Orbán Viktor országértékelő beszédében több mint két tucatszor fordult elő az erő kifejezés valamilyen formája, de nemcsak a szó gyakorisága, hanem a beszéd tartalmi mondanivalója és előadásmódja is a higgadt erő benyomását igyekezett kelteni. Az, hogy az erő kulcsfogalom lett a Fidesz kommunikációjában, tulajdonképpen nem újdonság, hisz az már a párt 2007-ben közreadott Erős Magyarország című alapprogramjában is kiemelt vezérmotívum volt.

Az viszont már új fejlemény, hogy az öndefiníció és ellenfélkép felvázolásánál is az erő lett a rendezőelv. Korábban a pártversenyt a Fidesz a jók és a rosszak harcaként állította be, ezt követte 2006 után a hazugok és igazak ellentétpár, és ezt váltotta föl most az erősek és gyengék küzdelme. Ez már egy sokkal lágyabb ellenfélkép – kiváltképp az előzőekhez képest –, ami egyszersmind azt is jelzi, hogy a Fidesz igyekszik úgy erőt mutatni, hogy azzal ne ijessze meg túlságosan a bizonytalanokat, tartózkodik a kirekesztő, az ellenfél táborát mozgósító üzenetektől.

Orbán Viktor évértékelő beszédét mondja

MTI

Az új többség koncepció megszületése óta a párt nem frontálisan, hanem differenciáltan támad, az elégedetlenség akkumulációjára alapoz, és megpróbálja elidegeníteni és otthon tartani az ellenfél támogatóit és a baloldali érzelmű bizonytalanokat.

Az elmúlt három évben a Fidesz komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy minimalizálja a pártelnök démonizálhatóságát, hogy egyre kisebb eredményességgel lehessen pusztán Orbán Viktor személyére negatív kampányelemeket alapozni. Orbán ugyanis az elmúlt két országgyűlési választás során két tábort mozgósított, a saját és az ellenfél táborát. Ezt a kockázati tényezőt igyekeztek csökkenteni Orbán Viktor szerepléseinél, és ebbe a tendenciába illeszkedik a párt finomra hangolt erőkultusza is, amelyben egyaránt helyet kap az erős kormányzás, az erős állam és az erős Magyarország fogalomköre.

Erős kormányzás

Az erős kormányzás mint univerzális receptúra jelenik meg a Fidesz kommunikációjában, mely egyaránt gyógyírt jelent a gazdaság és a társadalom problémáira. Az erős kormányzás kívánalmát még a baloldali kisebbségi kormányzás hívta életre, akkor vált az ellenzéki kritika pillérévé a cselekvőképes kormányzás számonkérése, és akkor vált az erős kormányzás ideája a megoldás kulcsává.

Az erős kormányzás ígérete arra a valóban kitapintható választói igényre reflektál, amely az elmúlt ciklus koalíciós szakítással, kisebbségi kormányzással és kormányfőváltással tarkított időszaka után, kiegyensúlyozott, stabil és kiszámítható kormányzást kíván. Ilyen értelemben teljesen mindegy, hogy az erős kormányzás tartalmi és koncepcionális részletei ki vannak-e bontva vagy nincsenek. Ennek szellemében a párt  nem sokat bajlódik a részletek kifejtésével, és a kampány során csak annyit fog elárulni, amennyit mindenképpen muszáj.

Erős állam

 A Fidesz erős államra vonatkozó retorikája sem új keletű, de tulajdonképpen a gazdasági világválság adott új lendületet a párt ez irányú elképzeléseinek. Az állami szerepvállalás növelésére irányuló tételek belesimultak a válság antiliberális értelmezésébe, és – ugyan  mutatkoznak hangsúlybeli eltérések,  – az állam gazdasági szerepének ilyen irányú újragondolása beleilleszkedik a válságra adott nyugati (elméleti és gyakorlati) válaszreakciók fő sodrába.

