Egyértelmű, hogy a kormány a szabadság és hatékonyság balanszát a hatékonyság javára kívánja elbillenteni, de az már korántsem ilyen nyilvánvaló, hogy mindezt nem minden elméleti háttér nélkül teszi.

Stein Ringen

www.hil.no

Az elméleti alapozás nyugatról érkezik, és nem más képezi a magvát, mint a „good government” teóriája, annak is a Stein Ringen féle értelmezése, mely ötvöződik a hazai erőpolitikai attitűddel. Így jön létre egy olyan modell, amely már igazi hungaricum: a hard government. (Stein Ringen Oxfordban szociológiát oktató norvég teoretikus, akinek nézetei hatással voltak a Fidesz szellemi hátországára.) Ahhoz, hogy helyi értékén tudjuk kezelni a kormány eddigi tevékenységét, illetve be tudjuk mérni a lehetséges mozgásirányát, elengedhetetlen, hogy közelebbről is megvizsgáljuk e modell főbb karakterjegyeit.

Az állam szerepe

Mind retorikai szinten, mind pedig a különböző gazdasági és szakpolitikai tervek szintjén világosan megmutatkozik az egyértelmű szándék, hogy a kormány át akarja szabni a piac és az állam viszonyrendszerét, erősítve az állami szerepvállalást szinte minden területen. Az állam területfoglalását (terület-visszafoglalását) sürgető nézetek nem új keletűek, de a világgazdasági válság adott új lendületet az ebbéli elképzeléseknek, melyek lényegében erős központosított ágazati irányítást, a magántőke szűkülő szerepvállalását a közszolgáltatásokban, és gondoskodó államot vizionálnak.

Fontos tényező, hogy a hard government felhagy az öngondoskodás kiemelt propagálásával, ismét fókuszba helyezi a gondoskodó államot, nem fogadja el tehát a jóléti állam krízisét leszögező diagnózisokat, és annak módosított restaurációjára törekszik.

A kormányzás

A hard government élesen szembehelyezkedik a liberális kormányzati szemlélettel („good governance”), mely a társadalmi-gazdasági szereplők közötti koordinációra helyezi hangsúlyt, és egyfajta országmenedzselő attitűdöt képvisel. A hard government ezt azon az alapon utasítja el, hogy az érdekcsoportok és civil tényezők döntéshozatalba való beemelése szétteríti a felelősséget, az érdekek és szándékok kuszaságában elhalványodnak a közérdek körvonalai, illetőleg az érdekérvényesítési potenciál kiegyensúlyozottsága révén könnyen torz hangsúlyeltolódások következhetnek be az irányításban. Éppen ezért a hard government nem törekszik az érdekaggregációra, hanem magára vállalja a közjó meghatározását, vállalva az ezzel járó megnövekedett felelősséget, és élesen különválasztja a kormányzás aktorát és alanyát. Ennek folytán abszolutizálja saját közjófelfogását, tehát az ország fejlődéséről kialakított vízióját, illetőleg a közérdekről alkotott ideáját, és azt minden ellenérdekkel szemben érvényesíti. E szemlélet szerint csak keretrendszerben biztosítottak a világos felelősségi viszonyok feltétele, és ezen keresztül az elszámoltathatóság.

A család

Ami a társadalomszemléletet illeti, a családnak kitüntetett szerep jut. Tulajdonképpen megállapíthatjuk, hogy ez a felfogásmód sok tekintetben a családot (és nem az egyént) tekinti a társadalom legkisebb alapegységének, és így jön létre a hard government társadalomszemléleti trigonometriája, melyben a háromszög csúcsain mindig az állam, a család és a piac áll, a háromszög arányai pedig aszerint alakulnak, hogy milyen arányeltolódást akar és képes realizálni. Az világosan látszik, hogy a család-állam-piac hármasának olyan egyensúlyára törekszik, amelyben a családnak és az államnak – a korábbinál – sokkal nagyobb szerep jut az újraelosztás rendszerében.

Az erőpolitika

Voltaképpen a nyugatról érkező „good government” koncepciót az erőpolitikai attitűd, valamint a puha tényezők (szemléletformáló motívumok) elhanyagolása teszi hard government-té, és a formaváltás nemcsak az eszközök szintjén jelentkezik, hanem a tartalmi elemekre is kihat. Bár az erőkultusz finomra hangolt változata a választási kampányban is jelen volt, illetőleg a Fidesztől sem ellenzékben, sem kormányon nem állt távol ez a harci mentalitás, az erőpolitikai habitusnak mégis a kétharmados győzelem szerzett sajátos létjogosultságot, mivel minden eddiginél nagyobb mozgásteret biztosított a kormánynak, így a változtatásra törő akarat minden eddiginél mélyebbre hatolhat. A hard government szemléletmódja szerint a jó kormányzás nem pusztán a problémák hatékony kezelése (bár kétségkívül problémaorientált felfogásmód), hanem a kormányzást küzdelemként értelmezi, ahol a leküzdendő ellenfelek folyamatosan változnak (államadósság, magánnyugdíjpénztárak, nagytőke, EU, neoliberalizmus, IMF), de maga a küzdelem – mint értelmezési keret – permanens.

***

Az új kormányzati szemlélet kapcsán természetesen van még jó néhány kérdőjel. Nagy kérdés például, hogy egy olyan kormányzati szemlélet, mely csak a keretrendszerre koncentrál, és nem helyez kellő hangsúlyt a szemléletformálásra, lehet-e sikeres egy olyan országban, ahol a hazai vállalkozói réteg nem elhanyagolható hányada nincs tisztában a piacgazdaság feltételrendszerével és normáival. Ahol az állampolgárok adómorálja olyan, mintha egy megszállt országban élnének, és ahol az üzleti világban nemhogy a kézfogás, de még a több százoldalas, részletes szerződések sem nyújtanak garanciát a feltételek betartására. Még hosszan folyathatnánk a sort. Nem világos az sem, hogy ilyen szorongató fiskális körülmények között miképpen kivitelezhető a jóléti állam rehabilitációja.

Jóllehet hiányzik még számos mozaikdarab ahhoz, hogy a Fidesz kormányzásáról teljesebb képet kapjunk (a szerkezeti reformok részletei, az új alkotmány társadalmi fogadtatása), de a fenti tényezők tükrében maga az irány világosan látszik.