Antal Attila
Antal Attila

A szocialista pártstruktúra működésképtelensége immáron hivatalos, s az MSZP szocialista polgári körök szervezésébe kezd. Míg azonban a Fidesz erős pártként, a kormányzás más úton történő „folytatására” szervezhette meg a köröket, addig a meggyengült szocialistáknak a párt egyben tartása, a pártépítés a céljuk. Jogos lehet tehát a kérdés: sikeres kísérletnek leszünk-e szemtanúi, vagy a demokrata körök az orbáni példa életképtelen mutáció lesznek csupán?

Sokan sokféle formában temették el az MSZP-t az utóbbi időben: ez a párt menthetetlen, a mostani megújítás csupán látszatfogások gyűjteménye, a régi garnitúrával nem lehet új pártot építeni. A mostani kongresszus hozta a papírformát: a párt a megosztó vitákat (az egység látszatának demonstrálása végett) részben a szőnyeg alá söpörte, s egy jól koreografált menetrendben megtörtént a vezetőváltás – persze a régi-új szereplőkkel. Mindezek alapján akár egyet is érthetünk azzal, hogy az MSZP még az ellenzékiséget is képes lesz elrontani. A kongresszus azonban hozott egy látszólagos meglepetést: úgy tűnik, a szocialisták nem félnek tanulni Orbán Viktortól és „demokrata köröket” alakítanának.

Az MSZP mint az állandóság pártja

A legutóbbi időkig úgy tűnt, hogy az elmúlt 20 év nagy részében pártszervezési szempontból a szocialista pártnak áll a zászló. De kénytelenek vagyunk bevallani: az MSZP a rendszerváltás óta nem sokat változott, pontosabban ugyanolyan típusú személyi és szervezeti törésvonalak szabdalják, mint 20 éve.

Mesterházy Attila és Balogh András: elnök és helyettes
©

A Méltányosság már rávilágított arra, hogy az MSZP-n belül egyszerre több „párt” (platform) is jelen van, amelyek szükség esetén ugyan képesek labilis egységgé tömörülni, de egy modern néppárt – főként, ha váltópárt kíván lenni – nem létezhet ilyen diffúz keretek között. (A mostani kongresszusnak egyébként van még egy tanulsága: az említett látszatkonszenzus részbeni felszámolására utal az a tény, hogy Szili Katalin – a párt belső ellenzékének prominense – nem ment el a rendezvényre.)

Kis túlzással az MSZP az MSZMP-nek a nyolcvanas évek végére kialakult megosztottsági hagyományait vitte tovább a rendszerváltás után – ebből a szempontból az „utódpártiság” bélyege mindenképp megalapozott. Az állandó MSZP 2010-re ért el ahhoz a ponthoz, amikor is felismerte azt, hogy a párt meglehetősen avítt személyi-szervezeti struktúrája már nem képes (talán soha sem volt képes)  a megújulásra. Ekkor jutottak el arra a (az egyébként üdvözlendő) felismerésre, hogy tanulni kell a nagy riválistól: alkalmazni kell a Fidesz pártszervezési módszereit. Mivel 2002-ben a Fidesz alapvetően más szituációban hozta létre a saját világát, mint amiben az MSZP jelenleg van, így nem árt óvatosan kezelni a demokrata körök koncepcióját. El kell választani azt, hogy mit lehet átvenni és mit nem a Fidesz 2002-es ötletéből, de mindenekelőtt fel kell tenni azt a kérdést, hogy az MSZP elég erős-e a demokrata körök megszervezéséhez.

A polgári kör mint a kormányzás pótcselekvése

Az eredeti fideszes koncepció és a szocialisták mostani helyzete között döntően két fő különbség mutatkozik: a hatalmi helyzet (társadalmi támogatás), valamint a körök megszervezésének politikai célja.

„A haza nem lehet ellenzékben” – hangzott el Orbán Viktortól 2002. május 7-én a Dísz téri beszédében, amikor is meghirdette a polgári köröket. A polgári körök tehát feldolgozása volt a 2002-es Fidesz-vereségnek, ami a pártot hatalma csúcsán hidegzuhanyként érte. Ez az egyik legfontosabb különbség: a polgári körök egy relatíve erős, ugyanakkor lefagyott és kiábrándult Fideszhez kötődnek. A szocialistákat korántsem a hatalmuk teljében, hanem annak végpontján, a vegetálási folyamat betetőzéseként érte a választási vereség.

Orbán Viktornak meg kellett valahogy indokolnia a vereséget, s ennek elviselésére szolgált a polgári kör. Az indokolás körülbelül így hangzik: a választást bár nem vesztettük el (a Fidesz szerezte a legtöbb szavazatot), de mégsem mi alakítunk kormányt, ennek ellenére nem vonulunk ellenzékbe. A „nem fogjuk megengedni, mert elég erősek vagyunk” mentalitás érvényesült. Vagyis a Fidesz elég erős volt ahhoz, hogy egyrészt megszervezze, fenntartsa a polgári köröket, másrészt hogy politikai szempontból is profitáljon belőlük.

