőt, azt állítja, hogy abban nem volt felelőssége. Két okból is kényes dologról van szó. Egyrészt, mert közjogi értelemben még nem dőlt el, hogy a hatalomgyakorlásnak ilyen típusú túlterjeszkedése bűnös magatartás lenne-e, bár az én véleményem szerint egyértelműen az. De ezt a bíróság dolga eldönteni. Másrészt viszont azért is, mert az ennyire ellentétes tanúvallomások esetén valamelyik oldal nem mond igazat. Ha ez így lenne, akkor itt is bűncselekmény gyanúja áll fenn. Már csak ezért is érdekélődéssel várom a Bács-Kiskun megyei Bíróság ítéletét, és azt, hogy vajon eljárást kezdeményez-e hamis tanúzás miatt. 

hvg.hu: Most viszont Mesterházyt miniszterelnöknek jelölték. ..    

T.Á.: Ebben, őt ismerve,  semmi meglepő nincsen. Egy rendkívül ambiciózus, akarnok politikusról van szó, olyanról, akit vegetatív politikusnak neveznék. Minden idegszálával a pártérdekeket szolgálja. Ebben semmi kivetni való nem lenne, sőt politikai erénynek tarthatnánk akkor, ha a politikus ezt maradéktalanul össze tudja egyeztetni a demokratikus értékek tiszteletben tartásával. Mesterházyt én úgy ismertem meg, hogy számára a pártérdek tűnt a legmagasabb értéknek és érdeknek. Így cselekedett már minisztériumi államtitkársága alatt is, mégpedig rendkívül rámenősen, sokszor agresszíven, olyan formában, amit korábban én nem ismertem.

hvg.hu: Hogyan látja politikai teljesítményét?

T.Á.: Tekintettel arra, hogy magamat közigazgatási szakembernek tartom, erre nehezen tudnék válaszolni. A közigazgatási következményeket azonban jól látjuk. Szigorúan államigazgatási szempontból kénytelen vagyok megállapítani: Mesterházy Attila több mint négy éves politikai államtitkári tevékenysége alatt rendkívüli károkat szenvedtek el azok az államigazgatási területek, melyek ellenőrzése alatt álltak. Ezt publikus számokkal, mutatókkal lehet bizonyítani. Mind a három egykori szakterülete, úgy költségvetési forrásait, mint államigazgatási pozícióját tekintve, eljelentéktelenedett. Az ifjúsági ügyekre illetve a kábítószerügyekre szánt források az egyharmadára zsugorodtak, cselekvési programjaik sorban lehetetlenültek el, fontos szakmai és civil szervezetek sora számolódott fel, vagy gyengült el. A sport igazi vesszőfutáson ment keresztül. Ez pedig nem kis teljesítmény ahhoz képest, hogy esküjében a politikus arra tesz fogadalmat, hogy megbízatásához híven, lelkiismeretesen jár el, és minden igyekezetével azon lesz, hogy a Magyar Köztársaság fejlődését előmozdítsa. A közigazgatás saját mérőszámai szerint tehát Mesterházy Attila politikai teljesítménye mérhető volt, azonban sajnos csak a negatív tartományban. Ha valaki ilyen egyértelműen tehető felelőssé a rábízott területek rosszabbra fordulásáért, akkor mégis csak a középkori hídépítők módján kellene eljárnia. Alá kellene állnia a terhelési próba során a rogyadozó szerkezetnek, vállalnia a felelősséget, ha szükséges, szégyenkezve elnézést kérni, és nem egy újabb, egy még nagyobb híd építésének igényével kísérletezni tovább. 

H.R.