A Fidesz állam-koncepciójában azonban mutatkozik néhány paradoxon. Az erős állam klasszikus értelmezése ugyanis nem jelen mást, minthogy a nagyarányú újraelosztás mellett az állam megőrzi erejét és beavatkozó képességét, amivel időről időre él is. Ebben a képletben az állam sokat von el, és sokat oszt újra. Ezzel biztosítja, hogy az adott kormány felfogásának megfelelő irányba induljanak a folyamatok, oly módon, hogy prioritásrendszerének megfelelően bizonyos területeket kiemelten preferál és támogat. Csakhogy ebbe a képletbe se a nagyarányú járulékcsökkentés, se az általános adócsökkentés nem fér bele.

Az ellentmondás persze nem feloldhatatlan, de mivel a Fidesz nem fejtette ki maradéktalanul az erős államra vonatkozó koncepcióját, e téren csak találgatni tudunk. Amennyiben a Fidesz politikusai az erős állam alatt egy sokkal erőteljesebb (pénzpiaci és reálgazdasági) kontrolmechanizmusokkal és egy jóval nagyobb hatékonysággal működő államot értenek, akkor ez természetesen nem zárja ki a jövedelmet terhelő adók és járulékok csökkentését sem.

Mindazonáltal egy jól működő kontrol- és szankciórendszer kidolgozása nem megy egy csapásra, az állam hatékonyságának fokozása pedig még nehezebb feladat. , Ezért nehezen képzelhető el egy azonnali, nagyarányú járulékcsökkentés (talán nem véletlen, hogy az erre irányuló szándék mind halványabban van jelen a Fidesz kommunikációjában). Erre vezethető vissza, hogy a Fidesz egyes ígéretei nagyobb időtávra szólnak (még ha ezzel veszítenek is a meggyőzőerejükből).  Alighanem hamarosan megjelenő választási programjában is tetten érhető lesz, hogy a Fidesz két ciklusban gondolkozik.

Erős Magyarország

A formállogika szintjén elintézhetnénk a dolgot annyival, hogy az erős kormányzás és az erős állam megvalósítása már önmagában egy erős Magyarországot eredményez, de a Fidesz narratívája ennél többet sejtet. A párt alapállása kísértetiesen hasonlít a 2006-os kampány szocialista reformattitűdjére, azzal a különbséggel, hogy a Fidesz kínosan kerüli a reform kifejezést, de retorikailag legalább olyan mélyreható változásokat vetít előre, mint annak idején Gyurcsány.

A kiindulópont voltaképpen azonos: Magyarország jelenlegi helyzete tarthatatlan, tehát nagy ívű változásra van szükség; az ehhez kapcsolódó küldetéstudat is hasonló mintázatot mutat, és a választók elvárás-faktora is nagyon hasonlóan alakul.

Orbán Viktor országértékelő beszédének legérdekesebb pontja az volt, hogy épp ott támadta a baloldali kormányzást, ahol az a legsebezhetőbb: a társadalmi kohézió és a közösségépítés területén. Bár a baloldali kormányok azzal az alapvető szándékkal kezdték működésüket, hogy társadalmi békét teremtenek („árokásás helyett árokbetemetés”), hogy egyesítik a kettészakadt országot (még Gyurcsány Ferenc debütálása is ebben a szellemben indult), ennek ellenére a politikai polarizáció tovább nőtt, és nem sikerült növelni a társadalmi szolidaritás bázisát sem.

Az elkövetkező négy év legnagyobb kérdése, hogy a Fidesz – kormányra kerülése esetén – képes lesz-e megteremteni a mélyreható változások társadalmi támogatottságát, képes lesz-e bázisát egybetartani, és a „nemzeti ügyek” mögé állítani?  Vagy belefut ugyanabba a legitimációs csapdába, amelybe korábban ellenfelei, s nem lesz képes a szerkezeti átalakítások véghezvitelére? Ebben az esetben a változás ideája leszűkül annyira, hogy az országot nem baloldali, hanem jobboldali kormány vezeti…