Elek István: Gyurcsány megőrjíti pártját - jön vagy megy?

A volt miniszterelnököt és pártelnököt szemlátomást erősen foglalkoztatja a párt jövője. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy helyzetértékeléseivel és politikai kezdeményezéseivel az elmúlt hónapokban rendre a vezető testületek elé vágott. Az utóbbi hetekben pedig talán még a korábbiaknál is öntudatosabban, magabiztosabban harsan fel a hangja a média nyilvánosságában és a köztereken. Nincs kizárva azonban, hogy ez a felfokozott aktivitás utóbb majd előjátéknak minősül. A pártból való távozása előjátékának.

Gyurcsány Ferenc az övéi között

MTI/Rosta Tibor

Ha idő teltével esetleg mégis kénytelen lesz tudomásul venni, hogy az MSZP nem akarja, vagy nem képes megjátszani azt az esélyt, amit még a választási kudarc után is nagylelkűen megajánlott neki. Ha netán mégiscsak muszáj lesz beletörődnie, hogy az MSZP nem engedi magát visszahódítani, és ezért mégiscsak rákényszerül egy új balliberális párt megalapítására. Amire legelkötelezettebb értelmiségi hívei régóta kapacitálják.

Ma mindenesetre még inkább a párt szervezeti kereteinek felpuhításával, vagyis az egykor Csurka István által szabadalmaztatott módszerrel próbálkozik. Emlékezzünk, Csurka, miközben az MDF egyik vezetője volt, valójában a párt politikája iránti elégedetlensége kifejezéseképpen hozta létre a ’90-es évek elején a Magyar Út Alapítványt, és hirdette meg az MDF tagságán kívüliek számára is a helyi szervezeteibe való belépést. Lehetővé téve ezáltal, hogy radikális jobboldali tisztelői úgy kapcsolódhassanak az MDF-hez, pontosabban az általa reprezentált radikális jobboldali irányzatához, megnövelve annak erejét, nyomásgyakorló képességét, hogy a pártnak ugyanakkor nem lettek tagjai. Kiváló technika ez. Akkor is nyerő, ha sikerül a segítségével elfoglalni a pártot. És akkor is van hozadéka, ha nem sikerül. A leendő új párt csírája még a régi táptalajában erősödhet meg, platformként, illetve mozgalomként. És nem a nulláról kell majd kezdenie.

Gyurcsány Ferenc szándéka, hogy az újonnan létrejövő Demokratikus Koalíció nevű platformot megnyissa a politikája iránt elkötelezett párton kívüli liberálisok, konzervatívok előtt, és szervesen összeszője a Demokratikus Charta mozgalmával, ezt a logikát követi.

Következetesen építkezik. Még május elején, néhány nappal a választási vereség után adta közre Röpirat a baloldalhoz, az MSZP-hez című dolgozatát, amelyben erőteljes szavakkal bírálta a párt elnökségét és a választási kampányt. Fecsegő, pletykás öregasszonyok gyülekezeteként jellemezve a vezetőséget, gyávának és ostobának minősítve a párt politizálását.

„Az MSZP politikusai szemmel láthatóan nem tudták eldönteni, hogy mit vállalnak a múltból és mit képviselnek a jövő lehetőségei közül” – írta éleslátóan. És máig érvényesen, teszem hozzá. Például a tekintetben is, hogy nem tudták eldönteni, mit vállalnak a Gyurcsány Ferenc fémjelezte múltból, és mennyiben vállalják az általa képviselt jövőt.

A nyári tisztújításon ugyan jelentős részben kicserélődtek az elnökség tagjai. Ő azonban aligha lehetett elégedett a változásokkal, mert szeptember 10-én a Fapados Alapítvány konferenciáján az új kormány első száz napját értékelve már kész programmal sietett a segítségükre. Eszerint a ’89-es alkotmányosság megvédése érdekében meg kell teremteni „a ’89-es demokraták politikai koalícióját”. Ehhez meg kell szervezni „az erős, felelős ellenzéki mozgalmat”, valamint „rendszerváltásra van szükség az MSZP-ben is”.

Aligha lehet másként érteni az utóbbi hetek fejleményeit, mint hogy a Demokratikus Chartát szánja az erős, felelős ellenzéki mozgalom szerepére. A külső nyomásgyakorlóéra. A Demokratikus Koalíció nevű platformot pedig a párton belüli rendszerváltás korábbinál hatékonyabb ösztökéjeként szeretné bevetni.

Az új alakulat a párt két korábban létező platformja, a szociáldemokrata és a progresszív platform bázisán jött létre október 22-én, és természetesen a kezdeményező Gyurcsány Ferencet választotta meg vezetőjének. A baloldal persze túléli a mai válságát is, „a kérdés csupán az, hogy ennek a bázisa a mai MSZP vagy valami más lesz. Adnék még egy esélyt az MSZP-nek”. Írta még a májusi Röpiratban.

Az új platform októberi alakuló ülésén pedig azt nyilatkozta, árulás lenne új pártot létrehozni, ő csak az MSZP-t szeretné átalakítani, hogy a mérsékelt konzervatívok és a liberálisok otthona is legyen. Azt hiszem, hihetünk neki. Ha nem muszáj, nem fanyalodik majd másra. Persze, ha muszáj…

Mesterházy Attila pártelnök, frakcióvezető viszont azt mondja az ötletére, elképzelhetetlennek véli, hogy egy szocáldemokrata párton belül kössön szövetséget liberális és konzervatív. És a párt alapszabálya szerint platformjainak egyébként sem lehetnek párton kívüli tagjai.

Gyurcsány a múlt embere – nyilatkozta a minap keresetlen egyszerűséggel a párt egyetlen sikeres nagyvárosi polgármestere, Botka László. És Szanyi Tibor megújuló üzeneteit sem nevezhetnénk nagyon barátságosnak. Az érintett azonban egyelőre hallatlanba veszi az efféle hangokat.

A múlt héten pedig már valósággal lubickolt a főszónoki szerepben a Charta néhány ezres tüntetésén. Pedig bizony még az olyan elkötelezett híve, mint Lendvai L. Ferenc is, aki amúgy változatlanul államférfiúi erények birtokosának látja őt, azt írja róla: „Nem az ő képességeivel van a baj, hanem azzal, hogy nincs rájuk vevő: bármennyire képes ma is mozgósítani, jelenleg semmilyen esélye nincs rá, hogy nemhogy az ország, de a baloldal vagy akár a szocialista párt elfogadja vezetőjének. Küldetése tehát, belátható időn belül, lehetetlen küldetés.”