Ezen a ponton érkeztünk el a polgári körök céljához. Orbán Viktor 2002-ben még kellő óvatossággal fogalmazott, ezzel is tompítva a választási vereséget: „… nem az a fontos, hogy mi hozzuk a jó döntéseket, hanem, hogy jó döntések szülessenek. Ezért, még ha vannak is intő jelek, és tudjuk, amit tudunk, a most alakuló kormányt és pártjaikat nem múltjuk, hanem tetteik alapján fogjuk és akarjuk megítélni.”

Később a helyzet megváltozott, s a polgári körök és általában is a Fidesz ellenzékisége nem követte az ellenőrző-javasoló ellenzék szerepét, sőt, inkább (2006 után mindenképp) az aktív-agilis, támadó attitűd volt rá jellemző. A polgári körök a 2002-es fiaskó után a kormányzás helyetti lágy pótlékként szolgáltak: ezekben élt tovább a Fidesz-kormányzás. Amire a helyzet komolyabbá vált (kordonbontás, felhívás Gyurcsány lemondására, népszavazás kezdeményezése), addigra kifulladt a polgári körös eszme.

[[ Oldaltörés (Folytatás) ]]

Összefoglalva: a Fidesz a polgári köröket kormányzáspótlékként használta fel, s amikor már más idők fújtak (a „nagypolitikának” kellett cselekednie), akkor levette róluk a kezét. A szocialisták demokrata körei nem járhatják ezt az utat. Egyrészt nem egy erős párt sokkszerű vereségét kell „feldolgoztatni” a körökkel, hanem a párt újjáépítéséhez kellenek. Utóbbiból pedig az következik, hogy a szocialista demokrata kör nem lehet (nem is lenne rá képes) a kormányzás pótléka: az MSZP-nek jelenleg nem a kormányzásban, hanem a pártépítésben kell a Fidesszel versenyeznie. Az MSZP sokkal rosszabb helyzetben van, mint a 2002-es Fidesz. Éppen ezért a szocialisták, amennyiben lépnek a demokrata körök felé, akkor nem engedhetik őket úgy szélnek, mint ahogy azt a Fidesz tette. A párt megújítása tehát sokkal elemibb módon kötődhet a körökhöz, mint a Fidesz esetében.

A demokrata kör mint új reformkör

A „körösödésnek” egyébként van rendszerváltás előtti és rendszerváltás utáni hagyománya az MSZ(M)P-n belül: előbbi – kis túlzással – senkit sem érdekel, utóbbit pedig senki nem vette észre. Épp ezért kénytelen az MSZP az orbáni recept importjára. Jelenleg a demokrata körök számára két kitörési pont kínálkozik: az alkotmányozás folyamata és az e-demokrácia (vagy web2).

Pozsgay Imre felszólal 1989-ben, a reformkörök találkozóján
©

Az elkövetkezendő hónnapok és a következő év egyik legfontosabb eseménye az új alkotmány előkészítése lesz. A demokrata körök egyrészt hangsúlyozhatják magának az alkotmányozásnak a fontosságát; másrészt pedig az MSZP képes lehet arra, hogy a Fidesz által dominált folyamatba beavatkozzon. Talán ezúttal az MSZP lesz az a párt, amelyik képes lesz megszólítani a „népet”, s kikérni a véleményét az új alkotmánnyal kapcsolatban.

A másik fontos lehetőség inkább a körök megszervezési módját, technikai hátterét érintheti. Többször is is foglalkozott a Méltányosság azzal, hogy politikai élet egyre fontosabb szegmense lesz az e-demokrácia, ideértve a közösségi portálokat is. Az internet, legyen bár egy globális és olykor személytelen adathalmaz, mégis a személyességre és a közösségek építésére törekszik. A leendő szocialista körök nem hagyhatják figyelmen kívül az internet közösségépítő szerepét és hatását a politikára.

Egypólusú vagy többpólusú baloldal?

Végül essék szó az eseteleges kudarcról! Ha szocialista párt akár a demokrata körökkel, akár azok nélkül, nem lesz képes a megújulásra akkor – a fentebb jelzett karakterek okán – bizony nem sok értelme van a párt egyben tartásának. A választások óta (sőt 2006 óta) ugyanis ez az MSZP egyik legfontosabb célja: a látszategység demonstrálása. Kormányon egyszerűen nem lehetett szakadni, az ellenzéki szerep azonban lehetőséget teremthet egy többpólusú baloldal kialakulására, amely külön-külön integrálja az MSZP-ben meghúzódó kényszerkoalíciókat. Az, hogy egy relatíve sikeres demokrata kör elodázza vagy okafogyottá teszi a pártszakadást, jelenleg még kevéssé látható. Egy biztos: a magyar baloldalnak választania kell az egypólusú vagy a többpólusú lét között.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!